Nem lehet könnyű mostanában Donald Trumpnak lenni. Nem elég, hogy a kampányban megígért, az orosz-ukrán háború 24 órán belüli lezárása még megközelítőleg sem valósult meg, az iráni konfliktus is kezd a körmére égni: bár 2026 márciusában még arról beszélt, hogy akár 2-3 héten belül véget érhet a háború, ehhez képest május elején is patthelyzet van, elutasított békejavaslatokkal és folyamatos katonai feszültséggel. A Reuters értékelése egyértelmű:
a konfliktus több mint két hónap után sem hozott döntő eredményt: Irán nem adta fel nukleáris programját, a stratégiai célok nem teljesültek, és a helyzet inkább egy elhúzódó „befagyott” konfliktus felé tart.
Vészesen közeleg az ítéletnap
Az elnöknek a külpolitikai feszültségek mellett azonban belföldre sem árt figyelnie, ugyanis kevesebb mint fél év múlva választásokat rendeznek az Egyesült Államokban – a tét pedig óriási. Magyar szemmel elsőre kissé furcsa koncepció a félidős választás, hiszen nehéz elképzelni, hogy az Országgyűlés 199 képviselőjét újraválasszák úgy, hogy mindeközben az ország első emberének személye nem változik, az amerikaiak számára viszont bevett gyakorlat az állam születése óta. November 3-án mind a 435 képviselői hely, valamint a 100 szenátusi szék közül 33 keresi majd új gazdáját. Az eredmény pedig alapjaiban határozhatja majd meg, hogy mire lesz képes elnökségének hátralevő két évében Donald Trump, hiszen nem mindegy, hogy a tervei végrehajtásához kétpárti egyezségre lesz-e szükség.
Trump egyszer már megjárta ezzel
Bár az elnök széke nincsen veszélyben, a félidős választás részben mindig a mindenkori elnök munkájára adott visszajelzés a társadalom részéről, így általánosságban az a jellemző, hogy az éppen hatalmon lévő párt helyeket veszít, és felborul az egyensúly a törvényalkotásban. Mint az grafikonunkon is látszik, a képviselőházi mínuszos tendenciát az elmúlt 20 évben egyedül a republikánus George W. Bushnak sikerült megtörnie, 2002-ben azonban a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, valamint a kezdetben magas támogatottságú amerikai válaszlépések árnyékában rendezték a félidős szavazást – a republikánusok ekkor meg is szerezték a többséget a törvényhozás mindkét házában. Következő ciklusában azonban már ő sem tudta tartani az egyértelmű erősödést.
Érdemes közvetlenül Trump első ciklusának esetében is megvizsgálni az alsó- és felsőház összetételének változását. Az elnök számára ugyanis rendkívül fájdalmasan alakult a választás, ez pedig a 2026-os előtt is rossz ómen lehet. A 2016-ban 241 helyet szerző Republikánus Párt a begyűjtött 41-es mínusszal 2018-ban elvesztette többségét a képviselőházban, a megszerzett +2 szenátusi szék pedig nem sokat ért akkor, amikor egyébként is fölényben voltak, hiszen 51-ről 53-ra nőtt a republikánus szenátorok száma.
Ennél jelentősebb helyvesztést egyedül az Obama-adminisztráció szenvedett el 2010-ben, itt 256-ról 193-ra csökkent a demokrata képviselők száma, míg a demokrata szenátorok 53-an lettek a korábbi 59 helyett. Obama helyzete azonban drasztikusan eltér Donald Trumpétól abban, hogy 2010-es félidős szavazást a világválság évei alatt rendezték, azaz a megélhetési gondokat is leverték a választók a kormányon. 2018-ban viszont nem volt ehhez mérhető gazdasági sokk, csak a 2016-os orosz beavatkozás vizsgálata borzolta az idegeket.
Említésre méltó, hogy George W. Bush mellett a két évtized egyik legjobbnak nevezhető eredménye Joe Biden nevéhez köthető, a Demokrata Párt 2022-ben úgy vesztett mindössze 9 helyet a képviselőházban, hogy a koronavírus-világjárvány okozta gazdasági nehézségek még nagyban érződtek az amerikai társadalom hangulatában. Az alsóházi többség elbukása mellett azonban a demokraták azzal vigasztalódhattak, hogy a szenátust sikerült bebiztosítani azzal, hogy 51-re nőtt a mandátumaik száma. A félidős választást megelőző, 50-50-es időszakban egyébként technikailag így is demokrata fölény volt, hiszen Kamala Harris alelnöki minőségében volt a mérleg nyelve.
Fotó: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson
Gyülekeznek a felhők
A korábbi példák is egyértelműen mutatják, hogy novemberben valóban Trump teljesítményéről mondanak majd véleményt az urnáknál az amerikaiak – ezt figyelembe véve pedig mindennek nevezhető a közhangulat a republikánusok szempontjából, csak megnyugtatónak nem. Az NPR néhány napja tette közzé a PBS-el és a Marist közvélemény-kutató céggel közös felmérését, a válaszadók több mint 80 százaléka arról számolt be, hogy a tankolás komoly költséget jelent a családi kasszában (a republikánusok esetében 79 százalék, míg a demokraták közt 85 százalék számolt be erről). A megkérdezettek 63-37 százalékos arányban Trumpot hibáztatják az üzemanyagárak emelkedéséért, még a republikánus szavazók egyharmada is ezen a véleményen van.
Az elégedetlenség a gazdasági helyzet miatt egyértelműen megmutatkozik a felmérésben, a válaszadók mindössze 35 százaléka mondta azt, hogy elégedett Trump teljesítményével ilyen téren.
63 százalék volt azok aránya, akik szerint a gazdaság személyesen az ő számukra nem működik jól, ez történelmi mélypontnak számít a felmérés történetében, ráadásul a válaszadók többsége, 56 százalék, úgy látja, hogy lakóhelye „nem igazán megfizethető” vagy „egyáltalán nem megfizethető”. Különösen rossznak érzik a helyzetet:
- a diplomával nem rendelkező fehér nők (72 százalék),
- az évi 50 ezer dollárnál kevesebbet keresők (71 százalék),
- a millenniál generáció tagjai (69 százalék),
- valamint a 18–29 évesek (65 százalék).
A megkérdezettek az iráni konfliktust is Trump számlájára róják, a teljes társadalom tekintetében ennek kezelésének támogatottsága 33 százalékra esett vissza, szemben a márciusi 36 százalékkal.
A republikánus szavazók körében továbbra is a többség támogatja Trump Irán-politikáját, de ott is csökkenés látható: márciushoz képest 7 százalékponttal kevesebben, vagyis 72 százalék elégedett vele. A megkérdezettek 61-38 százalékos arányban úgy vélik, hogy az iráni katonai fellépés több kárt okozott, mint hasznot, és ezt még a republikánusok negyede is így látja. Általánosságban a válaszadók 62 százaléka szerint Trump döntései gyengítették az Egyesült Államok nemzetközi pozícióját.
Az elnök megítélése pedig csak zuhan, a RealClearPolling közvélemény-kutató aggregátor szerint az amerikaiak 56,4 százaléka elégedetlen, míg 40,5 százalék elégedett – ez nem sokkal marad el az április utolsó hetében mért 57,7 százalékos abszolút mélyponttól. 2018 ugyanezen időszakában 52,7 százalék nem támogatta Trump munkáját, azaz az elnök lényegesen rosszabbul áll most, mint tette azt az első ciklusa alatt komoly pofont jelentő félidős választások előtt.
Jön a demokrata feltámadás?
A Kamala Harris-Tim Walz jelöltpáros csúfos, 2024-es választási bukása gyakorlatilag páratlan válságba taszította a Demokrata Pártot, hiszen a republikánusok a törvényhozás mindkét házában többségbe kerültek – a félidős szavazáson ennek megfordítása lesz a tét. A pártban belvillongásokból továbbra sincsen hiány, többek közt annak tekintetében sem, hogy elindult a helyezkedés a 2028-as elnökjelöltségért, amely minden bizonnyal az egyszer már próbálkozó Kamala Harris és a politikai stílusában sokban Trumpra is hasonlító kaliforniai kormányzó, Gavin Newsom közt dől majd el. Ugyanakkor a feltámadás biztató jelei közé tartozik az, hogy a párt iránti szimpátia mérhetően növekedésnek indult: az NPR által közzétett felmérésben a megkérdezettek 52-42 százalékos arányban mondták azt, hogy demokrata jelöltre szavaznának a saját körzetükben, ha most tartanák a félidős választásokat.
Bár a választás még fél év múlva lesz, jelenleg egyértelműen a demokraták vannak kedvezőbb helyzetben. Ez a választói lelkesedésben is látszik: a demokraták 8 százalékponttal nagyobb arányban mondják magukat „nagyon lelkes” szavazónak, mint a republikánusok (61 százalék-53 százalék); a 2024-ben Kamala Harrisre szavazók és a Trump-szavazók között pedig 14 pontos különbség van lelkesedésben (61 százalék-47 százalék).
Privátbankár-kommentár
Összességében az nyilvánvaló, hogy hónapokkal a szavazás és a tényleges kampány beindulása előtt még korai temetni a Trump-adminisztrációt és a Republikánus Pártot, viszont a sorozatos népszerűtlen döntések, a feleslegesnek tűnő külpolitikai villongások, valamint a megélhetés nehezen ignorálható romlása olyan tényezők, amelyeket elnézve az elnök nem lehet nyugodt. Az egyre nagyobb stresszben élő amerikai társadalomban ugyanis nyilvánvalóan mutatkoznak a „Trump-fáradtság” jelei, és az egykor olyan sikeresen mobilizáló MAGA-szlogenek egyre üresebben koppannak a romló életkörülmények közt. Nagyon úgy tűnik, hogy a republikánusoknak egy aduászra lesz szüksége novemberben az alsó- és felsőházi többség megőrzéséhez – a nagy kérdés, hogy létezik-e ilyen kártya.
