Búcsút inthetnek a rekord-fizetéseknek a bankárok?

Miért kell szabályozni a hitelintézetek javadalmazási gyakorlatát?

A hitelintézetek javadalmazási kérdései mindig is nagy érdeklődésre tartottak számot. Gondoljunk csak a korábbi „mesés bankárfizetésekről” szóló hírekre, illetve a bankszektorban dolgozók átlag feletti fizetéseire, kirívó bónuszaira.

A válság kirobbanása után az adófizetők pénzén megmentett és sokszor botrányoktól sem mentes bankok vezetőinek kifizetett hatalmas végkielégítések és óriási bónuszok azonban közfelháborodást váltottak ki. Az emlékezetes 2008-as Libor manipulációs botrányban elhíresült Barclays Bank vezetőségében a bank működéséért felelős, a botrányban koránt sem “ártatlan” Jerry del Missier például 2012-ben majdnem 9 millió font “aranycsomaggal” távozhatott. Nem csoda, ha a bank javadalmazási bizottságát vezető Alain Carnwath-nak is mennie kellett, mert a részvényesek megvonták tőle bizalmukat. A sokszáz millió fontra büntetett Barclays és a Royal Bank of Scotland egyébként együttesen 523 alkalmazottjának fizetett évi 1 millió font feletti összeget a botrányoktól hangos 2012-es évben, amelyik messze nem volt számukra eredményes.

A válság kitörését követően egyre inkább elfogadottá vált, hogy a hitelintézetek javadalmazási gyakorlata hozzájárulhatott a válsághoz, mert túlzott kockázatvállalásra, a rövidtávú eredmények gátlástalan hajszolására ösztönzött, s nem a tényleges felelősséget, a valóban megszolgált és hosszabb távon is beigazolódó teljesítményt honorálta. A javadalmazás nem, vagy csak nehezen volt átlátható, a tulajdonosok nem tudták azt ellenőrzésük alatt tartani, illetve a javadalmazásra nem vonatkozott sem külső szabályozás sem megfelelő felügyelet. Ezt felismerve 2008-tól azonban komoly nemzetközi erőfeszítéseket tettek a probléma orvoslására, s e „gyógymódok” Magyarországon is bevezetésre kerültek.

Kezdeti lépések (2008-2009)

A nemzetközi kezdeményezések sorát a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet, a G20-ak nyitották, amikor kimondták, hogy a hitelintézeteknek fejleszteniük kell kockázatkezelésüket és javadalmazási gyakorlatukat. Elveket fogalmaztak meg, amelyek a „jelentős pénzpiaci szereplők” számára előírták, hogy javadalmazásuknak összhangban kell állnia a kockázatvállalással, s annak a felelős vállalatirányítás részévé kell válnia. Megerősítették a felügyeletek és a részvényesek szerepét az ellenőrzésben, valamint megkövetelték a javadalmazási információk közzétételét a vezetőkre és a kockázatvállalásra nagy hatást gyakorló alkalmazottakra vonatkozóan. Az elvek betartásának nyomon követése céljából közelíteni kezdték egymáshoz a felügyeletek gyakorlatát.

Nem sokkal ezután az Európai Unió is reformja részévé tette a javadalmazás szabályozását. Ez kezdetben elvek és ajánlások kiadását jelentette, amelyek ugyan még nem voltak kötelező erejűek, de a hitelintézeteket a korábbiaknál „fairebb” javadalmazás irányába terelték.

Áttörés az európai szabályozásban és Magyarországon (2010)

Az áttörést egy új európai uniós irányelv elfogadása hozta meg, a CRD IIIⁱ, ami a tagországokban már kötelező erővel bírt. Az irányelv célja a hosszú távú, megbízható banki működés elősegítése volt, s új szabályok egész sorát vezette be többek között a javadalmazás területén is.

Milyen újdonságokat hozott az irányelv a javadalmazás szabályozásában? Kimondta többek között, hogy a bankoknak írásba kell foglalniuk javadalmazási politikájukat, és annak a kockázatok megfelelő kezelését kell támogatnia. Előírta, hogy meg kell állapítani az alapbér és a teljesítménytől függő javadalmazás arányát, amelynek olyannak kell lennie, hogy az alapbér is elegendő megélhetést nyújtson, amennyiben kellő teljesítmény hiányában a teljesítménytől függő hányadot részben vagy egészében nem lehetne kifizetni.

Az irányelv legjelentősebb szigorítása azonban a javadalmazás teljesítménytől függő részének kifizetésére vonatkozott. A tulajdonosokkal való érdekazonosság erősítése érdekében előírta ugyanis, hogy a teljesítménytől függő javadalmazás legalább felét nem lehet készpénzben kifizetni, hanem a hitelintézet részvényeiben vagy ahhoz hasonló eszközökben kell kiadni. Abból a célból pedig, hogy csak a hosszabb távon is beigazolódó teljesítményt lehessen jutalmazni, megszabta, hogy a teljesítménytől függő javadalmazás legalább 40 százalékát halasztva kell kifizetni, 3-5 év alatt részletekben, s amennyiben az eredmények hosszabb távon nem váltják be a várakozásokat, akkor a hitelintézet csökkentheti vagy akár meg is vonhatja a javadalmazás e részét.

Annak érdekében, hogy a kiemelkedő javadalmazás a tartós és a szervezet egésze szempontjából is érzékelhető teljesítményhez kapcsolódjon, az irányelv úgy rendelkezett, hogy a javadalmazás teljesítménytől függő részének megállapításához figyelembe kell venni az egyéni célok mellett a szervezeti célok elérését is. Az előírások betartásának ellenőrzése céljából pedig elrendelte, hogy a felügyeleteknek javadalmazási adatokat kell gyűjteniük, s a tagállamoknak meg kell teremteniük a szankcionálás feltételeit, amennyiben az intézmények megszegnék a szabályokat.

Ezeket a szigorításokat Magyarország a hitelintézeti törvény módosításávalⁱⁱ vette át, és egy felügyeleti ajánlást is kiadott, hogy megkönnyítse a hitelintézetek számára a „forradalmian” új szabályokhoz való alkalmazkodást.

A bankszabályozás új hulláma (2013-2014)

Nagy port vert fel tavaly, hogy a pénzmosás elleni küzdelem szabályait megsértő és ügyfeleinek a számukra nem megfelelő szolgáltatásokat értékesítő HSBC vezérigazgatójának, Stuart Gullivernek 2012. évi bónusza csaknem az alapbére négyszeresét tette ki összesen 11,1 millió dollárra rúgó „javadalmazási csomagjában”, annak ellenére, hogy a bank nem hozta az elvárt eredményeket. Mivel ez nem volt egyedülálló eset, a szabályozó hatóságok tovább dolgoztak annak érdekében, hogy gátat vessenek a hasonló gyakorlatoknak.

A 2014-től hatályos új irányelv és rendelet (CRDIV és CRR)ⁱⁱⁱ tovább szigorította a korábbi szabályokat, elsősorban a bónuszok vonatkozásában. A legfontosabb változás annak előírása volt, hogy hogy a teljesítményjavadalmazás – bizonyos eltérésekkel - egyetlen vezető állású személy vagy munkavállaló esetében sem haladhatja meg az alapjavadalmazás 100 százalékát. Ettől eltérni csak meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet, közgyűlési jóváhagyással, amelynek eljárását szintén megadták, de a teljesítményjavadalmazás mértékét ez esetben is legfeljebb az alapjavadalmazás 200 százalékában korlátozták. A fenti arányok számítása során lehetőséget adtak arra, hogy a hitelintézet diszkontálással élhessen a teljesítményjavadalmazás legfeljebb egynegyedének erejéig, ha annak kifizetését egy legkevesebb ötéves időszakra kiterjeszti. Kimondták, hogy a teljesítményjavadalmazás teljes egészének csökkenthetőnek vagy visszakövetelhetőnek kell lennie.

Ezek az új szabályok 2014-től kezdődően Magyarországon is érvényesek már, mert az irányelv az új hitelintézeti törvényben^iv átvételre került, a rendelet pedig a tagországokban közvetlenül hatályos.

A legújabb szabályozási fejlemények (2014-)

Nem hagyott alább a szabályozási lendület az irányelvek kiadásával, hiszen az Európai Unió idén is folyamatosan ontja a további szabályokat a javadalmazás több fontos részletkérdésében. Nemrég jelent meg például az a részletszabály, amelyik azt határozza meg, hogy a hitelintézetek mely alkalmazotti csoportjainak szakmai tevékenysége gyakorol jelentős hatást az intézmény kockázati profiljára, magyarul, kikre kell alkalmazni a javadalmazási korlátokat^v. Egy másik közelmúltban kiadott részletszabály pedig azt adja meg, hogy a javadalmazás változó részét milyen eszközökben lehet kifizetni^vi.

Ezen kívül a közelmúltban orientációs célú iránymutatás^vii is született a javadalmazás teljesítménytől függő összetevőjének diszkontálására is, amelyet annak 5 éven túli kifizetése esetén lehet alkalmazni az összeg egynegyede erejéig, amelyet Magyarország is átvesz. Hamarosan számítani lehet a javadalmazásiadatszolgáltatást még részletesebbé tevő két további iránymutatás^viii átvételére is, amelyek az intézmény kockázatvállalására jelentős hatással bíró alkalmazottakra, illetve az évi 1 millió Euro feletti javadalmazásban részesülő személyekre vonatkoznak.

Ne gondoljuk, hogy kevesen vannak ilyenek! A 2012. évi – jelenleg legfrissebb - adatok szerint néhány tagországban ugyanis ez a szám igen jelentős. Az Egyesült Királyságban például 2714-en, Németországban 212-en, Franciaországban 177-en, Olaszországban 109-en, Spanyolországban pedig 100-an tartoztak az legalább évi 1 millió eurós vagy azt meghaladó javadalmazásban részesítettek „klubbjába”, melynek több magyarországi tagja is volt.

Látszik-e már a szabályozás fokozódó szigorának hatása? Részben igen, hiszen a hitelintézetek lefektették javadalmazási politikájukat, amely honlapjukon bárki számára elérhető. A javadalmazáson belül csökkent a teljesítménytől függő rész aránya az alapbérhez viszonyítva. A teljesítmény kritériumok között megjelentek a mennyiségi mellett a minőségi kritériumok, és nagyobb hangsúly helyeződött a hosszabb távú célok elérésére is. A bankok tehát alkalmazzák az új szabályokat, amelyek betartását a felügyeletek is figyelik.

Hogyan tovább?

A válság és az azt követő időszak megmutatta, a piac önmagában nem biztosítja, hogy a javadalmazás az intézmények és tulajdonosaik hosszabb távú érdekeit szolgálja. A hitelintézetek javadalmazási gyakorlata nemcsak a közvélemény és a média, hanem a szabályozó hatóságok érdeklődésének is a középpontjába került, s a hitelintézeteknek egyre több megkötöttséggel kell számolniuk.

A javadalmazási szabályozás szigorodásával ugyanakkor megnőtt a kísértés, hogy egyes intézmények kreatív módon próbáljanak meg eleget tenni a szabályoknak. A javadalmazás fix és változó eleme közötti meghatározott arányt egyes intézmények úgy próbálják meg betartani, hogy a javadalmazás fix részét megnövelik az alapbéren kívüli egyes olyan speciális elemekkel, amelyek odaítélésében valamilyen módon a teljesítmény mégis szerepet játszik. Mivel ez ellentétben áll a szabályozói szándékkal, nem lenne meglepő, ha a javadalmazás egyes elemeire, illetve a javadalmazási alapelvekre a nem túl távoli jövőben további, az eddigieknél is részletesebb szabályok születnének!

Jegyzetek:

i 2010/76/EU Capital Requirements Directive

ii 2010. évi CLIX. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról

iii 2013/36/EU Capital Requirements Directive (CRD IV) és 575/2013 (EU) Capital Requirements Regulation (CRR)

iv 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról („új” Hpt.)

v Regulatory Technical Standards for the definition of material risk takers for remuneration purposes

vi Regulatory Technical Standards on classes of instruments that are appropriate to be used for the purposes of variable remuneration

vii EBA/GL/2014/01 Guidelines on applicable notional discount rate for variable remuneration (27 March 2014)

viii EBA/GL/2014/07 Guidelines on the data collection exercise regarding high earners (16 July 2014) és EBA/GL/2014/08 Guidelines on the remuneration benchmarking exercise (16 July 2014)