Korán pezsgőztek a Karmelitában – nem lesz második Orbán Viktor Andrej Babisból?

„Történelmi győzelmet aratott Andrej Babiš a cseh választásokon” – olvashattuk a címeket szombat este és vasárnap reggel, miután megszámolták a pénteken és szombaton tartott parlamenti választásokon leadott voksokat. És hát tény, Babiš pártja, az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) a szavazatok 34,5 százalékát szerezte meg – ennél magasabb arányra a modern Csehország történetében csak 2006-ban volt példa (akkor a konzervatív ODS 35,4 százalékot szerzett).

De valóban akkora siker volt ez Babišék számára? És mi a helyzet azzal, hogy Orbán Viktor és a magyar kormány tagjai és sajtója „Patrióta áttörésként” ünnepli az ANO győzelmét, arra számítva, hogy az Orbán-kormány fontos szövetségest szerzett „Brüsszel” és az Ukrajnának nyújtott támogatások elleni harcban?

„Győzött az igazság! Andrej Babiš meggyőző fölénnyel győzött a cseh parlamenti választásokon. Nagy lépés Csehországnak, jó hír Európának.
Gratulálok, Andrej!”

– írta ki a magyar miniszterelnök még szombat este a Facebook-oldalára. Tényleg oka van ekkora örömre Orbán Viktornak?

És egyáltalán: kormányt fog tudni alakítani Babiš? És ha igen, merre fordítja majd Csehország kormányrúdját?

Nem lesz sétagalopp a kormányalakítás

Mint láttuk, kétségtelen tény, hogy az ANO történelmi léptékben is jelentős győzelmet aratott. Azonban szó sincs arról, hogy az eddigi kormánypártok, a SPOLU (Együtt), a STAN (Polgármesterek és Függetlenek), valamint a Piráti (Kalózpárt) döntő – mondjuk a 2010-es magyarországi választásokhoz hasonlatos – vereséget szenvedtek volna.

Ha megnézzük az előző, 2021-es parlamenti választás eredményeit, nem látszik hatalmas elmozdulás a választói preferenciákban. Az ANO 27,1 százalékról erősödött 34,5 százalékra, a SPOLU 27,8-ról gyengült 23,3-ra, a STAN és a PIráti pedig anno közösen 15,6 százalékot kapott, most pedig a STAN 11,2, a Piráti pedig 8,9 százalékot (tehát együtt 20,1 százalékot) kapott. Összességében a kormánykoalíció pártjai 43,8 százalékról 43,6 százalékra gyengültek, miközben a magasabb részvétel miatt nominálisan még több szavazójuk is volt.

A parlamentbe még két párt, az uniószkeptikus, progresszivitásellenes Motoristé sobĕ (Autósok), valamint a szélsőjobboldali SPD (Szabadság és Közvetlen Demokrácia) jutott be 6,8, illetve 7,8 százalékkal, míg a kommunista Stačilo! (Elég volt!) 4,3 százalékkal alatta maradt az 5 százalékos küszöbnek.

Parlamenti mandátumokra lefordítva (mivel a cseh arányos, listás választási rendszer, ezért lehetetlen mondjuk a szavazatok negyvenpár százalékával kétharmados többséget szerezni) a 200 fős alsóház összetétele így néz ki:

• ANO: 80
• SPOLU: 52
• STAN: 22
• Piráti: 18
• SPD: 15
• Autósok: 13

Mint azt könnyen kiszámolhatjuk, Babiš sem az Autósokkal, sem az SPD-vel külön-külön nem lenne képes többségi kormánykoalíciót létrehozni, legfeljebb egy hárompárti koalíció tudna stabil többséget maga mögött tudni. Ám Babiš rögtön a választás után már arról beszélt, hogy nem is gondolkozik koalíciós kormányzásban, e helyett kisebbségi kormányt állítana fel, az SPD és az AUTO támogatásával.

És erre jó oka is van. Ugyanis az ANO legfeljebb az Autósokkal áll úgy-ahogy hasonló ideológiai platformon, az EU-ból és a NATO-ból való kilépést szorgalmazó SPD-vel egyáltalán nem. Ráadásul – még ha Babiš esetleg hajlandó is lenne nyitni az SPD felé – mindehhez még Petr Pavel cseh elnöknek is lesz egy-két szava. Ugyanis a kormányalakítási megbízást az elnök adja ki, ő nevezi ki a miniszterelnököt és a minisztert, majd a kormányt a parlamentnek is meg kell szavaznia egyszerű többséggel. Pavel pedig – akit közvetlenül választottak meg éppen Babiš ellenében 2023-ban, így felhatalmazása jóval erősebb, mint egy parlament által megválasztott köztársasági elnöknek – kijelentette, hogy nem fog olyan kormánytagokat kinevezni, akik a NATO-ból vagy az unióból való kilépést hirdetik.

Az elnök egyelőre kivár. Az államfő szerint még idő előtti a következtetések levonása, mert folytatja a konzultációkat, és hétfőn további pártvezetőkkel fog tárgyalni. „A cél a helyzetfelmérés, illetve a pártok prioritásainak megismerése” – mondta Petr Pavel újságíróknak vasárnap délután.

„Kormányalakítási megbízatásról csak azután érdemes beszélni, hogy kirajzolódnak a lehetséges kabinet körvonalai”

– jegyezte meg Pavel. Az elnök még ráadásul azt is mérlegeli, hogy Babišt egy korábbi korrupciós ügy (a Babišból milliárdos üzletembert csináló Agrofert vállalat tiltott uniós támogatást vehetett fel, az ügyben még tart az eljárás) miatt egyáltalán kinevezheti-e miniszterelnöknek.

Az ANO vasárnap délután is kitartott a kisebbségi kormány terve mellett, Alena Schillerová, az ANO alelnöke arról beszélt, hogy a mozgalom „egyszínű” kormányban gondolkodik, amelyet a két párt kívülről támogathatna, ezért első körben erről szeretne tárgyalni az SPD-vel és az Autósokkal. „A koalíciós kormány csak azután jön számításba” – jelentette ki a volt pénzügyminiszter. „A legfontosabb a program. Programunk prioritásaiból nem engedünk” – szögezte le Schillerová.

Az Autósok és az SPD elnöke egyaránt arról beszélt, koalíciós kormányban és miniszteri pozíciókban gondolkoznak, az SPD annyi engedménnyel, hogy a miniszteri posztokra pártpolitikusok helyett szakértőket jelölne.

„A tárgyalások egyáltalán nem lesznek egyszerűek, és gyorsak sem. Erősen azt gondolom, hogy a kormány megalakítása elég sok időbe telhet. Akár több hónapig is elhúzódhat”

– véli Petr Kaniok, a brnói Masaryk Egyetem politológusa.

Jön-e az orbáni fordulat?

De mit következne egy esetleges Babiš-kormány megalakítása után? Várható a belpolitikában egy, az Orbán-kormány által végrehajtotthoz hasonlatos fordulat? És tényleg szilárd szövetségest nyerne Orbán Viktor az unió és Ukrajna támogatása, EU-csatlakozása elleni küzdelméhez Babiš személyében?

Egyikre sincs túl sok esély. Ugyan Babišnak talán imponál, amit a NER hatalomkoncentrációban, a fékek és ellensúlyok felszámolásában, a független intézményrendszer elfoglalásában, vagy az ellenzék meggyengítésében elért, egy hasonló „egészpályás letámadáshoz” messze nincs meg a megfelelő politikai felhatalmazása. És ha még az SPD-t esetleg meg is tudná nyerni a tervei támogatásához, az Autósok már jóval keményebb dió lennének.

„Pártunk aktív tagja akar lenni az új kormánykoalíciónak” – jelentette ki Boris Stastny, az Autósok prágai szervezetének vezetője, jövőbeni új parlamenti képviselő a televízióban vasárnap. Azt mondta, hogy az Autósok „konzervatív, jobboldali és Nyugat-barát párt”.

Egy illiberális, autokrata fordulat már csak azért sem valószínű, mert mind a szenátus, mind Pável elnök, mind az alkotmánybíróság gátolni tudna egy ilyen folyamatot.

„Attól pedig, hogy Babiš majd magyarországi állapotokot vezetne be, nemcsak a cseh pragmatizmus védi meg az országot – a cseheknél nem árvalányhajas hülyeségeken megy a legtöbb vita, hanem esetleg az adók mértékén meg a belsőégésű motorok köbcentijén –, hanem az is, hogy Babišnak kétharmados többsége aztán pláne nincs, a Szenátusban eleve a Babiš-ellenesek vannak többségben, ahogy az Elnöki Palota és az Brünnben székelő alkotmánybíróság is azonnal nyomná a féket, ha Babiš bármi orbánit tenne” – írja Bukovics Martin és Techet Péter a Gemist elemzésében.

A külpolitikában sem olyan egyértelmű a nagy fordulat. Az ANO ugyan valóban alapító tagja az Orbán Viktor fémjelezte Patrióták Európáért európai parlamenti frakciónak és európai pártcsaládnak, és bizonyos kérdésekben egyértelműen „Brüsszel-ellenes” álláspontot képvisel, más fontos kérdésekben viszont sokkal közelebb áll az európai fősodorhoz, mint az Orbán-kormány álláspontjához.

Babiš ugyan rögtön leszögezte, hogy kormánya „első ülésén elutasítják a migrációs paktumot”, de szombat este azt is kijelentette, hogy

„egyértelműen Európa- és NATO-pártiak vagyunk, természetesen. Az EU-nak 27 tagországa van. Ukrajna nem tagja az EU-nak. Természetesen beszélgetni akarunk Európáról, az európai állampolgárokról, az energiaárakról, a migrációs paktumról.”

Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy nem tervezi az Ukrajnának történő fegyverszállítások blokkolását, valamint az Ukrajnának nyújtott egyéb európai támogatások esetén is a racionalizáció, de nem a megszüntetés híve.

„Igen, kicsit kevesebb lesz az ukránzászlós szimbolikus politika, de nagyon a támogatások már csak azért sem lesznek lecsavarva, mert az erős cseh hadiiparnak Ukrajna fegyverzése és az európai felfegyverkezés nagyon is jól jön – márpedig Babiš nem ideológus, hanem egy dörzsölt üzletember” – olvasható a Gemist fentebb már idézett elemzésében.

Pragmatikus egyensúlyozás jöhet

Összefoglalva: sem a belpolitikában, sem a külpolitikában nem várható gyökeres, orbáni irányú fordulat Csehországban. Babiš – akár kormánykoalícióban, akár egypárti, kisebbségi kormányfőként – valószínűleg csak óvatos, egyensúlyozó lépéseket tehet majd a legtöbb kérdésben.

Jó példa erre, hogy miközben az Autósok kisebb államot és több egyéni szabadságot követelnek, addig Babišnak és az SPD-nek is fontos bázisa az infláció és az energiaárak emelkedése miatt megélhetési gondokkal szembesült, alsó-középosztály, illetve a társadalom földrajzilag, illetve szociológiai értelemben a perifériára szorult rétegei.

„A külvárosokban és a periférián ellenben komoly problémát okozott az árnövekedés, amit a Fiala-kormány megkésve és nagyon enyhén próbált csak kezelni – azaz a kormány még csak esélyt sem adott arra, hogy a hagyományosan most már ANO-szavazóvá lett rétegeket átfordítsa magához. Sőt, voltak próbálkozások arra is a kormányoldal részéről, hogy az életszínvonal romlása miatti tüntetéseket oroszpártinak állítsák be – persze, voltak ott Ukrajna-ellenes hangok is, elvégre Fialáék alatt egy idő után összeért a tüntetőszcéna, de sok jóval az emberek hülyének nézése sosem szokott kecsegtetni, akkor sem, ha Fiala kormányfő tévébeszédben magyarázkodik, hogy ő ugyan nem érzéketlen, de értsék meg az emberek, hogy nem tehet többet értük, mert megvannak a korlátai a költségvetésnek.

Meg is lett a következménye: az északnyugati és északkeleti periféria – a nagyvárosokkal ellentétben – nagyszámban ment szavazni arra a pártra, amely neki nem azt magyarázta, hogy mit miért nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehetne mégis, azaz összefoglalva annyit ígért, hogy neki bizony „jobb lesz”. Hiszen a politika végeredményben erről kell szóljon – a győztes, Andrej Babiš ezt az elejétől fogva értette, a vesztes, a politológiaprofesszor Petr Fiala meg talán most már érti” – olvashatjuk a Gemist írásában (az egyik szerzővel vasárnap beszélgetett Pogátsa Zoltán, ez a fenti ablakra kattintva meghallgatható).

Ukrajna ügyében hasonlóan megosztott az ANO és lehetséges koalíciós partnereinek álláspontja. Babiš szkeptikus, de döntően azért oroszellenes véleménye mellett ott van az Autósok szilárd ukránpártisága és az SPD már-már a magyar kormányhoz mérhető Ukrajna-ellenessége – és az elnök egyértelmű ukránbarát kiállása.

Amiben valószínűleg létrejöhet egy szilárdabb egység, az a brüsszeli bürokrácia és túlszabályozás, az „erőltetett” környezetvédelem, a „woke” ideológia, illetve a migrációs paktum elleni fellépés. Ezekben a kérdésekben a három, kormányzati pozíciókban reménykedő párt nagyjából egyetért. E területeken tehát várható, hogy egy Babiš vezette új cseh kormány szembekerülhet az uniós fősodorral, és adott esetben az Orbán-kormánnyal kerülhet egy platformra. Azonban az Autósokkal a hátában az egyébként is pragmatizmusáról híres Babiš valószínűleg inkább szimbolikusan fog Európa-ellenesebb politikát vinni, az igazán fontos kérdésekben pedig valószínűleg tartja majd a nyugatias vonalat – legfeljebb alaposan megkéri majd az árát ennek.

Más lenne persze a helyzet, ha az SPD (a korábbi közvélemény-kutatásoknak megfelelően) sokkal jobban teljesített volna, esetleg a kommunista-oroszpárti-Európaellenes Stačilo bejut a parlamentbe. Ha az ANO az SPD-vel együtt képes lenne kétpárti, többségi koalíciós kormányt alakítani, vagy ha apellálhatna a Stačilo támogatására is, akkor jóval nagyobb mozgástere, vagy éppenséggel kényszere lett volna Babišnak Nyugat- és demokráciellenes lépésekre.

„Azzal, hogy nem szorul annyira rájuk [a szélsőséges pártokra] a kormányalakításban, a megszülető lehetséges kormányok is kevésbé radikális beállítottságúak lehetnek”

– értékelt Petr Kaniok.

Így tehát azt lehet mondani, hogy Patrióta forradalom helyett valójában egy teljesen szokványos kormányváltás készülődik Csehországban, az országnak pedig sem a belpolitikai, sem a külpolitikai irányvonala nem fog gyökeresen megváltozni a következő hónapokban, akármilyen kormány is kezdi majd meg végül a kormányzást.