Mint arról beszámoltunk, a hazai éves infláció augusztusban, ha csak hajszállal is, de magasabb lett a júliusinál, amivel megtört a három hónapja tartó csökkenő trend. Igaz, hogy az 1,3 százalékos ráta így is közel tíz éve nem látott alacsony szám.
Amellyel ráadásul továbbra is őrizzük az európai összevetésben elfoglalt kiváló helyezésünket. Furcsa, de egyúttal jó érzés látni, hogy míg az utóbbi években kétszer is – 2023 elején, majd 2025 elején – szomorúan állapíthattuk meg, a magyar inflációnál nincs magasabb, addig most azt konstatálhatjuk, hogy júliushoz hasonlóan augusztusban is csak három ország fogyasztóiár-indexe volt alacsonyabb a miénknél – derül ki lapunk legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképéből. Ezek: Svédország, valamint az egymással gazdasági és monetáris unióban lévő Svájc és Liechtenstein.
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az Európai Unió 27 tagországa közül a második legalacsonyabb inflációval büszkélkedhetünk, a svédek után. Mi több, lekörözzük az összes eurózónás országot (mind a huszonegyet). Ami alapvetően azért figyelemre méltó, mert a Magyar-kormány megcélozta az euró bevezetését, meglehetősen ambíciózusan, a négyéves mostani kormányzati ciklusa végére, azaz 2030-ra, s a bevezetéshez szükséges maastrichti kritériumok közül jelen állás szerint az inflációs teljesül. Más kérdés, hogy a többi nem, különösen az államháztartási hiányra és az államadósságra vonatkozó – erről bővebben laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor ezen cikkében olvashat.
Mindenesetre a mérsékeltebb hazai pénzromlás lehetővé teheti a Magyar Nemzeti Banknak (MNB), hogy csökkentse az inflációs célkövető rendszer 2001-es bevezetése óta 3 százalékos középértékét. Ezt a napokban az MNB irányítói – előbb Banai Péter Benő elemzésekért felelős alelnök, majd Varga Mihály elnök – is kilátásba helyezték. Már csak az időzítés és az új, alacsonyabb cél mértéke tűnik kérdésesnek. A Klasszis Klub Live legutóbbi adásában például Simor András korábbi jegybankelnök fokozatos csökkentést javasolt, előbb 2,5, s csak azután 2 százalékra. A beszélgetést itt nézheti meg:
Az inflációs célt attól függetlenül is csökkenteni kéne, hogy még mindig van egy olyan mesterséges fék a rendszerben, az árrésstop, amelytől a Magyar-kormánynak csak nem akaródzik megszabadulni. Noha ezt rajta kívül már mindenki – köztük az MNB is – szükségesnek tartja, s amit amúgy a választási kampányban maga a Tisza Párt is belengetett, mondván, meg kell szüntetni az Orbán-kormány hatósági beavatkozásait. Ám ezek közül eddig csak a védett üzemanyagárakat vezették ki.
Amiatt sem szabadna meghátrálnia a jegybanknak az inflációs cél csökkentésétől, hogy a csillapodni nem akaró közel-keleti feszültség miatt ismét veszélyes szintekre ugrott energiaárak – az olaj hordója a 100-110 dolláros, a gázé pedig a 80-85 euró tartományban mozog – hatására Európa-szerte is fokozódott az inflációs nyomás. Ezt jelzi, hogy a Privátbankár Európai Inflációs Körkép immár négyéves történetében még nem fordult elő olyan, hogy a cikkünk megjelenéséig az adataikat nyilvánosságra hozott országok közül ilyen sokban nőtt volna egy hónap alatt az éves infláció, mint most. A 41 európai országból ugyanis 35 fogyasztóiár-indexe lett magasabb augusztusban a júliusinál, egyé (Luxemburgé) stagnált, s csak öté csökkent.
A képzeletbeli citromdíj ezúttal Koszovóé lett, ahol egy hónap alatt 0,80 százalékponttal ugrott meg az éves infláció, míg az utána szorosan következő hármasban, Moldovában, Montenegróban és Spanyolországban 0,70-0,70 százalékponttal. A másik végletet jelentő tábor élén az augusztusban a júliusinál 2 százalékponttal alacsonyabb éves fogyasztóiár-indexet jelentő Románia áll – igaz, volt honnan domborítania, hiszen az egy hónappal korábbi bázis Törökország után a második legmagasabb volt –, messze megelőzve Észtországot (-0,70 százalékpont) és a már említett törököket (-0,24 százalékpont).
Hasonló arányokat mutathatnak az Európai Bizottság statisztikai hivatala, az Eurostat által ma délelőtt közzéteendő harmonizált fogyasztóiár-indexek. Ezek azt mutatják meg, egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik őket harmonizáltaknak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így válnak az adatok összehasonlíthatóvá egymással az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
A jó hír, hogy a Privátbankár Európai Inflációs Körkép becslései szerint Magyarország ebben az összevetésben is ugyanúgy az előkelő, negyedik helyen végezhetett, mint az általános inflációs rangsorban. Annyi különbséggel, hogy itt a nálunk is alacsonyabb rátával büszkélkedő hármasba Svédország mellett Észtország és Csehország került be (értelemszerűen az általános inflációs rangsorban előttünk lévő Svájcot és Liechtensteint – lévén, nem EU-tagok – nem lehetett számításba venni).
Az inflációs nyomás fokozódására utal az is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) múlt csütörtökön már bevetette az áremelkedés elleni legfőbb monetáris eszközt: 25 bázisponttal, 2,65 százalékra emelte az alapkamatát. Indoklása szerint ugyanis a közel-keleti konfliktus továbbra is felfelé hajtja az inflációs kockázatokat. Az EKB mellett még Boszna-Hercegovina, Dánia és Izland szigorított, ugyancsak negyedszázalékponttal.
Az MNB augusztus végén még ezzel ellentétesen mozgott, az 5,5 százalékra lefaragott irányadó rátája most a kilencedik legmagasabb Európában. Hogy ez így is marad-e, az a Monetáris Tanács jövő keddi, szeptember 22-ei ülésén kiderül. Az Mfor Elemzői Konszenzus ugyan csak egy nappal előtte lát napvilágot, ám szinte biztosra vehető, hogy a jelen környezetben – pláne, hogy az EKB mellett a másik vezető jegybank, az amerikai Fed is kamatot emelt – a három hónapig tartó minire keresztelt kamatcsökkentési ciklus megakad, bár szigorításra azért nincs esély.
Noha a csökkenő MNB-alapkamat és növekvő infláció kombinációjaként Magyarország úgynevezett visszatekintő reálkamata szűkült, így is az ötödik legmagasabb maradt Európában. Az EU-ban pedig az első. Más kérdés, hogy – mint arra nem győzzük felhívni olvasóink figyelmét – a megtakarításaikat most bankbetétbe helyezők, illetve befektetők számára lényegesebb információ az előretekintő reálkamat. Vagyis az, hogyan aránylik majd az elért kamatuk, hozamuk az azok esetleges kivételéig végbement inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Minden lehetséges megoldást megvizsgálnak. 
