A változatosság kedvéért most az EU csúcson próbálkozott Ciprasz, összerántotta a legfőbb döntéshozókat, és ott hőbörgött előttük. Természetesen most sem hatotta meg őket, úgyhogy kénytelen volt ma reggel megint egy ígéretet tenni, hogy kidolgozza az intézkedéseket. Egy hónap óta már ki tudja, hányadszor.
Orosz rulett
Nem tudni, mire számít, van-e igazi stratégiája, vagy csak játssza az orosz rulettet, hátha mégis az EU rántja el a kormányt. Talán abban bízik, hogy csak megijednek a „Grexit”, avagy a Greccident” hatásaitól. Valójában úgy tűnik, most már sokkal jobban félnek attól, hogy a görögök az eurózónában maradva a végtelenségig zsarolják őket. Az európai vezetők lassan már a kisebbik rosszként tekintenek a drachmára. Ez esetben egyszer kéne leírni a görög adósságot, de utána örökre nyugtuk lenne.
Ciprasz talán úgy érzi, nincs sok vesztenivalója, hisz akár az utolsó utáni pillanatban is úgy dönthet, mégis elfogadja a feltételeket, nemcsak szóban, hanem tényleges intézkedések formájában is. Ez pedig nem egészen így van, mert vélhetően van egy pont, ahol teljesen betelik a pohár az európai döntéshozóknál, és onnan már nem fordulnak vissza. Klasszikus orosz rulett.
Ugyanakkor a görögök igen rosszul állnak az idővel, mivel pénzük végére értek. Az államkassza üres, a nép hordja az eurót a bakokból, napok, vagy maximum hetek lehetnek hátra a fizetésképtelenségig. És ilyen körülmények között még mindig azzal próbálkozott a miniszterelnök, hogy nem az előírt program szerinti javaslatot fog beadni, hanem majd a saját szabályai szerinti strukturális reformtervet nyújt be.
Merkel az asztalra csap
Erre Angela Merkel az asztalra csapott. Mégis csak az ő országa képviseli az eurózóna gazdasági erejének harmadát, neki kell állnia a számla legnagyobb részét. Közölte, hogy nincs engedmény, csak a már korábban jóváhagyott program szerinti intézkedéseket fogad el. Különben nincs pénz. A február 20-i megállapodástól egy betűnyit sem lehet eltérni.
Ciprasz láthatta, hogy Merkel komolyan is gondolja, mert hajnalra szokása szerint ismét engedékenyebb lett. Összeültek a legfontosabb résztvevők: Ciprasz, Merkel, az elnöklő Tusk, Juncker, Dijsselbloem, Draghi és Hollande. Végül Tusk, Junkers és Dijsselbloem kibocsátottak a következő közleményt:
„Teljes mértékben ragaszkodunk az Eurogroup február 20-i döntéséhez. A közös bizalom szellemében, mindannyian elszántak vagyunk, hogy felgyorsítsuk a munkát, és eredményre jutunk, amilyen hamar csak lehet. A görög hatóságok bemutatják a tervezett reformok teljes listáját napokon belül”. Hollande hozzátette: „Ezeknek a reformoknak kompatibiliseknek kell lenniük a görögök kötelezettségeivel. Nincs vesztegetni való idő”. Egy EKB közeli forrás szerint Draghi is megszólalt: „Görögországon múlik, hogy teljesítse a kötelezettségeit, akkor kap pénzt.”
Fogy az idejük
Így elvileg Ciprasz is egyetértett a kibocsátott közleménnyel. Csakhogy ugyanezt megtette már február 20-án, mégsem történt semmi. Most viszont feltehetően nincs még egy hónapja, azalatt népe kiviszi a maradék eurót, amit még lel a bankokban. Utána jöhetnek a Quaestor-szerű sorbanállós jelenetek, ahol csak ígéreteket, majd frissen nyomott, értéktelen drachmát vehetnek át a kedves polgárok.
Ennél súlyosabb fertőzésre csak 2014 és 2016 között volt példa. 
