Bevándorló-probléma, nálunk? Na ne röhögtessenek!

Mindig jól jön egy egy szóval leírható, lehetőleg nemigen látható, tapintható ellenség a politikusok egy részének, ez történik most is: az ország miniszterelnöke kijelentette, hogy nem kérünk a gazdasági menekültekből, és a bevándorlás rossz dolog. Erről kétségtelenül sok vita van külföldön is, például Németországban, Nagy-Britanniában, ám ennyire drasztikusan egyik országban sem fogalmaznak, pedig sokkal több tapasztalatuk van róla.

Sereghajtók között a statisztikában

Nálunk ugyanis a statisztikák szerint gyakorlatilag nincsen gazdasági bevándorlás, a politikai menekültek nagy része pedig az első adandó alkalommal a fejlettebb Nyugatra távozik. Az Eurostat adatai szerint az országban azon lakosok aránya, akik külföldön születtek, 4,3 százalék volt 2013 végén, 0,2 százalékponttal több, mint egy évvel korábban. Ezzel az EU-ban hátulról a hatodik helyen voltunk, azaz a sereghajtók között.

Mögöttünk csak más volt szocialista országok vannak, nyilván történelmi okokból is, a rendszerváltásig zárt határok miatt. Illetve azért, mert Románia, Bulgária, Lengyelország korábban nálunk is sokkal szegényebb volt, bár különböző mutatók alapján lehet, hogy nemsokára megelőznek bennünket.

Bevándorló-e az áttelepült magyar?

Sőt, ha a külföldön születettek aránya 4,3 százalék is, ez nem biztos, hogy pontos képet ad. Ezen lakosok jelentős része, egyes források szerint legalább a fele ugyanis a környező országok magyar lakosságából áttelepülteket jelenti, akiket nem szokás bevándorlónak tekinteni. A más kultúrákból érkező, más nyelvet beszélő, klasszikus bevándorlók még kevesebben vannak, korábbi adatok szerint a népesség mintegy két százaléka lehet.

Ha valaki tartózkodási engedélyt kap az EU-ban, pontosabban a Schengeni Övezetben, az attól kezdve szabadon mozoghat ott, és letelepedhet másutt is. A magyar lakosság életszínvonala, például az átlagbér és főleg az átlagjövedelem igen alacsony, messze jár az európai átlagtól. A minimálbér például a létminimumtól is rendkívül távol van, csak éhezésre elegendő.

Magyarországra? Normális vagy?

A közmunka bére még rosszabb, de még a hazai átlagbér sem nevezhető gálánsnak európai szinten, az átlag töredéke, miközben az árak jóval kevésbé magasak odakint, mint a bérek. A szociális segélyeket nálunk fokozatosan építik le, a nyugdíjkilátások rosszak, a csökkenő lakosságszám, az elvándorlás miatt a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítási rendszer a jövőben fenntarthatatlanná válhat.

Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki ma Magyarországra jön gazdasági menekültként, és nem áll tovább az első adandó alkalommal nyugatabbra, az nem normális. (Vagy valamilyen családi kötelék, esetleg kulturális oka van rá, mint a magyar nyelv szabad használata utáni vágy.)

Legalább kínai mérnököt importálnánk

Magyarországon részben strukturális munkanélküliség van, azaz lenne kereslet jól képzett munkaerőre, de az nincs (vagy egyes szakmákban ilyen alacsony jövedelmek mellett inkább külföldre megy). Mások viszont nem találnak munkát az országban, mert nincs ehhez elegendő tudásuk, képzettségük.

Több nyugati országban arról folyik a vita, hogyan oldhatnák meg, hogy jól képzett munkavállalók menjenek hozzájuk, és ne alulképzettek, de nálunk még ez sincs napirenden. Mi viszont lovas nép vagyunk, folyton átesünk a ló másik oldalára, valamely szélsőségbe, és a jelek szerint élből elutasítunk minden bevándorlót.

Hány millióan vagyunk szegények?

Annyiban biztosan igaza van Orbán Viktornak, hogy nem tudjuk a gazdasági menekülteket eltartani: hiszen saját polgárait sem tudja – vagy akarja – rendesen ellátni az állam, hát még akkor másokat. Magyarországon nemhogy nem lehet az állam nyakán élősködve jól megélni, de sokaknak tisztességes, napi nyolc-tíz órás munkával sem sikerül.

A helyzetet jól jelzi, hogy azon vitatkoznak a közgazdászok, hogy két, három, vagy három és fél millió ember tekinthető szegénynek Magyarországon, vagy hogy mikor előz meg gazdaságilag Románia és Bulgária, ha így folytatjuk. Meg azon, hogy háromszáz, ötszáz vagy még több ezer ember van már külföldön. Magyarországnak nem bevándorlási, hanem kivándorlási és szegénységi, jövedelmi problémája van, és a jelek szerint lesz is még jó darabig.

Boldogok a bevándorló-problémások

Tyúk-tojás problémának látszik, hogy oda mennek-e a bevándorlók, ahol magas az életszínvonal, vagy az életszínvonal a bevándorlás által is növekszik, vagyis a bevándorlók jót tesznek a gazdaságnak. Sok véleményt lehet erről olvasni külföldön, valószínűleg mindkettő igaz. Tény, hogy világszerte a legfontosabb célországokban, mint az USA, Németország, Nagy-Britannia, Svájc vagy Skandinávia, jól megy a gazdaság, már kevésbé pusztít a válság. Néhol már a hetvenes években voltak bőven vendégmunkások, mint Németország vagy az örök célpont USA, így a hosszú távú hatás sem lehet olyan szörnyű.

Boldogok lehetnénk, ha azok kéne vitatkoznunk, hogy a lakosság 12 vagy 16 százaléka a bevándorlók száma, mert akkor valószínűleg Ausztria, Németország vagy Nagy-Britannia szintjén állnánk életszínvonalban. A kormányzat családbarát intézkedéseinek eddig túl sok foganatjuk nem volt, így aztán majd pár száz év alatt lehet, hogy jól kihal a magyar lakosság.

(A szerző bevándorló, őseinek egy része a 18. században jött Magyarországra, mások feltehetően a kilencedik században vagy valamivel később.)