Donald Trump elnök biztosan gyors katonai sikert remélt, amikor az Irán elleni csapásokat jóváhagyta. Az elnök reményét a korábbi venezuelai siker táplálhatta, hiszen Nicolás Madurót, az ország elnökét úgy sikerült elvinni a dél-amerikai országból, hogy az akciót az amerikai kommandósok megúszták veszteség nélkül. Irán azonban a veszteségek ellenére sikeresen tudott visszavágni, és az olaj- és gázpiac szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szoros megbénításával óriási gondot okozott. Emiatt ugyanis nemcsak az olajár ugrott meg, de a világ számos pontján dízelhiány alakult ki.
Európában és az Egyesült Államokban ugyan nem alakult ki érdemi hiány, az árak (és nem csak a dízelé, hanem a benziné is) rekordszintek közelébe ugrottak. A helyzetet látva ugyan az amerikai elnök többször megpróbált kitáncolni a helyzetből, ám ezúttal a TACO-nak (Trump Always Chickens Out azaz Trump mindig meghátrál) hívott módszer nem működött, ehhez ugyanis kellett volna a perzsa állam közreműködése is. Az iráni forradalmi gárda viszont 19-re is lapot húzott, és arra kezdtek játszani, hogy akár további áldozatok árán is megpróbálják magasan tartani a nyersolaj és a finomított termékek árát, ami a november elején tartandó amerikai félidős választásokon a republikánusok vereségéhez vezethet. Ennek révén teljesen új helyzet állhatna elő, többek között azzal, hogy Donald Trump keze nagyon sok kérdésben meg lenne kötve a törvényhozás által.
A választásokhoz közeledve az amerikai elnök és csapata egyre kétségbeesettnek tűnik, néhány hete arról szóltak a hírek, hogy betiltják a dízelüzemanyagok exportját. Ezt végül szerencsére nem lépték meg, ez ugyanis rövid távon aligha okozott volna áresést az amerikai benzinkutakon, cserébe viszont Európában annál nagyobb pánik lett volna. A legfrissebb próbálkozás keretében több ország összefogásával igyekeznek javítani a helyzeten.
Nyugalmat és időt nyerhetnek
A G7-országok múlt pénteken megállapodtak abban, hogy 100 millió hordónyi stratégiai tartalékot szabadítanak fel a gyorsan emelkedő dízelárak enyhítése érdekében, nem függetlenül a Trump-kormányzat nyomásgyakorlásától, amely miatt a vezető európai államok is támogatják a lépést. A G7-vezetők kijelentették, hogy a készletek felszabadítása azonnal megkezdődik, és négy hónapig folytatódik – ahogy fogalmaztak – „az első 20 napon belül jelentős mennyiség piacra bocsátásával”, amelyet a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) koordinál.
Az intézkedés elsődleges célja egyértelmű: növelni a kínálatot, megváltoztatni a piaci viszonyokat és letörni a közel-keleti feszültségek miatt egekbe szökő üzemanyagárakat. Bár papíron a tankönyvi közgazdaságtan – miszerint a nagyobb kínálat alacsonyabb árat eredményez – tökéletesen működik, a gyakorlat komplexebb. Felmerül a kérdés: a mesterségesen letört árak nem fognak-e éppenséggel akkora extrakeresletet generálni, ami azonnal felfalja a többletkínálatot?
A mostani helyzetben ugyanis két ellentétes hatás találkozik. Egyrészt a piacra zúduló hordók azonnal enyhítik a fizikai hiányt. A hétvégi bejelentésre reagálva az európai és amerikai gázolaj-határidős jegyzések mérséklődtek, bizonyítva, hogy a beavatkozásnak van azonnali lélektani és árazási hatása. Másrészt viszont, ha a fogyasztók azt érzékelik, hogy csökkennek az árak, akkor ismét növekedhet a kereslet és akár a lakossági, akár a vállalkozói szféra (logisztika, mezőgazdaság) valószínűleg többet fog fogyasztani. Bonyolítja a helyzetet, hogy a piac tudja, a stratégiai készletek végesek. A most felszabadított mennyiséget a kormányoknak később vissza kell vásárolniuk, ami egy jövőbeli, garantált keresleti forrást (és árfelhajtó erőt) jelent.
A nemzetközi sajtóban megjelenő szakértői nyilatkozatok alapján az feltételezhető, hogy – hasonlóan a korábbi esetekhez – most is kisebb árcsökkenést okoz a lépés. Ez a gyakorlatban azt jelenheti, hogy a mostani 6,50-6,50-es gallononkénti (1 gallon=3,79 liter) benzinár az USA-ban 6 dollár alá csúszhat. Ez ugyan az alacsony jövedelmű amerikaiak helyzetét nem oldja meg, de Trumpék következő hetekben folytatott kommunikációjában be lehet úgy állítani, hogy „lám, lám, az elnök mégiscsak segített”.
Felpörgött a szállítás a Hormuzi-szoroson keresztül
Ahogy azt fent is jeleztük, a készletek végesek, így a megoldás az lenne, ha a Közel-Keletről érkező olaj- és üzemanyagszállítmányok ismét kiszámíthatóan érkeznének. A problémák forrása ugyanis elsősorban a Hormuzi-szoroson, illetve az azt elkerülő olajvezetékeken érkező szállítások elapadása volt. A mostani lépés – főleg, ha a következő néhány hétben valóban komolyabb mennyiségű üzemanyag kerül piacra a stratégiai készletekből – tűzoltásra mindenképpen elég lesz. Az adatok és a piaci mechanizmusok alapján az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a G7-ek lépése sikeresen mérsékli az árakat a következő hetekben, mivel a piacra kerülő fizikai termék (különösen a kritikus gázolaj-készletek) azonnali likviditást biztosít. A lépéssel ráadásul időt is lehet nyerni, ami a friss adatok alapján akár döntő is lehet.
Arról az Mfor Üzemanyag-figyelő legutóbbi írása is beszámolt, hogy a rendszeres támadások ellenére a Hormuzi-szoroson átjutó szállítmányok mennyisége érdemben nőtt szeptember közepe óta. Az ugyanakkor meglepőnek tűnik, hogy miközben továbbra is teljes zárról szólnak a hírek, az utóbbi napokban a tankerforgalom meghaladta a háború előtti szintet. A legismertebb piaci és kereskedelmi adatelemző platform, a Kpler adatai szerint a háború előtti átlagot elérte a forgalom szeptember utolsó napjaiban. A háborút megelőző hónapokban a Hormuzi-szoroson keresztül szállított mennyiség napi átlaga 18 millió hordó volt, míg október 1-jén a megelőző hét nap (napi) átlaga 18,5 millió hordót tett ki. A megugró nyersolajszállítmányok mellett jelentős mennyiségű feldolgozott termék is átjutott a kritikus zónán, napi átlagban nagyjából 4 millió hordó. (Ez nagyságrendileg hasonló mennyiség, mint amennyi a G7-ek stratégiai tartaléka révén a piacra kerül.) Jó hír, hogy szeptemberben az LNG-szállítmányok is jelentős mennyiségben jutottak át a szoroson, a szállított mennyiség február óta nem látott havi csúcsra emelkedett. Ha ez a folyamat nem torpanna meg, hanem októberben hasonlóan folytatódna, akkor akár a benzinkutakon, akár a tőzsdéken (mind a gáz, mind a nyersolaj esetén) az árak csökkenésében bízhatunk.
Mit jelent ez magyar szempontból?
A cikk elején a kereslet-kínálati viszonyok kapcsán volt arról szó, hogy normál esetben a piacra kerülő nagyobb mennyiség árleszorító hatású lehet, de ez közel sem garantált. Az viszont a magyar tapasztalatokból egyértelműen látszik, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott árak esetén a kereslet egyértelműen növekszik.
Így volt ez a benzin és a gázolaj esetében is, amikor 2022-ben a kormány bevezette a 480 forintos ársapkát.
Akkor a piaci árak még a mostani szinteket is meghaladták, így a magyar kutaknál politikai döntés eredményeként meghatározott áraknak köszönhetően a benzinturizmus is felpörgött. De természetesen a hazai piaci szereplők sem voltak rákényszerítve arra, hogy takarékoskodjanak.
Ráadásul – ahogy az a havi bontású adatokból látszik – a növekvő forgalom megismétlődött idén, amikor a piaci és a védett árak kezdtek eltávolodni egymástól.
A kormány legutóbbi döntésének hatásáról, mely szerint havi 5000 forintot kapnak a kisebb teljesítményű dízelautók tulajdonosai, nincsenek adatok, de előzetesen az sejthető, hogy emiatt ennek az üzemanyagfajtának a forgalma nem bővül.
Az intézkedés kapcsán egyébként korábban laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor elemezte, hogy a 480 forintos ársapka visszavezetése óriási terhet jelentene a költségvetés számára. Így a hazai autósok számára is az lehet a legfontosabb kapaszkodó, hogy a cikk első felében taglalt készletfelszabadítási akció, és az Öböl-menti régióból megindult termékszállítás valóban le tudja nyomni az árakat.
