Fennállása óta először, szombattól eggyel kevesebb tagállama lesz az Európai Uniónak, miután az Egyesült Királyság 47 évig tartó házasság után visszavonhatatlanul távozik és a saját kezébe veszi sorsának irányítását. Ahhoz képest, hogy január 31-én éjféltől Nagy-Britannia uniós tagsága de jure megszűnik, alig néhány dolog fog változni a jelenlegi helyzethez képest.
A polgárok és az üzleti vállalkozások a Csatorna innenső és túlsó oldalán egyelőre semmit sem éreznek majd a példátlan eseményből. Egy, a Brexittel induló átmeneti időszak ugyanis a szigetországot de facto 2020. december 31-ig még benntartja az Európai Unióban. Ez idő alatt a britek az EU-tagsággal járó összes jogot élvezni fogják, de kivétel nélkül valamennyi kötelezettségnek is eleget kell majd tenniük. Kitárgyalhatnak és akár alá is írhatnak például harmadik országokkal szabadkereskedelmi egyezményeket, de az átmenet ideje alatt nem alkalmazhatják annak rendelkezéseit.
A leglátványosabb változás az lesz, hogy februártól eltűnnek Nagy-Britannia képviselői az EU intézményeiből. Ez értelemszerűen nem érinti azokat a briteket, akik európai köztisztviselőként az Európai Bizottságban, vagy más intézményekben dolgoznak. Az Európai Parlamentben viszont megüresedik a 73 brit képviselő széke, közülük csak 27-et dobnak szét 14 tagállam között, a maradékot bespájzolják a következő bővítésekre. A kormányok képviselőit tömörítő Tanácsból is kikerül a brit zászló és a brit diplomaták sem vesznek többé részt az uniós döntéshozatalban. Az Egyesült Királyság kilépésével a tanácsi szavazási erőviszonyok is módosulnak: Németországot és Franciaországot még nehezebb lesz a jövőben leszavazni, ha összefognak.
|
| Gyévai Zoltán, Brüsszel |
Az átmenetnek nevezett kegyelmi állapot csak 11 hónapon át tart majd, év végéig az Európai Uniónak és Nagy-Britanniának meg kellene állapodnia a jövőbeni kapcsolatokról, különben az Egyesült Királyság 2021. január 1-én a szakadék szélén találhatja magát, és még annyi köze sem lesz az EU-hoz, mint Pápua Új-Guineának. Mivel Boris Johnson, brit miniszterelnöknek esze ágában sincs újabb hosszabbítást kérni (amire június végéig van lehetősége egy alkalomra, maximum két évre), a feleknek jól fel kell tűrniük az ingujjukat, ha határidőre végezni akarnak. Ez már csak azért sem lesz könnyű, mert – miként arra uniós diplomaták emlékeztetnek – a 11 hónap valójában csak 7. A tárgyalások legkorábban február végén kezdődhetnek, mert addigra lesz jóváhagyott uniós mandátum. A kitárgyalt szerződés tagállami ratifikálásához pedig legalább két és fél hónapra lesz szükség, ami azt jelenti, hogy október közepéig tokkal-vonóval meg kellene lennie az alkunak.
Brüsszel ezért eleve szkeptikus a menetrend tarthatóságát illetően. Ezt főleg arra az „ideológiai szakadékra” alapozzák Michel Barnier uniós főtárgyaló és kollégái, ami a két fél megközelítése között feszül. Boris Johnson világossá tette, hogy az Egyesült Királyság teljesen szabadkezet akar kapni, és sem a vámuniónak, sem pedig az egységes belső piacnak nem kíván része lenni a jövőben, eltérően például a nem EU-tag Törökországtól, amely tagja a vámuniónak, vagy Norvégiától, amelynek szabad hozzáférése van az Unió belső piacához, de nem vesz részt a döntéshozatalban.
Ami az EU térfélen különös aggodalmat szül, hogy a fenti megközelítésből kiindulva London – egyelőre csak retorikai szinten – nem kíván igazodni az EU szabályozói környezetéhez, hanem egyértelműen távolodni kíván tőle. Ursula von der Leyen bizottsági elnök ugyanakkor megüzente az Egyesült Királyságnak, hogy ha távolodni kíván az uniós szabályozási környezettől, akkor ne is reménykedjen abban, hogy automatikus hozzáférést kap az EU belső piacához. Brüsszelben megjegyzik: tekintettel arra, hogy a brit export nagyjából 50 százaléka az EU-ba irányul, a szabályozói szabadságnak nincs sok értelme, és London alighanem bizonyos ipari sztenderdekben mégis igazodni fog.
Az EU tagállamai másfelől nem egységesek abban, hogy melyikük, milyen mértékű igazodást várna el a britektől az egységes piachoz való hozzáférés fejében. A legradikálisabb álláspontot a franciák képviselik, akik „dinamikus alkalmazkodást” követelnek, vagyis azt, hogy a britek minden területen fogadják el az egyenlő játékszabályok biztosítását, azt elkerülendő, hogy a környezetvédelmi, a szociális, a fogyasztóvédelmi, vagy az adópolitikában ne ígérjenek az EU-nak alá, torzítva ezzel a versenyfeltételeket.
Ez azonban valószínűleg irreális elvárás – mutatnak rá uniós diplomaták, ha egyszer a britek a „kemény Brexitben” gondolkoznak. Magyarország és néhány más közép- és kelet-európai tagállam értesülésünk szerint kevésbé aggódik az adó- vagy a szociális verseny miatt (ezek jelenleg nemzeti hatáskörben vannak), hanem inkább az állami támogatások kérdésében várna el a britektől „követő magatartást”. A fenti példa is mutatja, hogy a jövőbeli viszonyról kezdendő tárgyalások abból a szempontból is bonyolultabbnak ígérkeznek, hogy az EU térfélen is kikezdhetik az egységet.
A kormányok közös nevezőre hozása érdekében az Európai Bizottság tárgyalásokért felelős csapata az elmúlt 10 napban összesen 18 szemináriumot tartott tagállami szakdiplomatáknak, képbe helyezve őket a tétekről és a kihívásokról a tárgyalásokon.
A tagállamok vezetői decemberben végül úgy döntöttek, hogy a britek által preferált szektorális megállapodások helyett egyetlen, átfogó ernyőmegállapodásban rögzítik majd a kétoldalú kapcsolatok jövőjét. Ez lapunknak nyilatkozó diplomaták szerint leginkább egy társulási megállapodásra emlékeztet majd, amit az EU többek között Ukrajnával is kötött korábban. Ennek középpontjában várhatóan egy szabadkereskedelmi egyezmény áll majd, London és részben Brüsszel szándékai szerint zéró tarifákkal és árukvótákkal. De, ennek az Unió részéről feltétele lesz, hogy akkor zéró dömping is legyen.
Az Európai Bizottság számára a szűk időkeretre való tekintettel ilyen sorrendben az árukereskedelem, a tisztességes verseny, a halászat és a bel- és külbiztonság élvez előnyt, bár több kormány – köztük a magyar is – a közúti fuvarozás, vagy a légiközlekedés feltételeinek a kitárgyalását is sürgős teendőnek tartja. A közúti fuvarozás szabályainak elrendezésében a Waberernek és néhány más magyar szállítócégnek van közvetlen érdekeltsége, míg a légiközlekedésben a Wizzair különösen érintett. A magyar-lengyel „nemzetiségű”, de a londoni tőzsdén bejegyzett légitársaság az év végéig kapott haladékot tulajdonosi szerkezetének uniós szabályokkal összhangban történő átalakítására. Az uniós jog értelmében csak az a légitársaság szállíthat utasokat két uniós célpont között, amelyben 50 százaléknál nagyobb európai tulajdonrész van. A Wizzair korábban azt nyilatkozta, hogy kész a terve a feltételeknek való megfelelésre, bár annak részletei nem szivárogtak ki.
A Nagy-Britanniában élő, összesen 3 millióra becsült európai és köztük magyar polgárok helyzetét megnyugtatóan rendezi a kilépési megállapodás, regisztráció fejében letelepedett státuszt biztosítva számukra és családtagjaiknak. Az átmeneti időszak végéig, 2020. december 31-ig érkezőket ugyanolyan jogik illetik, mint a már huzamosabb ideje ott tartózkodókat. Azzal a különbséggel, hogy aki még nem tartózkodik 5 éve legálisan a szigetországban, az csak egy előregisztrációt kap, és a végleges státuszát öt évvel később rendezik.
Nyeresége 36,8 százalékkal csökkent. 
