A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján elmondta, hogy: a holokauszt tragédiájának részese volt a magyar nemzet, amelynek kiváló és ártatlan polgárait, köztük gyermekeket és asszonyokat hurcoltak el, kínoztak meg és gyilkoltak meg, és részese volt a magyar állam, amely nem csupán nem védte meg polgárait, de közreműködött a rémtettekben „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”.
De részesei voltak azok a hősök is, akik emberek maradtak az embertelenségben, akik életük kockáztatása vagy feláldozása árán is életeket mentettek – tette hozzá a miniszter.
Fotó: MTI/MTVA Purger Tamás
Kiemelte: a XX. század bűneivel és szenvedéseivel nekünk is szembe kell néznünk, nekünk is számon kell tartanunk pótolhatatlan veszteségeinket, az áldozatok sorsát, arcát, emlékét. „Meg kell őriznünk az emlékezetet, hogy az emlékezet is megőrizzen bennünket a hasonló tévutaktól és tragédiáktól” – szögezte le.
Gulyás Gergely szólt arról is: ma Magyarország minden magyarnak biztonságos hazája. Az Európában újra egyre erősebb antiszemitizmussal szembenézni kénytelen zsidó közösség itt a legnagyobb biztonságban élhet.
Újból a veszélyek és háborúk korát éljük – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a felemelkedő új antiszemitizmus, amely mára a nemzetközi baloldal ideológiájában is megjelent, az ezzel összekapcsolódó migrációs folyamatok komoly veszélyt jelentenek Európára és Magyarországra, a magyar nemzet egészére és benne a magyar zsidóságra is.
A tőlünk nyugatra végbemenő lakosságcsere és kultúraváltás radikalizációval és intoleranciával jár együtt. A gyűlölet szavait egyre többször követik a gyűlölet tettei. Ezért is kell világos határt húzni. Az emberi méltóság feltétlen tisztelete soha nem lehet alku tárgya, „bármilyen származási alapú megkülönböztetés és fajelmélet a múlt legsötétebb korszakához tartozik, és soha többé nem kaphat teret a jelenben” – tette hozzá Gulyás Gergely.
Maya Kadosh, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: a holokauszt legnagyobb tragédiája nem az, hogy a nácik ipari méretben gyilkolták az embereket, hanem hogy a világ néma maradt. A világ úgy döntött, hogy figyelembe sem veszi a gázkamrák füstjét, amíg a hamu el nem borította az egész kontinenst.
A nagykövet azt is mondta: ma újra száll a füst Iránban, és a világ ugyanúgy hallgat, amikor fényes nappal gyilkolnak embereket Teherán utcáin.
Szembe ment az európai hangulattal.
