Magyarországon egyelőre titok övezi, hogy melyik színész mennyit kap egy filmért, és hogy mekkora a vagyona. Az amerikaiak azonban szeretik mindezt tudni, és nyilvánosságra is hozzák a sztárok jövedelmét, olykor a gázsi nagyságát is. Az egyes magazinok listái között eltérések lehetnek. A helyezések egyben bizonyos fokú szakmai rangot is jelentenek.

Hogy jön a Lidl tulajdonosa a magyar átlagbérhez? Miért kell egészséges gyanakvással fogadni a hivatalos átlagbér-adatokat? Mennyi a háztartások átlagjövedelme, beleértve a nyugdíjasokat is? Elmagyarázzuk.

A statisztikák szerint a bérek szépen emelkednek, de biztosan nem mindenkinek egyformán. Készítettünk egy táblázatot, amiből bárki kiszámolhatja, lépést tartott-e a bére a pénzromlással. Hosszabb távon az EU-ban volt, ahol jobban nőttek a bérek, de őket mégsincs okunk irigyelni.

Sokféle véleményt hallani a Brexitről, miközben sokan vissza szeretnék csinálni. De van olyan is, aki mélyebb okokra vezeti vissza, egy több évtizedes fejlődési pálya végét jósolja, igazi forradalomnak állítja be. Más inkább érzelmi alapon, „végre megkapták” közelíti meg a kérdést, kerül, amibe kerül.

Sokaknak felmegy a vérnyomása, ha csúcsfizetésekről, fizetéskülönbségekről van szó, főleg, ha politikusok is képbe jönnek. De tényleg olyan nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon? Nagyobbak-e, mint a környező országokban, vagy az EU többi részén? Valójában nem ez a problémánk.

Miközben a közgazdászok azon vitatkoznak, hogy két vagy három millió súlyosan szegény ember él az országban, gyakran felmerül az is, hogy a többgyermekes családok különösen veszélyeztetettek. Mennyibe kerül ma egy, vagy két, három gyermek eltartása Magyarországon? Hogyan viszonyul ez az átlagfizetéshez vagy a létminimumhoz, minimálbérhez?

Magyarországnak van az egyik legkisebb esélye Európában arra, hogy a bevándorlással problémái legyenek. A statisztikák szerint gyakorlatilag nincsen gazdasági bevándorlás, a politikai menekültek nagy része pedig az első adandó alkalommal a fejlettebb Nyugatra távozik - ami nem is meglepő.

Soha nem voltak olyan nagyok az anyagi különbségek a szegények és a gazdagok között, mint az utóbbi 30 évben, és ez a tendencia a gazdasági növekedés ellen hat - állapítja meg az OECD kedden kiadott egyik jelentésében.

A pénzügyi válság kitörését megelőzően a bankok javadalmazási politikájukat meglehetősen szabadon alakíthatták. Ez jellemzően ahhoz vezetett, hogy a javadalmazási gyakorlat elsősorban a bankvezetők érdekeit szolgálta, a tulajdonosi érdekek és a közérdek képviselete háttérbe szorult. A válság kitörése önmagában nem változtatott a korábban kialakult gyakorlaton, még a veszteséges illetve állami pénzen megmentett pénzintézetek vezetői is hatalmas bónuszokat és végkielégítéseket kaptak, ami joggal váltott ki közfelháborodást. A szabályozó hatóságok ezért komoly lépéseket tettek a javadalmazás „megregulázása” érdekében, hogy az összhangban kerüljön a tulajdonosok érdekeivel és a pénzügyi stabilitást szolgálja.

Évek óta folyik a számháború politikusok és más közszereplők között arról, jó irányba megy-e az ország. Ehhez találtunk egy érdekes adalékot az EU adatbázisában, ami mutatja, hogy a lakosság legalább 70, más számítás szerint 90 százalékának alacsonyabb volt a jövedelme 2013 végén, mint 2009 végén.

A múlt heti jó GDP-adattal tele volt a sajtó, de vajon tényleg annyira dübörög a növekedés, ahogy ebből hinni lehetne? Mi a hosszú távú tendencia, hol tartunk most? Jelenti-e a GDP növekedése azt, hogy biztosan jobban él a lakosság?

Bár átlagosan 4,2 százalékkel nőttek az átlagkeresetek egy év alatt, mégis az emberek többsége úgy érzi, hogy csökkent a fizetése. Ráadásul az sem mindegy, hogy mennyi idős és hol lakik az ember.

Nőttek az amerikai személyi kiadások márciusban a szakértők által várt stagnálás helyett, miközben a jövedelmek bővülése szerényebb volt az elemzői előrejelzéseknél.