Másban is hátul végeztünk

Az életminőség értékelése nem független az egészségi állapottól sem. A magyarok szubjektív értékelése minden korosztályban rendre elmarad az európai átlagtól. A 65–74 éves magyarok mindössze 16 százaléka (a 28 tagállamban átlagosan 37%), a 75 événél idősebbek 7,8 százaléka (uniós átlag 28%) érzi úgy, hogy jó, vagy nagyon jó az egészségi állapota. Az életkor előrehaladtával a mindennapi tevékenységeket korlátozó problémák is gyakoribbak: a mozgás korlátozottsága a 60-74 évesek harmadát, és a 75 év felettiek kétharmadát érinti. Mindez az önellátás képességét is befolyásolja: a 65 év felettiek 29 százaléka korlátozott legalább egy, önellátással kapcsolatos tevékenységben (étel elfogyasztás, ágyból felkelés, lefekvés stb.).

Mekkora lesz a nyugdíjunk?

Az életminőség megítélése természetesen nem független a nyugdíjtól és a fogyasztás színvonalától sem. Európában az olasz, a lengyel, a holland, a finn és a portugál mellett a magyar állami nyugdíjrendszer alkalmaz legkevésbé a nyugdíjakat egyenlősítő mechanizmusokat, így nincs olyan drasztikus eltérés az aktív kori keresethez képest. Hazánkban a kereseti rangsor közepén elhelyezkedők ennek köszönhetően nyugdíjba vonulásukkor ma átlagosan a korábbi keresetük 94 százalékát kapják meg.

Mire (nem) futja?

Az alacsonyabb életszínvonalból adódóan azonban a nyugdíjaskor fogyasztási színvonala elmarad az európai átlagtól. A CIG Pannónia elemzéséből kiderül, hogy kultúrára és szórakozásra például mindössze 5134 Ft jut havonta, ruházatra és lábbelire még ennyi se, mindössze 1769 Ft, a legkevesebb pedig étteremre és szálláshelyre, 1424 Ft. A rosszabb egészségi állapotból adódóan ugyanakkor a magyarok többet költenek egészségükre, főként a gyógyszerekre: 7 657 Ft-ot havonta.

A mai magyar nyugdíjrendszer az aktív évekhez képest még relatív biztonságot nyújt, a társadalom elöregedése, a nyugdíjasok arányának növekedése azonban már középtávon is jelentős terhet ró az ellátórendszerre. A magyar férfiak átlagosan 14,5, a nők 18,4 évet töltenek nyugdíjban – ez mindkét nem esetében 1,5 évvel több, mint 10 évvel korábban.