Ez már jóval több, mint zöld átmenet: az ESG és a geopolitika

Bár az ESG betűszó még csak az elmúlt években égett be a köztudatba, és vált egyre inkább rendezőelvvé a vállalati működésben, valójában a környezeti változások és a klíma mindig is alapvetően formálták a gazdasági és társadalmi viszonyokat. Az aszályok, a tengerszint-emelkedés, a vízkészletek elosztása mindig is befolyásolta a mezőgazdaságot, komoly kihívások elé állítva közösségeket és országokat, sőt népvándorlásokat is előidézve.

Az elmúlt időszak klimatikus változásai azonban gyorsabb üteműek, mint a korábban tapasztaltak voltak – fejtette ki Wieder Gergő, a KPMG ESG igazgatója a Klasszis Média által szervezett ESG-konferencián. 

De nemcsak a klímaváltozásból fakadó kihívások sűrűsödtek, a fegyveres konfliktusok is. A Világbank adatai alapján 2000-ben évente átlagosan hatezer háborús összecsapás volt világszerte, ez 2024-ben már meghaladta a húszezret. Jelenleg 39 törékeny állam van, amelyből 21-ben aktív fegyveres harcok dúlnak, óriási gazdasági és társadalmi változásokat előidézve. Ezen összecsapásokat részben a fenntarthatósági kihívások okozzák – (például az erőforrások elosztása), de a fegyveres konfliktusok kihatnak a fenntarthatósági célkitűzések elérésére is (például a zöldátállásban kritikus nyersanyagok elérhetősége).

Az energiapiac, mint ütközőzóna

A fenntarthatóság, vagy ha úgy tetszik, az ESG és a geopolitika összefonódásának egyik legékesebb példája az energiapiac. Hiszen a világ energiaigénye folyamatosan nő, eközben fontos célkitűzés, hogy az energia előállítása minél inkább fenntartható, karbonsemleges forrásokból származzon. Az ENSZ globális klímacélja kimondja, hogy 2050-ig el kell érni a nettó zéró kibocsátást, aminek alapvető feltétele, hogy újabb- és újabb innovációk, technológiák törjenek utat az energiatermelésben.

Eközben az energiaforrások birtoklása óriási geopolitikai befolyásszerzést tesz lehetővé az egyes országok számára. 2023-ban a világ földgáz- és kőolaj-kitermelésének közel fele a három legnagyobb termelő országból származott. A földgáz tekintetében az Egyesült Államok a teljes globális export több mint 25 százalékát adja, majd Oroszország jön 14,4 százalékkal és Irán 6,4 százalékkal. A kőolaj tekintetében szintén az Egyesült Államok vezet 22 százalékkal, majd Szaúd-Arábia és Oroszország következnek 11-11 százalékkal.

Arra, hogy egy új technológia bevezetése milyen geopolitikai versenyelőnnyel bírhat, éppen az Egyesült Államok számít kiváló példának. A fentebb idézett rangsorok első helyére a 2010-es évektől az akkoriban innovációnak számító repesztéses technológia repítette az amerikaiakat, amivel óriási mennyiségű palaolajat és palagázt tudtak a felszínre hozni, újfajta energiapiaci függőségeket kialakítva.

Napjainkban pedig, az elektromobilitás térhódításával azok az országok kerülhetnek lépéselőnybe, amelyek rendelkeznek természetes lelőhelyekkel és technológiákkal a kritikus fontosságú nyersanyagok, például a lítium- vagy kobaltbányászat tekintetében. Ezek a függőségek a másik oldalon kockázattal járnak a vásárló országok számára, melyek ezt leginkább a semleges technológiákba és a körforgásos gazdaságba történő befektetések felpörgetésével tudják mérsékelni.

EU, USA, Kína: három út a zöld jövőért

A világ nagy erőközpontjai mind valamilyen fenntarthatósági stratégia mentén igyekeznek geopolitikai befolyásukat is kiterjeszteni. Az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió egészen eltérő eszközökkel és prioritások mentén törekednek arra, hogy vezető szerepet töltsenek be a fenntarthatósági átmenetben.

„Az EU egyértelműen a normateremtésben, a szabályozásban a legerősebb, ugyanakkor a másik két nagy hatalmi központtól le van maradva a kutatás-fejlesztési kiadásokban” – hangsúlyozta Wieder Gergő. Ráadásul Európában a vállalatok még nagyobb versenyhátrányban vannak, hiszen az összes K+F ráfordítás 58 százaléka érkezik a cégek oldaláról, miközben Kínában és az Egyesült Államokban ez az arány 73 százalék. Elméletben és szabályozásban nagyon erős Európa, de a fejlesztések területén elmarad.

A zöld célokat meghatározó European Green Deal technológiai fókusza egyértelműen a megújuló energiára (szél, nap, víz), a zöld hidrogénre és a körforgásos gazdaságra irányul, és bár például az újrahasznosítás aránya kiemelkedően magas az öreg kontinensen, ez utóbbi tekintetben is lenne még tér a fejlődésre. Magyarország is próbál előre lépni, de a kialakult energiapiaci függőségeink valamelyest behatárolják a lehetőségeinket. Hazánk leginkább a fotovoltaikus, vagyis napenergia villamos energiává átalakításában jeleskedik. A jelenlegi gazdaságot jól diverzifikálja, de emellett az elektromobilitási fókusz is hozhat új típusú elköteleződést és kitettséget a kritikus nyersanyagoktól, miközben az aszály és a vízmegtartás kérdése is súlyos kihívás elé állítja az országot.

Kínát az olimpia is rákényszerítette a zöld átmenetre

Visszatérve a globális játékosokhoz: Kína leginkább a 2008-as pekingi olimpiát követően kapcsolt rá és tolt irgalmatlan pénzeket a napenergiával, az elektromos járművekkel, az akkumulátor-technológiával és a vízenergiával kapcsolatos fejlesztésekbe. Az olimpián ugyanis az egész világ számára nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora gondot jelent a légszennyezettség, ami már az élhetőséget is negatívan befolyásolta. Kína klímacélja egyébként papíron kevésbé ambiciózus, mint az Európai Unióé: 2060-ra szeretnék elérni a klímasemlegességet, szemben az unió 2050-es céldátumával.

Ha Európa túlszabályozott fenntarthatósági fronton, akkor az Egyesült Államok számít a másik végletnek. A tengerentúlon a Párizsi Klímamegállapodásból való kilépést követően még formálódik az irányvonal, a technológiai intenzitás viszont Kínához hasonlóan megkérdőjelezhetetlen. Az Egyesült Államok leginkább a tiszta energiával kapcsolatos innovációk, az elektromos járművek és a dekarbonizációs megoldások kiépítésében jár élen.

Az amerikaiak egyértelműen a technológiai versenyelőnyre építenek, és a tengerentúlon a magántőke bevonása is sokkal sikeresebben valósul meg, mint az Európai Unióban. Az EU szabályoz, Kína és az Egyesült Államok fejleszt: ezen a dinamikán érdemes lenne változtatni. Talán az első lépések már meg is történtek, amikor az Európai Bizottság február végén felülvizsgálta, és a nagy ambíciók helyett sokkal gyakorlatiasabbá tette a cégekre vonatkozó ESG előírásokat, jelentési kötelezettségeket.