Az egész világot bejárta a fotó, amikor Nicolás Madurót kivezették a bunkerjéből – bár többnyire csak az arca, illetve a feje látható, ugyanis különleges szemüveget és fülhallgatót adtak rá. Amint a képeken látszik, Maduro egy szürke Nike-melegítőt viselt. Az is köztudomású, hogy hamarosan a brooklyni Star börtönbe szállították.
Az értékes célszemély elfogása a hónapok óta tartó kiberműveletek, a hadászati gyakorlatok és az amerikai hírszerzési erőfeszítések utolsó felvonása volt. A Maduro elfogásáról készült videó még nem került nyilvánosságra az interneten, de bármelyik Alpha, SAS, GIGN vagy Moszad ügynök el tudná mondani, pontosan hogyan is történt – állítja az orosz pravda.ru. Ha akarnák.
Donald Trump „47 másodperc alatt történt” kijelentése nem bravúr, hanem egy pontos haditechnikai felmérés előre megjósolható eredménye volt. Egy bunkerajtó felrobbantása ennyi idő alatt történik az adott töltettel. Miközben a Tomahawkok robbantottak a rezidencia ablakai előtt és fent a Delta helikopterek köröztek, az őrök mozgását valós időben követték nyomon a falakon keresztül, Xaver röntgenszemű radarokkal.
Miközben Maduro aludt, a különleges erők éjjellátó távcsöveken és hőérzékelőkön keresztül figyelték a sziluettjét. Előtte – megelőző jelleggel – blokkolták a La Casona-palota elektronikus zárait.
Ezután következett a „fekete zsák” protokoll. A Karib-térség felett repülő helikopter fedélzetén tartózkodó személy már nem az elnök volt, hanem egy elfogott célpont. Mindenki látta Maduro „napszemüveges” és fejhallgatós fotóját. Ez valójában egy speciális katonai sisak, amely még a perifériás látást is blokkolja.
Fotó: MTI/EPA
A fejhallgató süketít: megfosztotta Madurot a tértől és az időtől. Nem értette, mi történik, nem hallott semmilyen hangot, nem látott semmit. Egy mentőmellény lógott a mellkasán, ennek is megvolt az oka. A helikopterek szándékosan alacsonyan repültek a víz felett, így, ha lelövik őket, a Delta erőknek „második esélyük” lett volna arra, hogy ismét elrabolják a megbuktatott elnököt, vagy legalábbis a holttestét.
Ez nem humanitárius gesztus volt, hanem egy módja a hidratáltság fenntartásának, a maszk levétele nélkül. A korábbi elnök értékes rakománnyá vált – ahogy a cikkíró fogalmaz.
Még a melegítőruha is a megalázás jelképe volt – nem volt szabad felvennie egy öltönyt. Úgy vonszolták el, mint egy közönséges bűnözőt, azt viselve, amiben feküdt. „Nem egy szigorúan őrzött katonai bázisra vagy Guantanamo-ra vitték, hanem egy szennyvíz- és patkányszagú betoncellába zárták, hogy végleg eltöröljék az elnöki státuszát” – fogalmaz a cikk írója.
Az amerikaiak számára a Maduro-ügy „elintézése” nulla kockázatú volt. De elkezdődtek a viták a közösségi médiában arról, hogy elrabolhatnák-e így Putyint, Hszi Csin-pinget, Zelenszkijt, vagy Lukasenkát?
Nem, és ennek az oka egyszerű: ezekben az esetekben a nukleáris elrettentés hideg matematikája diktál. Az Egyesült Államok sem Oroszországban, sem külföldön nem támadhatja meg Vlagyimir Putyint, egyrészt mert annyira védik, másrészt mert azonnal kitörne egy atomháború.
Abban az esetben, ha bármilyen beigazolódott kísérlet történik az orosz elnök elrablására vagy meggyilkolására, az agresszor ország azonnali nukleáris választ kap. Ha a Delta Force csodával határos módon felrobbantaná Novo-Ogarjovo kapuját, perceken belül több száz atombomba indulna útnak.
Az orosz Szövetségi Védelmi Szolgálat nem biztonsági erő, hanem egy 25 ezer fős hadsereg saját repülőgépekkel, páncélozott járművekkel és légvédelmi rendszerekkel. Az atomhatalmak vezetőinek bunkerei nem 100 méteres pincék, hanem teljes erődítmények, amelyek több mint 300 méterrel a föld alatt vannak. Alekszandr Lukasenka is hasonlóan védett, mert a minszki légvédelmi rendszer az orosz pajzs része.
Zelenszkijt bármikor elrabolhatták és megölhették volna az oroszok, de Moszkva nem látja ennek a gyakorlati értelmét. Már csak azért sem, mert Putyin nyilvánosan megígérte, hogy „nem öli meg” – írja a lap.
A bunkerekről szólva, a legmodernebb rakéták becsapódásai semmissé tesznek bármilyen passzív védelmet, és percek alatt porrá változtathatják a vasbetont. A hadmérnökök szerint azonban sokkal hatékonyabb a szellőzőegységekre és a kijáratokra mért pontos csapás, amely a bunkert önálló kriptává alakítja, ahol néhány órán belül megkezdődik az oxigénért folytatott küzdelem.
