Vert helyzetből húzott elő egy aduászt Zelenszkij a zubbonyujjából – vagy csak blöfföl?

A hiperszuper és hiperszonikus fegyverek, valamint az egyre nagyobb számban bevetett ballisztikus rakéták ellenére Ukrajnának a legnagyobb gondot jelenleg talán az orosz öngyilkos drónok legújabb generációi jelentik.

Az iráni Sahed drónok alapjaira épülő fegyverek az elmúlt időszakban új navigációs és irányítórendszereket, új robbanófejeket, de ami a legfontosabb, új hajtóműveket is kaptak. A propellerek helyét bizonyos modelleknél átvevő sugárhajtóművek ugyanis nemcsak nagyobb robbanófejek gyorsabb célba juttatását teszik lehetővé, hanem képessé tették ezeket az eszközöket arra is, hogy magasan és gyorsan repülve kikerüljék az ukrán elfogódrónokat.

Utóbbiak szintén rengeteget fejlődtek az elmúlt hónapok során – nem véletlen, hogy az iráni fenyegetés ellen védekezni kívánó Egyesült Államok és az Öböl menti országok is gyártani vagy vásárolni szeretnének ilyeneket –, és korábban nagyon hatékonyan semlegesítették a hagyományos meghajtású orosz eszközöket.

Drága rakéták olcsó „kis halak” ellen

„A sugárhajtású drónokkal teljesen elcsesztük a kezdeményezést megint, és ez tény”

– mutatott rá meglehetősen nyersen Makszim Zorin, az ukrán hadsereg 3. hadtestének parancsnoka egy Telegram-bejegyzésben, majd így folytatta: „Az oroszok tömegesen gyártják és használják a sugárhajtású Sahedeket, és mi azt sem tudjuk, mit kezdjünk velük.”

Az egyetlen jelenleg is működő védelmet az ukránok számára a harci repülőgépekről indított levegő-levegő rakéták jelentik. Azonban lassan már ezek is fogyóban vannak, ráadásul az egyébként is leterhelt ukrán légierő gépeinek veszélyes, drága és fáradságos feladat drónokra vadászni.

Ezek a felturbózott Sahedek pedig lehetővé teszik az oroszok számára, hogy tömegesen támadjanak olyan ukrán célpontokat is, amelyek egy jóval drágább ballisztikus vagy cirkálórakétának túl „kis halak” lennének – például benzinkutakat, raktárhelyiségeket –, növelve a nyomást az ukrán infrastruktúrán és gazdaságon.

Havonta háromezer darab: nem költői túlzás a tömeges gyártás

És a „tömeges” kifejezés itt nem költői túlzás. A jelenlegi becslések szerint az oroszok havonta nagyjából háromezer sugárhajtású drónt képesek legyártani – és ez a szám folyamatosan emelkedik. Júniusban az orosz haderő még csak 450 darab, 240 és 500 kilométer/óra közötti sebességgel repülő drónt vetett be (a „régi” Sahedek 200 kilométer/óránál többre nem voltak képesek), augusztusban viszont már 2850 ilyen eszközről számolt be az ukrán légvédelem. Legnagyobb részüket a korábban legjobban védett ukrán városok, Kijev és az export szempontjából is kulcsfontosságú kikötőváros, Odessza célpontjai ellen indították.

De nemcsak a mennyiségben rejlik ezeknek a fegyvereknek az ereje: az oroszok nemrég megdöbbentően pontos találatot értek el velük az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) kijevi főhadiszállásán is.

Akkor tehát döntő fölényre tettek szert az oroszok a hátországokban játszódó stratégiai hadviselésben? Jelenleg valóban az ő lapjaik tűnnek erősebbnek, de ezt azért túlzás lenne kijelenteni.

A legtöbb elhúzódó háború erről szól: megjelenik egy új fegyver, egy új taktika vagy stratégia az egyik oldalon, ami felborítja az eddigi erőegyensúlyt, a másik fél válaszol és visszaveszi a kezdeményezést, mire jön a viszontválasz, majd arra egy újabb ellenlépés – és ez így megy tovább, amíg az egyik fél ki nem fogy a szuflából.

Mi lehet az ukrán válasz?

De mi lehet a sugárhajtású orosz drónokra az ukrán válasz? Mint tudjuk, nyugati légvédelmi rakétákból arra sincs elég, hogy az orosz rakéták és robotrepülőgépek ellen hatásosan védekezzenek, és a közeljövőben ez nem is fog megváltozni. Az ukránok ugyan kísérleteznek saját elfogórakéták fejlesztésével, de nagy kérdés, hogy ezek mikor és milyen mennyiségben állnak majd szolgálatba. Az viszont igencsak egyértelmű, hogy még egy, az amerikai Patriotoknál jóval olcsóbb, de ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas elfogórakéta sem lesz annyira olcsó, hogy azzal megérjen Sahedek százaira vadászni.

Mi lehet akkor a megoldás? Úgy tűnik, hogy a korábbi drónok ellen hatékony elfogódrónok koncepciója ebben az esetben nem igazán működik. Egy lehetséges kiút az lenne, ha az elfogók nem üldözni próbálnák a támadókat, hanem szemből érkeznének. Csakhogy ehhez rendkívül fejlett, minden bizonnyal mesterségesintelligencia-vezérelt célzórendszerre lenne szükség, az elfogókat pedig így is csak egy szűk időablakban lehetne bevetni, mielőtt a célpontok túlhaladnak az indítási pontok felett.

Egy másik lehetőség az új, olcsó, irányított elfogórakéták fejlesztése lenne – ilyenek tesztelése már zajlik, de nem tudni pontosan, milyen szakaszban tart a projekt.

„Biztos vagyok abban, hogy hamarosan egy külön osztályunk lesz azokból a fegyverekből, amelyek hatékonyak a sugárhajtású UAV-ok ellen”

– mondta a hét elején Jurij Cserevasenko, az ukrán légierő egyik helyettes parancsnoka. Vajon csak a kincstári optimizmus beszélt belőle?

A kardok és pajzsok örök versenye

Ezért különösen izgalmas Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdai bejelentése, miszerint egy új típusú elfogóeszköz sikeresen semlegesített egy sugárhajtású orosz öngyilkos drónt.

„Ukrán fejlesztés, amely találatot ért el, a Sahed megsemmisült” – mondta szűkszavúan Zelenszkij, majd hozzátette, hogy „bizonyos technikai dolgok még finomításra szorulnak” az új eszközzel kapcsolatban.

Today, Commander-in-Chief of the Armed Forces of Ukraine Mykhailo Drapatyi reported on a new step by our manufacturers – another interceptor against Russian jet-powered drones has been successfully tested. A “shahed” was hit successfully, but some aspects of controlling the… pic.twitter.com/GFJJYmWMgX

— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) September 15, 2026

Hogy rakétáról, drónról vagy esetleg valami másról van-e szó, nem tudjuk (és azt sem lehet kizárni, hogy a saját és a szövetségesi morált emelni hivatott dezinformációt közölt az ukrán elnök). Akárhogy is, az új ukrán eszköz sem lesz csodafegyver, és a technikai finomításon túl is kérdéses, hogy megfelelő mennyiségben mikor lesz bevethető, és milyen áron gyártható. Ha az összeg nem kisebb, mint a sugárhajtású Sahedek előállítási költsége, akkor az oroszoknak még így is bőven megérheti folytatni a hadjáratot. Ha viszont annak töredéke, akkor megint megváltozott az erőegyensúly, és kezdődhet a „pajzsok és kardok versenyének” egy újabb ciklusa.