Péntek délelőtt teszi közzé az Európai Bizottság Luxembourgban székelő statisztikai hivatala, az Eurostat a szeptemberi harmonizált fogyasztóiár-indexeket. Ez az az egységes módszertan alapján számított mutató, amellyel mérik és összehasonlítják az EU tagállamainak inflációját. Azt mutatja meg, hogy egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik harmonizáltnak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így az adatok összehasonlíthatók egymással és az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
A szeptemberi magyar rátát a Központi Statisztikai Hivatal október 8-án tette közzé. Ez ugyanúgy 4,2 százalék lett, mint augusztusban.
A Privátbankár Európai Inflációs Körkép előzetes felmérése szerint ezzel a 27-es rangsorban egy tapodtat sem mozdultunk el az egy hónappal korábbihoz képest. Maradtunk a huszonharmadikak, ami azt jelenti, hogy továbbra is mindössze négy uniós tagállamban nagyobb a pénzromlás, mint nálunk: Szlovákiában, Horvátországban, Észtországban és Romániában.
Annak ellenére, hogy míg kis hazánkban stagnált a harmonizált fogyasztóiár-index – ugyanezt rajtunk kívül csak három állam, Ciprus, Finnország és Horvátország mondhatja el –, addig a tagországok több mint felében, azaz nem kevesebb mint 15-ben romlott a helyzet szeptemberben augusztushoz képest. A legjobban az ebben az összevetésben ezt megelőzően is utolsó Romániában, ahol e mutató 1,4 százalékponttal lett magasabb az egy hónappal korábbinál, hajszál híján 10 százalék, míg Írországban 0,8, Bulgáriában és Hollandiában pedig 0,6-0,6 százalékponttal.
Az előzőekből már következik, hogy jóval kevesebb, mindössze nyolc uniós tagállam harmonizált fogyasztóiár-indexe ment lejjebb augusztusról szeptemberre. A legnagyobb mértékben, 1,3 százalékponttal Görögországban, míg Észtországban 1,0, az e listán harmadik Portugáliában 0,6 százalékponttal csökkent az index.
Más kérdés, hogy a görögök az ennek következtében 1,8 százalékra süllyedt mutatójukkal sem tudták megkaparintani az első helyet, miután két ország harmonizált fogyasztóiár-indexe is alacsonyabb lett: Franciaországé 1,1, míg a szeptemberi „győztes” Ciprusé 0 százalék. Miközben az észtek a jelentősebbnek tekinthető javulásuk ellenére sem tudtak feljebb lépni az abszolút rangsor utolsó előtti helyéről.
Ha kicsit az unión túlra tekintünk, s immár az éves átlagos inflációs rátákat vetjük össze, akkor azt látjuk, hogy Európában az adataikat cikkünk megjelenéséig nyilvánosságra hozott 41 ország közül a harmonizált fogyasztóiár-indexnél 0,1 százalékponttal nagyobb, 4,3 százalékos mutatónkkal a harmincadikak vagyunk. Vagyis az öreg kontinens tizenegy államában volt magasabb szeptemberben az éves fogyasztóiár-index, mint nálunk. Persze a helyezésünk még változhat, hiszen hárman még nem jelentettek. Bár közülük az augusztusban 2,7 százalékos inflációt mért Málta lehagyása nehéznek tűnik, legfeljebb az Egyesült Királyság (3,8 százalék), de még inkább Bosznia-Hercegovina (4,1 százalék) beelőzése lehet reális.
Kontinentális kitekintésben aggodalomra adhat okot, hogy a számok alapján fokozódott az inflációs nyomás. Míg az adataikat a Privátbankár Európai Inflációs Körkép augusztusi felméréséig jelentett 39 ország közül csak 15-ben volt magasabb az éves fogyasztóiár-index az előző havinál, addig most 41-ből 19-ben. A legjobban, 0,7 százalékponttal Írországban gyorsult az infláció, Hollandiában 0,5, a Feröer-szigeteken 0,4 százalékponttal.
Az egy hónappal korábbi héttel szemben augusztusról szeptemberre nyolc államban nem változott az éves fogyasztóiár-index: Magyarországon kívül Finnországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Olaszországban, valamint az egymással gazdasági és monetáris unióban lévő Liechtensteinben és Svájcban.
Az inflációlassítók tábora is szűkebb lett. Míg augusztusban 39-ből 17, addig szeptemberben 41-ből már csak 14 ország tudta mérsékelni a pénzromlását. A legjobban, 1,8 százalékponttal Szerbia, míg Ukrajna 1,3, Görögország pedig 1 százalékponttal. Ez utóbbi szám, valamint az a tény, hogy a románok ezen inflációs rátája ha árnyalattal, 0,02 százalékponttal is, de szintén csökkent, plasztikusan kifejezi a harmonizált fogyasztóiár-indexnek az általános inflációs rátától való eltérésének lényegét.
Ha viszont megnézzük az árstabilitásért felelős jegybankok elmúlt egy havi lépéseit, akkor akár meg is nyugodhatunk. Hiszen egyikük sem vetette be a fő antiinflációs eszközt, a kamatemelést. Sőt, öten még lazítottak is: az euró 2026. január 1-jei bevezetése felé a monetáris kondícióival is araszolgató Bulgária központi bankja 0,01, míg Lengyelországé, Moldováé, Norvégiáé és Svédországé 0,25-0,25 százalékponttal csökkentette az alapkamatát.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) immár több mint egy éve nem nyúlt a 6,5 százalékos irányadó rátájához, ami az egy hónappal korábbihoz hasonlóan ezúttal is a hatodik legmagasabb Európában, a románokéval holtversenyben.
Miután pedig se a jegybanki alapkamatunk, se az éves inflációnk nem változott, értelemszerűen a kormány és az MNB által is elsősorban figyelt és kommunikált úgynevezett visszatekintő reálkamatunk is bebetonozódott. Ám így is egy hellyel hátrébb sorolódtunk ebben az összevetésben, az egy hónappal korábban még négy hellyel mögöttünk lévő Szerbia a jelentős inflációcsökkentése következtében elénk került.
Más kérdés, hogy – mint arra valamennyi Privátbankár Európai Inflációs Körképünk során szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet – a megtakarítók számára az előretekintő reálkamat lehet a lényegesebb. Vagyis az, hogy a most bankbetétbe tett, vagy befektetett pénzünk utáni kamat, hozam hogyan viszonyul az azok felvételéig bekövetkezett inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
86,47 milliárd dollárt fog befektetni Dél-Koreában 2026 és 2030 között. 
