Von der Leyen szelet vetett, vihart arathat a Kanadának szóló ajánlattal – de megéri a kockázat?

Az Európai Unió vezetését sokszor vádolják azzal, hogy tétova, bátortalan, és kizárólag hosszú tárgyalások végén, patikamérlegen kimért kompromisszumok mentén lép előre – ha egyáltalán előrefelé halad. A nagyívű politikai beszédek pedig általában máshol a világon sem a drámai bejelentések, hanem inkább a jól hangzó frázisok terepei. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnökének szerdai, az unió helyzetét értékelő beszédét előzetesen nem annyira a körömrágós izgalom, hanem inkább a visszafogott várakozás övezte.

Ehhez képest különösen nagyot szólhatott, a tagállamok vezetőit és a világot is teljesen meglepte, amikor Von der Leyen a beszédet a helyszínen hallgató Mark Carney kanadai miniszterelnökhöz szólva ezt mondta:

„Említettem, hogy sürgősen újra kell gondolnunk partnerségeinket. Ezért szeretnék együttműködni önnel annak érdekében, hogy megnyissuk az utat Kanada előtt, hogy az EU első társult tagja legyen.”

Ez több szempontból is bombaként robbant. Először is azért, mert Von der Leyen, úgy tűnik, erről nem igazán egyeztetett a tagállami vezetőkkel. Sőt, a Politico szerint a „társult tagság” lehetőségének felvillantása még a bizottsági elnök beszédének közvetlenül a pódiumra lépése előtti változatában sem szerepelt.

Politikai termék?

„Azt gondolom, hogy ez nem egy kiérlelt gondolat, és azt lehet látni a reakciókból, hogy jónéhány tagállamot is meglepett az ötlet”

– mutat rá Szent-Iványi István külpolitikai szakértő, aki azért elképzelhetetlennek tartja, hogy legalább a nagy tagállamokkal, Franciaországgal és Németországgal ne egyeztetett volna előzetesen Von der Leyen. Ez abból is látszik a szakértő szerint, hogy a nagy tagállamok nem reagáltak elutasítóan az ötletre.

De mit jelentene ez a bizonyos „társult tagság”? Jelenleg erről nem sokat lehet tudni. Hivatalosan ilyen státusz nem létezik az Európai Unióban. Társulási megállapodásokat kötött az unió külső államokkal (például Ukrajnával 2017-ben), de az uniós szerződésekben csak tagjelölt országok és tagországok léteznek. Tehát egy ilyes státusz létrehozásához az uniós szerződéseket is módosítani kéne, miközben egyelőre azt sem tudjuk, a gyakorlatban pontosan milyen tartalommal lenne feltöltve ez a forma.

„Azt gondolom, ezt egy politikai terméknek szánja Ursula von der Leyen, és nem véletlen, hogy ezen rágódik azóta is a világsajtó, és ezt a részét kapták fel a beszédnek. Ennek volt igazán huzatja, pedig tizenkét különböző dologról beszélt a migrációtól a gyermekvédelmen át a versenyképességig’

– vélekedik Szent-Iványi.

A szakértő szerint lényegében ez nem több, mint egy politikai üzenet Kanadának és az Egyesült Államoknak is. Az üzenet pedig arról szól, hogy az unió szorosabbra akarja fűzni a kapcsolatokat Kanadával gazdasági, kereskedelmi, tudományos, kulturális és védelmi, katonai téren is. Szent-Iványi szerint ez üdvözlendő irány, azonban az sem véletlen, hogy Kanadában sem mindenki fogadta egyértelmű kitörő örömmel Von der Leyen szavait – az ellenzék mellett Kanada leendő EU-nagykövete, Jonathan Wilkinson is nagyon óvatosan nyilatkozott az ötletről.

Megéri a kockázatot?

Donald Trump amerikai elnök ideges reakciója pedig borítékolható volt, hiába igyekezett hangsúyozni Von der Leyen, hogy ez a lépés nem irányul senki ellen. Trump rögtön súlyos büntetővámokkal fenyegette meg az EU-t. „Washingtonban rögtön megértették, hogy ez egy reakció az Egyesült Álllamok vámpolitikájára, illetve a Kanada függetlenségét megkérdőjelező amerikai kijelentésekre, a Grönland és most már Izland kapcsán is felmerülő igényekre” – értékel a szakértő.

De mi jó sülhet ki egy jelenleg nem létező, legkorábban is hosszú évek múlva bevezethető státusz belengetéséből? Szent-Iványi István szerint az erőteljes közeledés nyitánya lehet ez a beszéd, amely kicsit hasonló hatásokkal járhat, mint az uniós tagjelöltségi státusz megadása: már önmagában az ígéret is megindíthat kedvező folyamatokat. Kanadában persze egyelőre nem kell a jogállamiságot védeni, számos megállapodás, például egy szabadkereskedelmi megállapodás pedig már érvényben is van az unió és Kanada között.

Közben viszont a kockázatok sem elhanyagolhatók – és nem csak a Trump-kormányzat válaszlépései miatt. A szakértő szerint ha az ötlet erős ellenállásba ütközik a tagállamok részéről, az mind az EU, mind Von der Leyen presztízsét rombolhatja. „Ártana az Európai Uniónak, ha azt látnánk, hogy csak úgy be lehet dobni ilyen dolgokat anélkül, hogy igazi realitásuk lenne” – szögezi le a szakértő.

Kicseleznék Ukrajnát is?

Kérdés: mi értelme lehet akkor tehát ezeket a kockázatokat vállalni egy már amúgy is elindult közeledés felgyorsítása érdekében? Elképzelhető, hogy Ursula von der Leyen nem annyira a nyugati, hanem sokkal inkább a keleti irányba nézett, amikor bedobta a társult tagság ötletét. Ez ugyanis nagyon erőteljes üzenet lenne az Európai Unió felé igyekvő olyan országok számára is, mint Ukrajna, Moldova, a nyugat-balkáni országok, de akár még Törökország vagy a Brexit után valamiféle visszautat fontogató Nagy Britannia számára is.

„Elképzelhető, hogy ez egy ravasz csel, amivel ebbe az irányba akarják terelni őket. És azt mondják, ha ez Kanadának jó, akkor miért nem jó Ukrajnának vagy Törökországnak?” – mondja Szent-Iványi, aki hozzáteszi, hogy korábban Emmanuel Macron francia elnök is bedobott egy ehhez hasonló elképzelést, a „többsebességes Európa” ötletét, amelynek értelmében különböző integrációs szinteket vezetnének be az uniós tagállamok számára. Az is igaz persze, hogy a tagságban reménykedő államok eddig elutasították az efféle elképzeléseket.

Keményebb külpolitika

Szent-Iványi szerint azonban egy másik nagyobb tervnek is köze lehet a kanadai „társult tagság” gondolatához. E bejelentés mellett kissé elsikkadt ugyanis Von der Leyen beszédének másik igazi újdonsága.

„Már régóta latolgatjuk egy olyan, vezetők által alkotott testület létrehozását, amely kontinensünk biztonságával foglalkozik. Ebben partnerünk lehetne Kanada, Norvégia, Ukrajna, az Egyesült Királyság és mások.
Mára ez még sürgetőbbé vált, tekintettel a szóban forgó kockázatok jellegére és nagyságrendjére. Ezért elő fogjuk terjeszteni elképzeléseinket az Európai Biztonsági Tanács megvalósításáról.
Egyértelmű, hogy erre sürgősen szükség van”

– mondta a bizottsági elnök.

Konkrétumokat erről sem mondott Von der Leyen, de Szent-Iványi István szerint érdemes ennek kapcsán észben tartani, hogy a színfalak mögött eközben folyik egy kezdeményezés az Európai Külügyi Szolgálat átalakításáról is.

„Ezt a franciák és a németek szorgalmazták, mondván hogy módosítani kell az egész külügyi működést, mert igazából nehéz komolyan venni az európai külpolitika szerepét. De még nem tudjuk, hogy ez pontosan mit fog jelenteni”

– fogalmaz a szakértő, az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a változtatás csökkentené a mostani uniós külügyi főképviselő, Kaja Kallas önállóságát.

Magyar Péter örülhet

Szent-Iványi István röviden arra is kitért, amit Ursula von der Leyen Magyarországról mondott.

„De semmi sem visszafordíthatatlan. Gondoljunk csak Magyarországra.

Április 12-e nagyon sokáig emlékezetes marad a számunkra. Azon a napon a magyar emberek a saját kezükbe vették a jövőjük alakítását. A demokrácia mellett döntöttek. Európát választották. Visszavezették Magyarországot oda, ahová tartozik: uniónk közösségébe.

A hosszú évek óta tartó hanyatlás kezd visszafordulni. Fokozódik a küzdelem a korrupció és az állam foglyul ejtése ellen. Valódi előrelépés történik az alapvető jogok és a tudományos élet szabadsága terén. Mostanra több milliárd eurónyi beruházást szabadítottunk fel Magyarország számára” – mondta a bizottság elnöke.

A szakértő szerint ez „egyértelmű folyománya annak az eufóriának, amit április 12-én éjszaka tapasztaltunk”, mivel Von de Leyennek Orbán Viktorral személyes konfliktusai is voltak, és a Tisza győzelme egyben az Európai Néppárt győzelme is.

Az, hogy Von der Leyen ezt mondta, Szent-Iványi szeirnt „mindenképpen jól jel a magyar kormány számára, mert ez azt jelenti, hogy egyelőre még tart a kegyelmi állapot, van egy jóindulat, ugyanis az Európai Uniónak is szüksége van erre a sikerre, tehát nem fogja gáncsolni”. Ennek pedig súlyos eurómilliárdokban mérhető tétje is van, hiszen az EB most éppen azt vizsgálja, teljesítette-e az uniós források felszabadításának feltételéül szabott jogállamisági kritériumokat a magyar kormány.

„Nem akarok túl messzire menő következtetéseket levonni ebből, de azt gondolom ebből is, hogy a bizottság úgy fogja találni, hogy rendben van, teljesítette”

– mondja a szakértő.

Nyitott fülekre talált

Csütörtökön aztán Mark Carney kanadai miniszterelnök is felszólalt az Európai Parlamentben. Von der Leyen beszédére reagálva megköszönte a meghívást, majd arról beszélt, hogy Európát és Kanadát összeköti a jogállamiság, az emberi méltóság, az emberi jogok és a demokrácia melletti elköteleződés.

Elmondta, hogy ezeket az értékeket most számos, a világpolitika vagy akár a technológia oldaláról érkező veszély is fenyegeti, és ezekkel csak közösen lehet szembeszállni.

„Európa és Kanada is erős, de Európa és Kanada együtt még erősebb”

– zárta a beszédét Carney, de ő sem beszélt semmilyen konkrétumról a „társult tagság” mibenlétével vagy akár céldátumával kapcsolatban.

Mindesetre érdekes csütörtöki hír volt az is, hogy Don Farrell ausztrál kereskedelmi miniszter a helyi sajtónak azt mondta, hogy Ausztrália és Kanada hasonló irányba tart, ezért kormánya kíváncsian várja, milyen megállapodást tud Ottawa kialakítani Brüsszellel. Farrell szerint az Egyesült Államokban bevezetett vámok tartós változást jelezhetnek a világgazdaságban, ezért Ausztrália számára is egyre fontosabbá válhat az európai gazdasági kapcsolatok mélyítése.

Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke pedig azt mondta, hogy Kanada után Ausztrália és Új-Zéland számára is elképzelhető lenne a társult kapcsolat az Európai Unióval.

Innen nézve a történteket Von der Leyen Kanadáról szóló, meglepetést okozó mondatai akár tényleg valami új, Európát világpolitikai értelemben „a térképre visszahelyező” történet kezdetét is jelezhetik. De persze azt sem lehet kizárni, hogy – sok más, hangzatos elképzeléssel egyetemben – ez az ötlet is a túl szép, de a megvalósításhoz közel sem kerülő uniós tervekkel együtt örökre elvész majd a bürökrácia és tehetetlenség labirintusában.