Még a héten a Parlament elé terjesztik azt a törvényjavaslatot, amelyet az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium közösen kidolgozott. Ez azonban csak az első lépés.
Visszajáró?
Varga Mihály szerint a Kúria kimondta, hogy tisztességtelen, hogy a kockázatokat a bankok az ügyfelekre teljes egészében áthárították, így a "becsapott ügyfeleknek" visszajár a pénz, amit az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatt kellett a devizahiteleseknek fizetni.
Varga Mihály elmondta, hogy lesznek bankok, akik perelni fognak, hogy a szerződések tisztességességét bizonyítsák, a miniszter szerint azonban nem sok olyan szerződés lesz, amely a Kúria által meghatározott hét kritériumnak megfelelne.
A Kúria szerint az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elve azok, amelyeknek meg kell felelni a szerződés egyoldalú módosítása során. Ha ezek valamelyikének a módosítások nem felelnek meg, akkor tisztességtelenek.
Készül a törvény
A kormánynak az a célja, hogy ne kelljen egyenként perelni minden szerződés esetében, ezért minél előbb cselekedni fognak: megnyugtató és végleges megoldást ígért. A készülő törvényjavaslat, amit a héten a Parlament elé terjesztenek a bankok és az ügyfelek közötti szerződésre fog vonatkozni és érvényes lesz a lízingszerződésekre is.
Varga Mihály beszélt az elévülés kérdéséről is: a kormány ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy a még élő szerződések esetében az 5 évnél régebbi követelések is jogosak legyenek, ebben azonban eltérő az értelmezése a bankszövetségnek. A kormány törvényi erővel rögzítené, hogy az 5 éves elévülési időszak csak a szerződés lejárta után induljon el.
Az elszámolás kérdése
Az elszámolás és a devizahiteles csomag következő lépcsője szeptemberben lesz esedékes. Ekkora a minisztérium és a jegybank közösen ki fogja dolgozni annak részleteit, hogy miként kell a bankoknak és az ügyfeleknek egymással elszámolniuk. Ehhez a kormány szűk határidőket szab.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
