Orbán Viktor már október 6-án, a cseh választások első eredményei láttán úgy reagált, hogy „Győzött az igazság!” A magyar kormány részéről azóta többen is annak a reményüknek adtak hangot, hogy Andrej Babis kormányalakításával egy erős magyar-szlovák-cseh szövetség jöhet létre „Brüsszel”, illetve Ukrajna uniós csatlakozása és további pénzügyi, katonai támogatása ellenében. Egyes kommentárok már a visegrádi együttműködés szűkített – a „brüsszelita-háborúpárti” lengyel kormányt kizáró – változatának újjáélesztéséről is beszéltek.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója például úgy fogalmazott, hogy a magyar kormányfő azt reméli, együttműködhet Andrej Babissal – akinek pártja megnyerte a legutóbbi cseh parlamenti választásokat –, valamint Robert Ficóval, Szlovákia miniszterelnökével abban, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki az uniós tagállami vezetők csúcstalálkozója előtt, ami magában foglalná az előzetes egyeztetéseket is. Ez az együttműködés
„meg fog valósulni, és egyre láthatóbbá válik”
– jelentette ki október végén.
Nem zöldül el
Úgy tűnik azonban, hogy Babis egyelőre más irányba indulhat. A Politico írása szerint ugyanis Babis valóban látványos belépőt – vagy inkább visszatérést – tervez az uniós nagypolitika színterére, azonban nem Ukrajna támogatása ügyében akaszthat tengelyt az Európai Bizottsággal, hanem egy másik ügyben.
A cseh kormányprogram tervezete szerint ugyanis a várhatóan november végén felálló új cseh kormány (a koalíciós megállapodást hétfőn aláírták, de a miniszterek személyével kapcsolatban várható még további kötélhúzás, amelybe az elnök Petr Pavel is beszállhat) a szén-dioxid kibocsátásokkal kapcsolatos uniós szabályozás területén lépne először akcióba. A szöveg szerint a Babis-kormány elutasítaná a kibocsátási kvótákat, az úgynevezett ETS2-t, és kijelenti, hogy a Green Deal (az európai zöld megállapodás, amely lényegében egy klímasemleges Európai Unió távlati terve) – mint fogalmaztak – „jelen formájában fenntarthatatlan, és ezért alapvető felülvizsgálatát fogjuk javasolni”.
Az ETS, azaz az EU Emissziókereskedelmi Rendszer röviden összefoglalva egy olyan szisztéma, amelyben a szabályozás hatálya alá eső entitások számára éves határt állapítanak meg az üvegházhatású gázok kibocsátására. A kibocsátási egységeket részben a kormányok ingyenesen allokálják, aztán a szereplők szabadon adhatják-vehetik a piacon.
Az eredeti tervek szerint 2027-től életbe lépő ETS2-es rendszerben ezt a közúti közlekedésre, épületekre, valamint egyes ipari létesítményekre is kiterjesztenék, ráadásul e kvóták esetében már nem lenne ingyenesen kiosztott hányad, hanem azt árveréseken kellene megvásárolni.
E változás mindenképpen drágulás formájában jelentkezne az egyszerű uniós állampolgárok számára is, a kérdés ennek a mértéke. Egy elemzés szerint például egy átlagos európai háztartás fűtésszámlája 467 euróval (jelenlegi árfolyamon nagyjából 190 ezer forinttal) nőne évente, míg egy liter üzemanyag akár 150 forinttal is drágulhatna a szabályozás bevezetésének hatására. Mások szerint viszont egyelőre nehéz lenne pontos számokat mondani, nagyon sok múlik például a szén-dioxid kvóták árán, amelyet most még nem lehet megjósolni. Ráadásul az így befolyó pénzből az uniós költségvetés olyan programokat is finanszírozhatna, amelyek kompenzálhatják a drágulást a legsúlyosabban érintett társadalmi csoportok, illetve cégek számára is.
Nagy vétó jöhet
Mindenesetre Babis úgy véli, az ETS2 túl sok pénzt venne el a háztartásoktól, miközben az uniós versenyképességet is veszélyeztetné. A Babis-kormány ezen felül ellenzi a belső égésű motorokkal szerelt személyautók gyártásának és árusításának 2035-re tervezett teljes betiltását is.
Sem az ETS2, sem a belső égésű motorok terén nincs távolról sem egyedül Babis az aggályaival. Mindkét tervnek számos kritikusa és ellenzője van az unióban, részben az uniós vezetők körében is, azonban egyelőre a nyílt lázadásig senki nem jutott el, az eleve nehéz tárgyalások során létrejött alkuk nyomán született szabályozásokról egyelőre a háttérben zajlanak újabb alkudozások, amelyek talán egy újabb kompromisszum létrejöttéhez vezethetnének.
Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek
Babis azonban a Politico által megkérdezett politikai elemző, Milan Nic szerint arra fogja felhasználni új kormányfőként az első európai tanácsi részvételét, hogy „egy nagy vétót jelentsen be valamiről”. És ez az ETS2 lehet.
Ehhez azonban nem Orbán Viktort, hanem a jelentős szénkitermeléssel és felhasználással rendelkező Lengyelországot, közelebbről az éppenséggel Orbán Viktor egyik legkeményebb kritikusának számító Donald Tusk lengyel kormányfőt próbálná meg szövetségesnek megnyerni.
Babis húzása két szempontból is jól kalkuláltnak tűnik. Az egyik az, hogy egy olyan ügyben „robbantana”, amelyben – Ukrajna uniós támogatásával és csatlakozásával ellentétben – nem egy, legfeljebb két (ha az ebben a kérdésben érdekes pávatáncot járó Robert Fico szlovák kormányfőt is számoljuk) uniós vezetővel kerülne egy platformra mindenki mással szemben, hanem jóval szélesebb platformról mehetne szembe a „brüsszeli” politikával. Babis már a választási kampány során is egyértelművé tette, hogy ugyan sok szempontból kritikus az uniós vezetéssel szemben, az uniós forrásokat is veszélybe sodró konfrontációt elkerülné. Közben viszont euroszkeptikus választóinak és koalíciós partnereinek is meg kell mutatnia, hogy igenis „harcol Brüsszel ellen”.
Nem elég stabil már az Orbán-kormány?
A másik, és talán Orbán Viktor számára még fájóbb oka az lehet ennek a döntésnek az, hogy Babis nem szeretné saját hajóját a magyar kormányfőéhez kötni, miközben utóbbi jövő tavasszal akár el is süllyedhet.
„Babis felismeri, hogy Orbán Viktor talán nem kezdhet el egy újabb ciklust. Nem akarja úgy végezni, mint ő: uniós források és támogatások nélkül, nyílt összeütközésben az Európai Bizottsággal”
– mutat rá Nic.
Ebbe az irányba mutat az a tény is, hogy Ukrajnával kapcsolatban a koalíciós program tervezete csak annyit mond, Csehország „támogatni fogja az ukrán háború befejezésére, illetve az európai háborús kockázatok felszámolására tett diplomáciai lépéseket”. Szó sincs tehát az ukrán támogatás azonnali beszüntetéséről vagy éppen az ukrán uniós csatlakozás nyílt visszautasításáról.
Ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben később Babis ne venné elő a küllők közé dugható botot más ügyekben, akár Ukrajnával kapcsolatban is. Azt viszont igen, hogy a nagy, ideológiai alapú, feltételek nélküli patrióta Orbán-Babis szövetségről szóló magyar kormányzati álmoknak nem sok alapja van. Ahogy korábbi, a Babis-kormány várható irányvonaláról írt cikkünkben is írtuk, Babis alapvetően pragmatikus politikus, aki ugyan nem fog visszariadni attól, hogy konfrontációt vállaljon az uniós „fősodorral”, de attól sem, hogy egy jó alku reményében „dobja” korábbi szövetségeseit. És ugyanez Robert Ficóról is elmondható. Mindenesetre érdekes fejlemény, hogy a szlovák kormány Fico pártja által delegált földművelésügyi minisztere is a napokban beszélt arról, hogy az Európai Unió karbonsemlegessé tétele irreális cél, az ETS2-t pedig „meg kell szüntetni”.
Elképzelhető tehát, hogy az egykori visegrádi négyes együttműködés helyett tényleg létrejöhet egy „visegrádi hármak” szövetsége – csak éppen a kimaradó nem Donald Tusk Lengyelországa, hanem Orbán Viktor Magyarországa lehet.
