Kínos helyzet, de nem került volna rá sor, ha a nyugati hatalmak és az ellenzéket támogató környező országok hozzáállása nem lett volna féloldalas a szíriai polgárháború 5 évében. Meg akarták dönteni Aszad uralmát, de abban már nem voltak következetesek, hogy kit és hogyan támogassanak a cél elérése érdekében. Amikor tavaly az orosz erők Aszad rezsimjének hóna alá nyúltak, kérdéses lett, mennyit tudnak és akarnak tenni a felkelők megsegítésére.
Sikeres de brutális harc
Pár hónapja Lavrov orosz és Kerry amerikai külügyminiszterek összehoztak egy tűzszünetet, amely ha működött volna, közösen harcoltak volna az Iszlám Állam és az al-Kaida utódszervezetei ellen. Csakhogy a tűzszünet összeomlott, hisz a résztvevőknek, különösen Aszadéknak nem állt érdekében ez a megoldás, és kérdés, hogy az oroszok mennyire gondolták komolyan. Mindenesetre utána Aszad erői hathatós orosz segítséggel, nagy erőkkel támadták az Aleppó keleti részét tartó felkelőket, és múlt héten elsöprő támadással meg is szerezték tőlük a terület nem kis hányadát.
Ezek a harcok borzalmas áldozatokkal jártak a civil lakosság körében is, és ellehetetlenült a lakosság élelmiszer-, és vízellátása, nem is beszélve az alapvető egészségügyről, így a sebesülteket sem tudják ellátni. Ilyen körülmények között, ha változatlan intenzitással támadnak, akkor Aszadékra és az oroszokra óhatatlanul a kegyetlenség vádja vetül, mivel nem teszik lehetővé a humanitárius segítséget. Előbbieknek ez nem számít, hisz az egész világ kegyetlen barbároknak tartja őket, az oroszok viszont igyekeznek elkerülni ezeket a vádakat.
Zseniális csavar
A probléma áthidalására a saját szempontjukból remek tervet dolgoztak ki: megkérik a másik szuperhatalmat, hogy ha már valamennyire úgyis támogatta a felkelőket, most, hogy bukásra állnak, vigye el őket. Ezzel mindenki jól jár: nem lenne további vérontás, a felkelőknek nem kéne megadniuk magukat, szabadon távozhatnának az amerikaiak által támogatott, felkelők uralta más területekre. A legjobban persze Aszad örülne: visszanyerné Szíria legfontosabb városa fölött a teljes ellenőrzést, mégpedig további véráldozat nélkül.
Amerikának viszont roppant kínos az eset. Egyrészt a vereség elismerését jelenti, még akkor is, ha a felkelőknek csak egy részét támogatták korábban. Gyakorlatilag asszisztálniuk kéne a bukáshoz, Aszad és az oroszok győzelméhez. Ha viszont nemet mondanak, a másik oldal rájuk süti, hogy nem előzték meg a további vérontást. Oroszország ki is jelentette, hogy aki most nem távozik önként, azt a továbbiakban terroristának tekintik, vagyis olyan harc lesz, ahol nem ejtenek foglyokat.
A béna kacsa
Ilyen körülmények között nemigen lehet mást tenni, mint tárgyalni. Lavrov a Reuters szerint bejelentette, hogy a napokban találkozik az amerikaiakkal, akik még nem erősítették meg ezt. Az időszak azért is kellemetlen, mert közvetlenül az elnökcsere előtt állunk, és a régi adminisztráció már nem képes komoly manőverekre. Nyilván nem véletlen, hogy most kerül sor minderre, a szír rezsim és támogatói ügyesen kihasználják a hatalmi vákumot.
Öt fronton is előrenyomultak. 
