Kevesebb mint egy hónap múlva rendkívül fontos szavazást rendeznek az Egyesült Államokban, a félidős választás alapjaiban ingathatja meg Donald Trump hatalmát is, hiszen a republikánus többség elvesztése akár a képviselőházban, akár a szenátusban gyakorlatilag ellehetetlenítené az elnök terveinek végrehajtását. Arról nem is beszélve, hogy a kékbe forduló (az amerikai politikában ez a Demokrata Párt hagyományos színe) törvényhozás nekifuthat annak is, hogy eltávolítsa hivatalból az adminisztráció egyes tagjait, így például az egészségügyi tárcát vezető Robert F. Kennedy Jr., valamint az igazságügyi miniszteri tisztséget ellátó, kritikusai által csak Trump bábjának csúfolt Todd Blanche széke biztosan veszélyben lehet.
A legkönnyebben elmozdíthatónak azonban Pete Hegseth tűnik, a védelmi miniszter saját pártján belül is megosztó figura, aki ráadásul a rendkívül népszerűtlen, az amerikaiak mindössze 26 százaléka által támogatott iráni háború alatt irányítja a tárcát, szeptember végén pedig csak azért úszott meg egy erről szóló szavazást, mert Mike Johnson republikánus házelnök döntése szerint egy nappal korábban véget ért a kongresszusi munkarend. A képviselők a november 3-i félidős választások előtt már nem térnek vissza Washingtonba.
A republikánus vezetők a menetrend megváltoztatásának bejelentésekor nem említették Hegseth ügyét, pedig Thomas Massie kentuckyi republikánus képviselő váratlanul kezdeményezte azt, és szerinte, valamint más képviselők szerint is éppen a politikailag kényes szavazás elkerülése áll a korábbi távozás hátterében – áll a CNBC összefoglalójában.
Az tehát a tervezett elmozdításokat látva is egyértelmű, hogy a november 3-i voksolás az elmúlt időszak egyik legfontosabb félidős választásának ígérkezik, ahol az elégedetlen választók a megélhetés drágulását, valamint például az üzemanyagok árának emelkedését verhetik le a republikánusokon. Ugyan Trump széke nem lesz veszélyben, az összes képviselőházi helyről, valamint több mint 30 szenátori székről döntő szavazáson egyértelműen az elnök adminisztrációjának teljesítményére reflektálnak az amerikaiak.
Ez már a kőkemény kampány időszaka
Van egy mondás, amely szerint a rendszerint novemberben tartott amerikai választások előtt mindig Labor Day után (ez az adott év szeptemberének első hétfője, 2026-ban szeptember 7. volt) indul be az igazi választási kampány – ez idén sem történt máshogy. Donald Trump politikai akcióbizottságai is ehhez igazították stratégiájukat, ugyanis miután a nyár nagy részében visszafogottak maradtak, néhány hét alatt mintegy 138 millió dollárnyi kampányköltést irányítottak át a kiélezett félidős választási versenyekre. Akadt azonban egy probléma: a szeptemberi közvélemény-kutatások egyelőre nem a verseny szorosabbá válását mutatják, hanem további demokrata erősödést.
Az Economist választási előrejelző modellje jelenleg 93 százalékra teszi annak esélyét, hogy a demokraták megszerzik a képviselőházi többséget, szemben a július közepi 77 százalékkal. A modell 238 demokrata és 197 republikánus mandátummal számol. A szenátusban is javultak a demokraták kilátásai, a két hónappal korábbi 45 százalékról 59 százalékra emelkedett annak becsült esélye, hogy megszerzik a többséget. Az előny pedig egyre látványosabb, grafikonunkhoz a RealClearPolling közvélemény-kutató aggregátor segítségével az Economist/YouGov felméréseinek háromhavi adatait használtuk fel:
Az amerikai lakosság számára jelenleg az egyik legjelentősebb probléma az üzemanyagárak emelkedése, ezért kíváncsiak voltunk arra is, hogy látszik-e bármilyen összefüggés ezek árának alakulása (ehhez az amerikai Energiainformációs Hivatal (EIA) hivatalos, kiskereskedelmi átlagárakról szóló adatait használtuk), valamint Donald Trump megítélése közt. Ha kifejezetten az elnöki munkáról alkotott véleményről van szó, az általunk vizsgált március végi és szeptember végi időszak közt, a Trumppal elégedetlen amerikaiak aránya egyértelműen nőtt az Economist/YouGov által megkérdezettek szerint, viszont mint az grafikonunkon is látszik, az üzemanyagárak kilengése nem befolyásolta érdemben ezt:
A demokraták nagy fegyvere?
Ha azonban a demokraták erősödését hasonlítjuk össze az üzemanyagárak változásával, érdekes tendencia rajzolódik ki, az Economist/YouGov eredményei ugyanis arra utalnak, hogy a demokraták előnye az országos pártpreferenciát mérő felmérésekben eddig szorosan követte a benzinkutakon tapasztalható árváltozásokat, nagyjából kéthetes késéssel. Az előrejelzések alapján a demokraták előnye pedig ezt az irányt követve tovább nőhet.
Mint az grafikonunkon is látszik, tavasszal és nyár elején a demokrata támogatottság még nem változott az üzemanyagárak kilengésére reagálva, ez azonban a félidős választások előtti kampány csúcsidőszakára egyértelműen megváltozott, és egyre komolyabb fegyverténnyé válik a republikánusok ellen.
Azt egyébként Trump pártján belül is egyre inkább érzékelik, hogy a magasabb üzemanyagárak politikai problémát jelentenek számukra. Erre utal, hogy republikánus kongresszusi képviselők nemrég sikertelenül megpróbálták elérni a benzinre kivetett szövetségi adó 2027-ig történő felfüggesztését, a kezdeményezés azonban szavazásig sem jutott el.
Ettől függetlenül ez is jelzi, hogy a párton belül egyre többen tisztában vannak azzal, milyen politikai árat fizethetnek Donald Trump Irán elleni háborúja és az annak nyomán megugró üzemanyagárak miatt a félidős választásokon. Más kérdés, hogy kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt már feltehetőleg késő van érdemben lépni ezen a téren, illetve innen nehéz lesz kicsavarni a demokraták kezéből egy ilyen ütőkártyát – az elégedetlen választók az urnáknál pedig elsősorban csak a negatívumokra fognak emlékezni.
Érdekli az üzemanyagpiac? A trendekről, az okokról és a várható változásokról olvassa a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk hetente jelentkező rovatát, az Mfor Üzemanyagár-figyelőt >>>
