Horvát nagykövet: Plenkovic folyamatosan egyeztet Orbán Viktorral

Orbán Viktor miniszterelnök kezet fog Andrej Plenkovic horvát kormányfővel egy EU-csúcs előtt Brüsszelben. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Az interjú a BALK és a Privátbankár.hu együttműködésében jelenik meg.

- Horvátország az Európai Unió soros elnöke lesz. Mekkora kihívás ez Horvátország számára?

- Az uniós elnökséget betöltő Horvátország szlogenje az, hogy erős Európára van szükség a kihívásokkal teli világban, és ennek mentén végezzük majd az elnökségi munkát.

Mi itt, a fejlett Európában, azt látjuk, hogy léteznek megfelelő módszerek és eszközök arra, hogy a tagállamok közös erővel javítsanak az Európai Unió helyzetén, és kiterjesszék a tevékenységüket a szűkebb és a tágabb környezetre, ami dinamikusabb fejlődést biztosíthat az egész világ számára.

Az Európai Unió - annak ellenére, hogy valamelyest visszaesett a részvétele mindabban, ami most a modern világban történik politikai, kulturális és gazdasági téren - mégiscsak egy példa arra, egy olyan térség, ahol magas civilizációs értékek jönnek létre, és ez különleges felelősséggel jár.

A horvát elnökség időszakában négy pillérre szeretnénk helyezni az Európai Uniót, amelyeken stabilan állhat.

Az első pillér a „növekvő Európa”, amely egy kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb Európát jelentene egyféle inkluzív szemlélet mellett.

A második pillér a jobb összeköttetés kiépítése. Ennek keretében a jobb kapcsolatok megteremtését szeretnénk serkenteni a közlekedés, az energiaszállítás és a digitális együttműködés terén. A közlekedés magába foglalná a közúti, a vasúti, a légi és minden más közlekedési formát. Az energia területén történő együttműködés a jövő egyik legfontosabb kérdése, amely meghatározza, hogy a világ, és benne Európa miként működik. A legnagyobb előrelépés mégis a digitalizáció terén várható.

A harmadik pillér Európa védelme kívül és belül, hiszen Európa például Afganisztánban is védelmezhető, vagy éppenséggel Afrikában - leginkább Közép-Afrikában, ahol sajnos még ma is válsággócok vannak.

A negyedik pillérnek a közvetlen szomszédság felé, illetve a szélesebb értelemben vett nyitást tekintjük, ahova a Nyugat-Balkán és a Keleti Partnerség országait soroljuk. Tehát olyan Európát szeretnénk, amely nyitott a szomszédság felé, de ugyanakkor globálisan is.

Ha ezen a négy területen sikerül előre lépnünk, akkor már sokat tettünk Európáért.

- Támaszkodnak-e Magyarország tapasztalataira, hiszen Magyarország már volt az Európai Unió soros elnöke?

- Biztosan. Magyarországgal folyamatos párbeszédet folytatunk más kérdésekben is, a ránk váró elnökség kezdete előtt pedig számos konzultációt tartottunk a magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumban, valamint a magyar Igazságügyi Minisztériumban.

Tehát ezzel a két minisztériummal folyamatos a párbeszéd bizonyos dilemmákkal és kihívásokkal kapcsolatban, amelyek uniós tagállamként az egyik és a másik ország előtt állnak.

Eddig is számítottunk, most is számítunk, és ezután is számítani fogunk az együttműködésre és a folyamatos eszmecserére Magyarország és Horvátország között.

- Lehet, hogy már nincs így, de nekem egy időben úgy tűnt, hogy „egy kicsit kifakult” a Magyarország a Horvátország közötti együttműködés. Előfordulhat, hogy azért, mert Magyarország jó, vagy mondjam úgy, „túl jó” kapcsolatokat ápol Szerbiával?

- Ezt a két dolgot én nem hoznám összefüggésbe. Szerbia ugyanúgy Magyarország szomszédja, mint Horvátország. Szerbiának megvan a maga gondja-baja, s ezek kicsit mások, mint amelyekkel az Európai Unió tagállamai küzdenek.

Mi minden együttműködést üdvözölünk, amelyet Magyarország más országokkal folytat, különösen, ha azok az országok velünk is szomszédosak.

Mi teljesen elégedettek vagyunk a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok dinamikájával, és úgy véljük, hogy minden egyes nap újabb és újabb előrelépés történik.

Tehát vannak lehetőségek, és megvan az akarat is. Nem csak a nagy stratégiai jelentőségű dolgokban, amelyek mindkét felet érdeklik, hanem más téren is.

De visszatérve a kérdésére, Magyarország együttműködése más országokkal előnyös lehet a mi szempontunkból is, és mi Szerbiának gyors fejlődést kívánunk.

- Csütörtökön, Eszéken találkozik a horvát és a magyar miniszterelnök. Miről tárgyal Andrej Plenković és Orbán Viktor?

- Amikor a miniszterelnökök találkoznak egymással, akkor az azt jelenti, hogy bizonyos dolgok körbe érnek.

A két kormányfő között „gentleman agreement” van. Ennek alapján folyamatosan beszélnek telefonon, és véleményt cserélnek a brüsszeli találkozókon is, amelyeket leginkább az Európai Unió szervez. Tehát folyamatos a „közvetlen és személyes” kommunikáció közöttük.

Ez a harmadik horvát-magyar miniszterelnöki találkozó az utóbbi három évben, vagyis minden évben lehetőség nyílik arra, hogy összegezzük a dolgokat, és haladjunk tovább. Mindez jónak bizonyult az előző két évben. 2017-ben Budapesten találkoztak, 2018-ban Zágrábban, most pedig Eszéken (Osijek).

Eszék egy olyan város, ahol hagyományosan élnek magyarok is, és ahol most egy magyar diákotthon nyílik. A parlamenti elnökök másfél évvel ezelőtt rakták le a diákotthon alapkövét, és az épület már készen áll, a diákok érkeznek, mi pedig elégedettek vagyunk.

- Magyarországnak Eszékkel más jellegű kapcsolatai is vannak?

- Valóban léteznek kapcsolatok különböző magyar városok és Eszék között. Magyarország Horvátországgal működik együtt, Eszékkel pedig a városok tartják a kapcsolatot, például Pécs a határ túloldaláról. Nagyon dinamikusak az egyetemek közötti együttműködések, és a gazdasági kapcsolatok is.

- Csak gazdasági kérdésekről lesz szó, vagy politikai jellegű kérdésekről, mint például a schengeni csatlakozás?

- Amikor a miniszterelnökök találkoznak, akkor nincs olyan kérdéskör, amely nem kerülhet szóba.

Sok témája lesz a találkozónak, mert sok érdekes téma van. Ez egy igencsak kényes pillanat az Európai Unióban, és biztosan lesznek kérdések, amelyek mindkét felet egyformán érdeklik.

Mi nagyon szeretnénk, hogy a szomszédos Magyarország előtt minden lehetőség nyitva állna a további fejlődés érdekében. Azt szeretnénk, hogy minden szomszédos ország sikeresen fejlődjön, mert akkor mi is jobb helyzetben leszünk.

- Hogyan tekint Horvátország a bővítés kérdésére, miután a franciák kidolgozták a maguk javaslatát, és készül az uniós javaslat is?

- Úgy véljük, hogy ebben a pillanatban az lenne jó, ha minél több javaslat készülne, mert ezek a javaslatok vezetnek el bennünket a közös álláspontig.

Úgy tűnik, hogy a „deepening and widening” (vagyis a mélyítés és kiterjesztés) továbbra is az Európai Unió fő célkitűzése marad.

Ezek eddig is a legjobb mechanizmusoknak számítottak, amelyek biztosították a folyamatos dinamikát, mert ez nem az „Alice Csodaországában”, ahol azért kell futnunk, hogy egy helyben álljunk.

A mi esetünkben a futás előrehaladást jelent, ezt pedig a „mélyítés és a bővítés” közötti egyensúly biztosítja.

- Miként tekint Macedónia és Albánia esetére, velük ugyanis nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások? És miként tekint a szerb csatlakozási tárgyalások alakulására?

- A tárgyalások nehezek, és minden tagjelöltől nehéz, bonyolult és mélyreható strukturális változásokat követelnek meg. Horvátország túl van ezen a folyamaton, de ez nekünk sem ment könnyen. Ez nem volt egy diadalmenet.

Több területen is találkoztunk olyan kérdésekkel, amelyeket meg kellett oldanunk, amelyek más hozzáállást, és más logikával történő megközelítést követeltek.

Ha a csatlakozásra váró országoknak sikerül módosítaniuk a jelenlegi nézőpontjukat, akkor képesek lesznek arra, hogy könnyebben fogadják el a közös értékeket, a közös elveket.

A múltat a történészekre kell bízni: írják a könyveiket, kutassanak, elemezzenek, nyissák meg az archívumokat. De nekünk előre kell lépnünk. Ma már nem lehet faekével szántani.

- A Balkánon sok probléma van, ezeket még tetézi a migráció.  A határőrizet és a migráció kérdése megnehezíti-e Horvátország helyzetét?

- Ez összetett és állandó probléma, amire egyelőre nincs egyértelmű válasz. Láthatja, hogy ezt a kérdést minden ország másképp, és másképp oldja meg.

A magyarok a kerítés mellett döntöttek, mi a rendőrség és a párbeszéd segítségével oldjuk meg, mások a katonaságot hívták segítségül, megint mások pedig semmit sem tesznek. „Seat and wait.” Ülj és várj!

Horvátország nem az első uniós ország, ahol belépnek a közösség területére a migránsok. Most sorolhatnánk, hogy melyik az első, melyik a második, és az ötödik. Ha semmi sem működik ebben a láncolatban a horvát határig, akkor minden sokkal bonyolultabbá válik. Minden migráns számára – függetlenül az őket hajtó szándéktól – biztosítani kell a mozgásszabadságot.

Másrészt viszont minden államnak jogai és kötelességei vannak a saját lakosságával szemben, ha pedig egy ország az Európai Unió tagja, akkor kötelezettségei vannak a többi tagállam irányába is.

Ilyen körülmények között biztos, hogy Horvátország helyzete nem egyszerű, hiszen egyfelől uniós tagországok veszik körül, másfelől pedig olyan országok, amelyek még nem szerezték meg a tagságot.

Én személyesen, és mi Horvátországban teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy itt nem csak a közvetlenül szomszédos országokról van szó, mert a migránsok távolabbról érkeznek. De minden egyes ország esetében jobb ellenőrzésre és jobban kidolgozott mechanizmusra lenne szükség.

- A civil szervezetek elég gyakran bírálják a horvát rendőrséget a határon tanúsított magatartása miatt.

- A civil szervezetek többé-kevésbé a kormányok számonkéréséből élnek. Ha minden kormány, és mondjuk a horvát kormány is hibátlanul működne, akkor mivel foglalkoznának a civil szervezetek?

Lehet, hogy most egy kicsit szabadabban és cinikusan fogalmaztam, de tudja, ezek nagyon is emberi kérdések, bár ami nagyon kellemetlen, az ugyanakkor lehet indokolt is, és fordítva. A horvát rendőrség működésével foglalkozó illetékesek szerint még az incidensekkel járó szituációkban sincsenek téves rendőri intézkedések.

Nem mondhatom teljes biztonsággal, de az a benyomásom, hogy a lehető legjobb módon, korrekten dolgozunk. Ha megnézi a független televíziók beszámolóit a migránshelyzetről a horvát határokon, akkor a migránsokat hallgatva azt tapasztalja, hogy mintha versenyeznének egymással.

Az egyik azt mondja, hogy most megyek hetedik alkalommal, a másik meg azt, hogy harmadik alkalommal, a harmadik pedig, hogy kilencedik alkalommal. Miről beszélünk? Megváltoztak a viselkedési normák. A határokat talán valamilyen útlevéllel kellene átlépni, és lehetőleg vízummal.

Ilyen körülmények között nem könnyű cselekedni, és beszélni, mert olyasmivel szembesülünk, amit valójában nem is ismerünk. Nincsenek teljes körű elemzések a kiváltó okokról, de nem mondhatjuk azt, hogy a háború az egyetlen ok, ami ezt előidézte.

- Az interjú végére hagytam a gazdasági kérdéseket, mindenekelőtt a gázellátás diverzifikációját. Az Ön értesülései szerint mikorra készül el az LNG-terminál, milyen határidőkről beszélhetünk?

- Létezik egy igen pontos menetrend. A cseppfolyós gázt szállító hajó már épül azokban az ázsiai hajógyárakban, amelyek gyorsan, kedvező áron és ráadásul szakszerűen dolgoznak. A tervek szerint a hajó még idén megérkezik.

A parton megkezdődött a bevezető út építése, és a gázvezeték bevezető szakaszának tervei is elkészültek, így ennek a szerelése is megkezdődik, vagy már meg is kezdődött.

A dokk már fel van szerelve, bár lehet, hogy még egy-két dologra szükség lesz, amikor a hajó megérkezik. A határidő a jövő év vége. Mi arra számítunk, hogy 2021. január elsején a terminál teljesen működőképes lesz.

A terminállal kapcsolatban teljes az összhang a horvát kormányban, ennek alapján mi ezt a projektet akkor is befejezzük, ha nem jön létre a megállapodás a magyar féllel. A tárgyalások folynak, horvát részről az energiaügyi miniszter, magyar részről pedig a külgazdasági miniszter vezetésével.

Ezeken a tárgyalásokon mindenek előtt a magyar részvétel arányáról van szó a tulajdonosi struktúrában, ezzel párhuzamosan pedig bizonyos mennyiségű gáz vásárlásáról.

Ezen a téren nagyon precíz megbeszélések folynak, és jó úton vagyunk, hogy teljes egyességre jussunk.

A terminál azért érdekes Horvátország és Magyarország számára, mert valóban diverzifikációról van szó. Ez az első belépési pont egy harmadik szereplő számára - amely se nem magyar, se nem horvát – a magyar és a horvát piacra. Ez mindenképpen valami egyensúlyt teremt még akkor is, ha csak kis mennyiségről is van szó.

Ez a beruházás csak felkészülés egy sokkal komolyabb projektre. A mostani egy úgynevezett úszó terminál, egy kisebb méretű létesítmény, amely önmagában nem jelent megoldást a gázellátásra, de megnyit egy másféle ellátási lehetőséget.

Ha ez sikeresnek bizonyul, és elfogadható lesz Horvátország és Magyarország számára - Magyarországnak mindenekelőtt a további transzfer szempontjából keletre, nyugatra és északra - akkor szóba jöhet egy komolyabb LNG-terminál építése a szárazföldön.

Mi ezt túl nagy falatnak tartottuk első nekifutásra, és ezért döntöttük a többfázisú megközelítés mellett, vagyis hogy először megpróbálkozzunk az úszó változattal, és megnézzük, hogy ez mennyire lesz eredményes.

- Magyarország bekapcsolódik a terminál megépítésébe?

- Nem. Ez soha sem merült fel, és nem került terítékre.

- Nemrég találkozott a két külügyminiszter. Akkor szóba került, hogy félreteszik az INA-Mol ügyet a LNG-terminál sikere érdekében. Lát ilyen összefüggést?

- Nem. Ezek egymástól független kérdések, de közeledünk ezeknek a kérdéseknek az egyre teljesebb megválaszolásához.

Mi ezzel a kérdéssel már két éve nem foglalkozunk, hiszen a két miniszterelnök már akkor megállapodott abban, hogy az INA-Mol kérdésről párhuzamos tárgyalásokat folytatunk. Mert az egy külön ügy, amely sokkal összetettebb folyamat annál, amilyennek első pillanatban tűnik.

Az egy nagy beruházás, amely stratégiai fontosságú Horvátország és Magyarország számára, amelynek megvannak a maga előnyei, de a korlátai is.

De láthatja, hogy az INA az utóbbi két évben kiemelkedő eredményeket ér el, és elkezdett működni azokon a területeken, amelyekről szó volt, amikor a Mol átvette az INA tulajdonjogát.

Ennek alapján én azt hiszem, hogy a dolgok elmozdulóban vannak a holtpontról, és közben változnak is.

- Az utóbbi egy-két hónapban folytatódott az Ivo Sanader, volt horvát miniszterelnök elleni per. Mi a helyzet most, továbbra is követelik Hernádi Zsolt kiadását a bíróságnak, vagy megelégednének azzal, hogy esetleg tanúként jelenjen meg a bíróság előtt?

- Erről csak általánosságban beszélhetek.

Ez egy bírósági eljárás, amely folyamatban van, és amelynek megvannak a maga szabályai, és a maga menete, amely alapján halad.

Én senkiről sem nyilatkozhatok, erre nincs felhatalmazásom. Magánszemélyként vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, de az senkit sem érdekel, még a feleségemet sem.

Az interjú a BALK-on is megjelent.