A srácok, akik milliókért adnak egy pár cipőt – mesés manufaktúrák I.

A Meisterschuh üzlete a berlini Engeldamm utcában első pillantásra olyan cipészműhelynek tűnik, amit itt felejtettek a múlt századból – vagy még régebbről. Középen egy hatalmas, fából készült munkaasztal, felette egy Lehrwerkstatt-tábla (tanműhely), a falakon fogók, szeghúzók, sámfák; a sarokban egy huszonéves "inas" reszel elmerülten egy cipőtalpat.

Feltámasztott mesterműhely

Habár a hangulat letűnt korokat idéz, és a cég is tradicionális mesterműhelyként definiálja magát, valójában új vállalkozásról van szó, amelyet 2009-ben alapított Simon Schäfer cipész egy társával közösen 25 ezer eurós tőkével, az európai cipőkészítés fellegváraiból, Milánóból és Firenzéből hozott ötlet alapján.

Eleinte csak ortopéd cipőket készítettek, majd úgynevezett mestercipőkkel egészítették ki a palettát. A cégvezetők szerint lábbelijeik egyszerre egészségesek, csúcsminőségűek, elegánsak, és egész életre szólnak. Mindegyik egyedi darab, hiszen a szó szoros értelmében a megrendelő lábára szabják őket.

A cipőket helyben, kézzel készítik, a munka 4-6 hónapig is eltarthat. Az alkotás folyamatába a vevőt is bevonják: elsőként egy szűk szobában, hagyományos módszerekkel, mintát vesznek a lábfejéről.

Itt kezdődik a mágia

– mondja Nicola Marx, aki érezhetően olyan manufaktúraként próbálja láttatni cégét, amely a szuper-exkluzivitást ötvözi a hagyományokkal.

A vevő  később próbacipőt kap, majd további 2-3 alkalommal is be kell fáradnia a műhelybe, mielőtt birtokba vehetné a kvázi műalkotást.

Égig érő árak

Az egyediségnek persze megvan az ára: Marx szerint a férfi cipők 4000-4500 eurónál kezdődnek (1,3-1,5 millió forint), de volt már olyan lábbeli, amelyért 9 ezer eurót (hárommillió forint)  fizetett ki a megrendelő. Tavaly mintegy 100 cipőt készítettek, idén 150 a cél.

De ki tudja mindezt megfizetni? Bár az ügyvezető szerint tengerentúli ügyfeleik is vannak, vevőik többsége 30 és 60 év közötti jómódú, német, jellemzően berlini férfi.

Ugyanakkor nyitnak a nők felé is, akik már potom 2500 euróért beszerezhetnek egy csinosabb lábbelit – vagy még kevesebbért, hiszen az ortopéd cipők vásárlását a német egészségügyi rendszer bőkezűen támogatja.

Nyereséges modell

Habár a Meisterschuhnak ma már kiforrott, visszatérő vevőköre van, az új vevők többsége azért nem az utcáról sétál be.

Több orvossal dolgozunk együtt, akik hozzánk küldik a pácienseiket

– mondta a Privátbankár.hu-nak Nicola Marx, bepillantást engedve az üzleti modell egy részébe. Azon kérdésünkre pedig, hogy végeredményben nyereségesek-e, részletek említése nélkül határozott igennel válaszolt.

A cég persze csak egyike azon manufaktúráknak, amelyek profitálnak a német társadalom életszínvonalából, valamint abból az attitűdből, amely előnyben részesíti a helyi, kézzel készített, tradicionális termékeket a nemzetközi láncok tömegáruival vagy éppen luxuscikkeivel szemben.

A legjobb német manufaktúrák között emlegetik a baden-badeni  Vickermann&Stoyát, a hamburgi Klemann Shoest és Annabelle Stephant, valamint Marion Peduto  cipészmester müncheni műhelyét is – és a sort még lehetne folytatni.

A Meisterschuhnak egyébként 25 alkalmazottja van, többségük a cipőkön dolgozik. Amikor egyiküket arról kérdeztem, hogy építészként miért szegődött el egy cipészműhelybe, azt válaszolta: ez a munka kreatívabb, szívesebben csinálja.

Minden cipő egyedi. Mindegyikbe bele tudom tenni magamat.

Kapcsolódó anyagok:

A nő, aki szerelmes lett a mustárba – Mesés manufaktúrák 2.
A bizniszbohóc, aki nagyon más akart lenni – Mesés manufaktúrák 3.