Összezárva a munkahelyen: betemethetők a generációs különbségek?

„Generációk vitája a fenntarthatóságról – másképp gondolkodunk, ugyanarra tartunk?” címmel rendezték meg a Klasszis Fenntarthatóság 2026 konferencia egyik legizgalmasabbnak tűnő panelbeszélgetését. Az asztal körül tapasztalt, nagyvállalati környezetből érkező ESG-szakértők és két, a fenntarthatóságot a zászlójukra tűző hazai startup alapítója foglaltak helyet.

„A legnagyobb kihívást egy cégen belül az jelenti, hogy az érintetteket meg kell győzni arról, hogy valóban fontos elvégezniük egy fenntarthatósággal kapcsolatos feladatot” – reagált első körben a szervezeten belüli nehézségeket firtató kérdésre Suba Levente, a K&H Bank fenntarthatósági vezetője. Majd a korosztályok eltérő attitűdjére is kitért. „Minél lejjebb haladunk a korfán a fiatal menedzser kollégák irányába, annál természetesebbnek veszik a fenntarthatóságot”.

Suba Levente szerint megfigyelhető, de persze nem általános jelenség, hogy az idősebb munkatársak sokszor nem látják, hogy a klímaváltozás milyen valós kockázatot jelent a cég működésére, a bevételekre nézve.

Hozzátette: elengedhetetlen, hogy a vállalati döntéshozók tisztában legyenek azzal, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos beruházások hosszabb távon pénzügyileg is megtérülnek, valódi versenyelőnyt jelentve a piacon. Ehhez persze rengeteg adatra és az abból levezetett következtetésekre, kalkulációkra van szükség.

Ez maraton, nem rövidtáv

„Az ESG-projektek sokszor hosszútávon térülnek meg. Ezért is fontos, hogy a fenntarthatósági szempontok figyelembevételét a felsővezetői bónuszokban is honorálják, hogy versenyezni tudjanak a rövid távú célokkal” – ezt már Szabó-Molnár Csilla, a Magyar Telekom ESG vezetője fűzte hozzá. Majd megemlítette, hogy a Telekomnál négy generáció dolgozik együtt, de korosztályól függetlenül mindenkinek fontos lehet a fenntarthatóság témája.

A nagy különbség inkább abban rejlik, hogy az egyes korcsoportokat különböző módokon kell megszólítani a vállalaton belül.

„A fiatalok nagyobb lendülettel vetik bele magukat a projektekbe, már azt nézik, hogy mi lesz a következő lépés. Az idősebbeknél valóban van egyfajta szkepticizmus. Ez leginkább arról szól, hogy látni akarják, hogy az adott tevékenységnek van-e mérhető hatása a cég működésére nézve. Valójában egyfajta minőségbiztosítást várnak el” – fogalmazott Szabó-Molnár Csilla.

Majd egy kulcsmondatot is megemlített, ami szerint a vállalaton belül dolgozóknak nyitottnak kell lenniük egymásra. „A generációknak egymást tanítaniuk és nem kritizálniuk kellene.”

Ami Budapesten működött, országosan is tud

A Magyar Telekom egyik fenntarthatósággal kapcsolatos zászlóprojektje a már nem használt elektronikai eszközök begyűjtése, amit aztán újrahasznosítanak vagy újrahasználatra adnak tovább. A projekt kapcsán a telekommunikációs cég együttműködik a beeco nevű startuppal, amely egy ingyenes, fenntarthatósági mobilalkalmazással segíti a felhasználókat abban, hogy zöldebb, környezettudatosabb döntéseket hozzanak a mindennapjaikban.

A startup alapító-ügyvezetője, Hegedűs Kristóf egy tavalyi, sikerrel zárult projekt történetét is megosztotta a közönséggel, ami a civilek, a startupok és a nagyvállalatok együttműködésére jelent jó példát. „A Főkert megkeresett minket, hogy a városszerte elültetett fiatal fák nehezen bírják a nyári szárazságot, meg kellene öntözni őket. Készítettünk egy hőtérképet, amin zöld színnel jelöltük a megfelelő állapotban lévő fákat és pirossal azokat a növényeket, amelyeknek vízre volt szükségük”.

A közösségi faöntözési projekt (ami az Önkéntes Vízadás nevet viselte) végül a Főkert szakmai irányításával, a budapesti önkormányzat, a 10 millió Fa civil szervezet és a beeco szervezésében valósult meg.

„12 ezer ember vett benne részt, a kampány során a fák 90 százalékát legalább egyszer megöntözték az önkéntesek. Ehhez nem kellett sok pénz, inkább a projekt menedzselése jelentett nagy kihívást. Idén országos szintre szeretnénk emelni ezt a kezdeményezést” – utalt már az idei nyár kihívásaira is Hegedűs Kristóf.

Le kell fordítani az üzlet nyelvére

A civilek a lendületet, a startupok a szakértelmet, a nagyvállalatok pedig a skálázhatóságot, a mérhetőséget tudják biztosítani egy közös fenntarthatósági projekt során.

A zöld átállás érdekében tett beruházások hasznosságát valóban le kell fordítani az üzlet nyelvére, e nélkül nehezen indulnának el a fenntarthatósági kezdeményezések.

„Ha a klímaváltozással járó kockázatokat a cégek jól be tudják árazni és kéz a kézben jár, hogy miközben jót teszel a környezettel, még üzletileg is jobban jársz, vagy legalábbis nem rosszabbul, akkor sokkal könnyebb átvinni az üzeneteket egy cégen belül” – emelte ki Wieder Gergő, a KPMG ESG igazgatója.

A szakértő szerint, ha látszik a megtérülés, akkor egy kezdetben szkeptikus hozzáállás is könnyen megváltoztatható. Ezzel kapcsolatban egy példát is említett: egy bank egyik vezetője kezdetben nem értette, hogy miért fontos az épületek energiahatékonyságát is vizsgálni a hitelezés megkezdése előtt.

„Valójában a bank számára ez egy üzlet is, hiszen minél hatékonyabb az adott épület energiafelhasználása, annál kevesebbet kell az adósnak a rezsire költenie és annál kisebb az esélye annak, hogy nem tudja teljesíteni a törlesztést.” Emellett Wieder Gergő is a nyitott hozzáállást emelte ki a kollégák részéről a fenntarthatósági projektekkel kapcsolatban.

Nagyvállalati löket a startupoknak

A fenntartható kert tervezéssel foglalkozó BBlooms ügyfelei között kifejezetten sok az idősebb, leginkább hölgy felhasználó. „Nekem kifejezetten pozitív a tapasztalatom ezzel a korosztállyal kapcsolatban, nagyon lelkesen foglalkoznak a fenntarthatóság kérdésével. Nyilvánvalóan vannak generációs különbségek, de ezek lebonthatók” – mesélt a saját élményeiről Szelley-Bereczki Anna, a BBlooms alapító-ügyvezetője.

Majd egy számára inspiráló mintaprojektet is megosztott a közönséggel, amit még az Egyesült Államokban látott. Az állami egyetem és a civilek közösen vették gondozásba a városi zöld közterületeket, az önkéntesek pedig leginkább nyugdíjas hölgyek voltak. Szelley-Bereczki Anna is megemlítette, hogy a projekt fenntartásához elengedhetetlen volt, hogy az állam is lássa, hogy ez a munka mennyi pénzt hoz az állami költségvetésnek.

A különböző szervezetek együttműködésére egy másik jó példa a Start it @K&H nevű inkubátor program, aminek célja, hogy az innovatív startupoknak segítsen az ötleteiket megvalósítani, vállalkozás formájába önteni. Ebben az asztalnál helyet foglaló mindkét startup alapítója részt vett annak idején. A nagyvállalat garantálni tudja a nemzetközi mentorálást, a hozzáférést befektetői kapcsolatokhoz, a helyszínt és az eszközöket, úgy, hogy nem kér tulajdonrészt a résztvevő csapatoktól. A startupok pedig a fiatalos lendületüket, az új ötleteket és merész elgondolásokat hozzák.

„Egyik ismerősöm mondta, hogy a magyar startup kultúra egy olyan pocsolya, amibe nem érdemes belelépni, mert nagyon sokáig tart utána letakarítani magadról” – vette át a szót Hegedűs Kristóf. Az ehhez hasonló inkubátor vagy mentorprogramok segíthetnek akár ennek a mondásnak a megcáfolásában is.

A fiatal tehetségek megtalálását és bevonását Szabó-Molnár Csilla is kiemelte a Magyar Telekom részéről. „Az is fontos, hogy a megtalálásukat követően se engedjük el a kezüket a cégen belül, hiszen csak így tudnak később hiteles vezetők lenni.”

A nyomasztás és a jó példa is motiváló lehet

Mérhetőség, javadalmazás, együttműködés – sok motiváló tényező elhangzott a kerekasztal-beszélgetés folyamán. Hegedűs Kristóf a jó példák fontosságát is kiemelte, méghozzá egy viszonylag új fogalom megemlítésével.

Míg a karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy egy felhasználó vagy egy cég mennyi szén-dioxidot vagy más üvegházhatású gázt bocsát ki a tevékenységével (egyébként a nyomasztás is motiváló erő tud lenni: „Ha úgy élne egész Magyarország, mint te, akkor három Baranya vármegyével kisebb lenne az ország területe” – hozott fel egy példát Kristóf), addig a karbonkéznyom a pozitív hatásokra összpontosít.

Vagyis azokra a tevékenységekre hívja fel a figyelmet, amivel az egyén vagy egy vállalat csökkenti a kibocsátását, „eltakarja a karbonlábnyomát.”

A jó példák azért is hasznosak, mert segíthetnek legyőzni a „tehetetlenség háromszögét”. Vagyis az egymásra mutogatást a gazdasági, a technológiai és a társadalmi élet szereplői között azzal kapcsolatban, hogy kinek is kellene elsőként lépnie a környezet védelme, a fenntarthatóság érdekében. Ez valójában mindegy, csak történjenek meg ezek a lépések.