Miközben Görögország ebben a hónapban kifut a pénzből, a Berlin és Athén közötti politikai sárdobálásnak látványosan érnek be a negatív eredményei – legalábbis a német közembernél. Míg egy hónappal ezelőtt a németek 41%-a szerette volna a görögöket az eurózónán kívül látni, ez mára 52%-ra ugrott. A németek 80%-a gondolja jelenleg úgy, hogy az új görög kormány „nem viselkedik komolyan európai partnereivel szemben”.
Ami pedig még veszélyesebb, a német átlagember elvesztette a hitét Görögországban. 82%-uk kételkedik abban a friss felmérések szerint, hogy Athén tartani fogja magát egy esetleges költségvetési megszorítás és reform csomaghoz, míg csupán 14% hiszi ennek ellenkezőjét.
További hullámokat kelt, hogy az ARD német közszolgálati adó két napja bemutatott egy 2013-as videót a jelenlegi görög pénzügyminiszterről. Ebben Varufakisz kijelenti hallgatóságának, miszerint „Athénnak egyszerűen be kellene jelentenie az államcsődöt, fölmutatni a középső ujjat Németországnak és azt mondani: oldjátok meg a problémát magatok!”
Geopolitikai vákuum a Balkánon
Ebben a negatív örvényben reménysugarat jelenthetnek azok a kiszivárgott hírek, miszerint Merkel geopolitikai okokból hajlandó Athénnal egy komolyabb kompromisszumba belemenni. A kancellár egyes híradások szerint attól tart – joggal, tegyük hozzá -, hogy a görögök kiesése az eurózónából teljesen destabilizálná a Balkánt, teret engedve az orosz expanziónak.
Berlin pedig korlátozni akarja Moszkva befolyását az EU-érdekek szempontjából is fontosnak tekintett Balkánon, elsősorban Szerbiában és Boszniában. Hasonló törekvései vannak Németországnak Prága, Szófia és Budapest vonatkozásában is. Negyedszázaddal a német újraegyesítés után, Washington politikai támogatásával, érezhető a német-orosz rivalizálás kiújulása térségünkben és a Balkánon.
Oroszország pedig rendkívül aktív: zsíros üzletekkel csavarja el a magyar kormány fejét, Montenegróra nyomást fejt ki, hogy engedélyezze az orosz haditengerészeti jelenlétet Bar kikötőjében, Belgrádot pedig Koszovó felosztásával hitegeti. A szerbek esetében ez amúgy is termékeny talajra hull, hiszen a nép többsége jóval nagyobb rokonszenvet táplál Oroszország, mint az EU iránt. Az EU-csatlakozásnak is csökken a támogatottsága déli szomszédunknál: míg 2000-ben még a szerbek 80%-a támogatta a belépést, mára ez 50%-ra esett. A fogadókészség Brüsszel oldaláról is hasonlatos, hiszen a Juncker Bizottság hivatalosan sem akar hallani az EU bővítéséről a 2019 végéig tartó mandátuma alatt.
Márpedig a Külügyek Európai Tanácsa névre hallható agytröszt egy tavaly év végén publikált jelentésében éppen ezt a témát járja körül. A Joschka Fischer és a korábbi finn elnök, valamint ENSZ meghatalmazott Martti Ahtisaari által vezetett csoport arra figyelmeztet, hogy míg az EU-t lekötik egyéb nemzetközi válságok - és a sajátja -, Oroszország konzekvensen építi ki befolyási hálóját a balkáni térségben. Az agytröszt szerint a térséget hatalmi vákuum jellemzi és az EU-nak bátor politikai kezdeményezésekkel újra kell definiálnia a kapcsolatát Dél-Kelet Európával.
Káncz Csaba jegyzete
Emmanuel Macron francia elnök szerint Európa biztonságának végét jelentené, ha Oroszország győzne az ukrajnai háborúban. 
