Akiknek gondolnia sem szabadna gyerekre

Ha feltételezzük, hogy egy gyermeket átlagosan 21 évig kell eltartani – mert érettségi után egy három éves főiskolát végez el -, akkor 21*12 hónap alatt 14,3 millió forintot fizetnénk ki, továbbra is a létminimum nyomorúságos szintjén. Itt jegyezzük meg, hogy ennél a nettó minimálbér is alacsonyabb, adókedvezmény nélkül mintegy 69 ezer forint, a közmunkásoknak adott szánalmas könyöradományról nem is beszélve.

Amely családban tehát nem keresnek a szülők versenyképesen, legalább nettó 100-110 ezer forintot fejenként, ott elvileg gondolni sem szabadna a gyermekvállalásra. Az átlagbér, 2013-ban 151, 2014-ben majdnem 156 ezer forint, ma mindkét szülő hazavisz, már elvileg elegendő két, sőt esetleg három gyermek szűkös eltartására. De még mindig csak a létminimum szintjén.

Gyorsan elrepülnek majd a milliók

Az átlagot kereső családot a negyedik gyermek már a létminimum alá tolná (hat főre az ugyanis már 324 ezer forint, öt főre 289 ezer), ám, ha hivatalos bért keresnek és nem feketemunkából vagy vállalkozásból élnek, akkor az ebben az esetben már bőkezű családi szja-kedvezmény (és az egyre csak inflálódó családi pótlék) ezt már kompenzálni tudja.

Amint említettük, egy gyerekre 21 év alatt 14,3 millió forintot kell költenünk a jelenlegi információk alapján, ez két gyerekre, havi 100 636 forintjával 25,4 millió forintra nő összesen. Csakhogy ha ezt a pénzt megtakarítanánk, akkor kamatozik is, erről sem szabad megfeledkeznünk. A mindenkori inflációt nem ismerjük, de azt korábban kiszámoltuk, hogy az átlagos reálkamat évi két százalék körül volt a magyar gazdaságban.

Itt totyog egy családi ház

Ha ezzel a kamattal megnöveljük a havi gyerekcélú kiadásokat, mintha folyamatosan befektettük volna ezt a pénzt, például állampapírba, akkor viszont egy gyereknél 17,8, kettőnél, pontosabban kettő gyerek felnevelése helyett már 31,5 millió forintunk lenne 21 év után. Azt is mondhatjuk, hogy egy átlagos jövedelmű magyar választhat: két gyereket szeretne felnevelni, vagy egy családi házat? A kettő együtt nem igazán tűnik megvalósíthatónak a jelenlegi jövedelmi viszonyok alapján.

Számításaink persze leegyszerűsítettek, van öt vagy hét éves felsőoktatás is, más gyerek esetleg nem tanul tovább, jöhet rájuk tandíj, beüthet a pályakezdő munkanélküliség, ami miatt megint csak támogatni kell a gyermeket. Másrészt aki kicsit jobban keres, vélhetően nem hagyja a létminimum szintjén tengődni a családot, ez felfelé tolja a számokat. Ugyanakkor egyes dolgokon, gyerekruhán, gyerekkocsin, játékon, gyerekbútoron sokat lehet spórolni, ha beérjük a használttal.

Gyereked van? Nem kellesz

Azzal is nehéz kalkulálni, hogy egy vagy több gyermek születése hogyan befolyásolja a szülők munkavállalási, kereseti esélyeit. Nemcsak a „gyes” időszakára gondolunk, hanem arra is, hogy a kisgyermekes nők nehezebben találnak munkát, valószínűleg kevesebbet fognak keresni, többet hiányoznak és hátrébb szorulhatnak a karrierjük során, mint a többiek, ami jövedelem-kiesést okozhat. Bármit is mondjanak erről a törvények, a realitás általában ez.

Mindez biztosan nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a termékenység, azaz az egy nőre jutó gyerekek átlagos száma csupán 1,4, miközben a népesség szintjének természetes fenntartásához (a migrációs folyamatoktól eltekintve) 2,1 körüli érték kellene.

Hiába élnek jobban, mégsem szülnek

Hogy mindez azonban nem teljesen anyagi kérdés, azt az is mutatja, hogy Németország, Ausztria, Svájc vagy Spanyolország sem büszkélkedhet lényegesen jobb termékenységi mutatóval, mint mi, a sokkal magasabb életszínvonal ellenére sem. Másrészt pedig a Föld legnagyobb termékenységű országai egyben koldusszegények, mert ott a nyugdíjrendszert általában a (túlélő) gyermekek gondoskodása helyettesíti.

És persze vannak dolgok, jól tudjuk, amik pénzben kifejezhetetlenek.