Bebetonozták Vlagyimir Putyin hatalmát és megerősítették a háborús politikáját a vasárnapi parlamenti és regionális választások Oroszországban – azok a választások, amelyen a háborúellenes politikai erők el sem indulhattak (az egyetlen kivétel a liberális Jabloko lehetett volna, de augusztusban a párt országos listáját törölte az orosz legfelsőbb bíróság), és amelyek már csak ezért sem tekinthetők szabadnak.
Nagy győzelem – papíron
A kormányzó Egyesült Oroszország hivatalosan a voksok mintegy 58 százalékát seperte be, és ezzel jelentősen, 8 százalékponttal növelte a támogatottságát az utolsó, 2021-es választáshoz képest. A kormánypárt a 225 egyéni választókörzet közül 208-ban győzött, és ezzel rekordszámú mandátumot, 355-öt szerzett a 450 fős alsóházban, szemben az eddigi 310-zel.
A kommunista párt 13,8 (mínusz 5,2), a liberális demokraták 9 (plusz 1,5), az Új Emberek 8 (plusz 2,6) százalékot kaptak, míg az Igazságos Oroszországért párt 5,1 százalékkal éppenhogy bekerült a parlamentbe.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Vjacseszlav Prokofjev
A részvételi arány hivatalosan 59,3 százalék volt, jóval nagyobb, mint az előző két választáson, amikor a szavazók 51,7 (2021), illetve 47,9 (2016) százaléka járult az urnákhoz.
Van néhány bökkenő
Minden úgy alakult tehát, ahogy az Putyinnak megfelel: a kormányzó párt utcahosszal nyert (az a Kremlt aligha zavarja, hogy a Novaya Gazete Europe kormányfüggetlen orosz lap szerint választási csalások történtek, és csak mintegy 34 százalékot kapott az Egyesült Oroszország). És most is csak azok a pártok kerültek be az alsóházba, amelyek lényegében eddig is támogatták Putyint és az úgynevezett „speciális műveletét”, azaz a már négy és fél éve dúló ukrajnai harcokat.
Történt mindez annak ellenére – legalábbis a hivatalos adatok szerint –, hogy az elhúzódó háború egyre súlyosabban érinti Oroszországot.
Az azonosított orosz halálos áldozatok száma már meghaladja a negyedmilliót, az elmúlt hónapok tömeges ukrán dróntámadásai pedig nemcsak a határmenti területeket és az energetikai-ipari létesítményeket, hanem a belső területeket és a polgári lakosságot is elérik: a választás napján például rekordszámú, 1600 drón támadta Moszkvát. Ezek nem csupán az orosz főváros legnagyobb olajfinomítóját találták el, hanem egy panelépület több lakását is elpusztították.
Az olajfinomítókat érő rendszeres dróntámadások mellett a nyugati szankciók is komoly károkat okoznak az orosz gazdaságnak, utóbbiak miatt számos esetben széleskörű benzinhiány alakult ki. Az orosz Amazonként is emlegetett Wildberries online áruházlánc elleni ukrán dróncsapásokban pedig több milliárd dollár értékű áru semmisült meg, és kisvállalkozók tömegei károsodtak súlyosan.
A kormány növekvő népszerűsége ennek fényében meglepő, mégha a jelek szerint a társadalom egyes csoportjai az orosz érdekek védelme jegyében támogatják is Putyin ukrajnai politikáját. (Ráadásul a nagy károkkal járó ukrán támadások nyomán a társadalom egy része összezárhat a hatalom mögött.)
A Kreml a „nagy győzelemben” mindenesetre a saját politikája igazolását látja.
„Ezek a mutatók természetesen azt jelzik, hogy a társadalom a legnagyobb mértékben megerősítette az államfőt” – mondta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője. Ez pedig semmi jót nem jelent az orosz-ukrán háborúra nézve.
Dűlőre vinnék a háborút?
„Magabiztosság. Ezt hozza Putyinnak. Ez az egész választás nem szólt másról” – így kommentálta az eredményeket Tarjányi Péter biztonságpolitikai elemző lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Podcastban. Szerinte Putyinéknak nagyon fontos volt, hogy mit jelez vissza az orosz társadalom.
Hozzátette: Oroszország a következő 10-12 hónapban el akarja dönteni a háborút, mégha Ukrajna teljes elfoglalására nem is lesz képes, és ezt nem is hagyná a Nyugat. Ehhez a jelenleginél nagyobb emberi erőforrásokra van szükség.
Szerinte a választás nyomán Putyinnak megvan a felhatalmazása arra, hogy a háborúban „azt tegyen, amit akar”, és 300-400 ezer főt fog mozgósítani. Észak-Korea pedig néhány 10 ezer fős támogatást fog adni.
Ukrajnának tehát egy nagyon kemény egy évre kell felkészülnie, és emberi erőforrások terén aligha tud majd lépést tartani Oroszországgal – fűzte hozzá Tarjányi Péter.
Demkó Attila biztonságpolitikai elemző – aki nemrég szintén vendége volt a Klasszis Podcastnak – ugyanakkor arra utalt, hogy nem lehet érdemi következtetéseket levonni a vasárnapi választásból. „Kizárták az egyetlen ellenzékinek nevezhető pártot, a Jablokót, és az eredményt úgy manipulálják, ahogy akarják – különösen, hogy van elektronikus szavazás is. Majdnem 58 százalékot 'kapott' az Egységes Oroszország – de ahogy mondom, demokráciát már csak formailag tartalmaz ez a rendszer” – írta közösségi oldalán.
Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője – aki szintén szerepelt az idén a Klasszis Podcastban – már óvatosabban fogalmaz: a választások tisztaságát „rendkívül nehéz függetlenül ellenőrizni”, az eredmények „nem feltétlenül tükrözik teljes mértékben” a társadalmi támogatottság valós szintjét.
Az Oeconomus igazgatója a közösségi oldalára feltett videóban arra is felhívta a figyelmet, hogy a hivatalos kommunikáció középpontjába a geopolitikai küzdelmek és az ukrajnai háború került, a választási kampány egyik fő üzenete pedig Oroszország megerősödése volt.
A hangsúly a nemzeti egységen és a társadalmi összefogáson van: a hivatalos narratíva szerint erre van szükség ahhoz, hogy Oroszország sikeresen kezelje a geopolitikai kihívásokat és elérje céljait Ukrajnában – mondta Bendarzsevszkij Anton.
Aki ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az orosz gazdaság helyzete egyre nehezebb: a már említett problémákon túl a háború költségei is egyre nagyobb terhet jelentenek az állam számára.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
