December óta, amikor Theresa May brit kormányfő elhalasztotta az Európai Unióval kötött megállapodásáról szóló parlamenti szavazást, lehetett tudni, hogy hiába volt a sok kemény tárgyalás, hiába volt a nagy öröm, amikor végre megszületett a megállapodás: nem volt meg a parlament támogatása. Ezt tegnap sem sikerült megszerezni, így jött az elkerülhetetlen bukás, ami azonban elképesztően nagyarányú volt.
Pletykára adtak, hírre vettek
Még ennél is elképesztőbb jelenség következett: az angol font, amely a parlamenti vita órái alatt fokozatosan lefelé csúszott, a szavazás után egy méreteset ugrott. Ez azonban nem is annyira meglepő, mint elsőnek tűnik: miután a pesszimizmus már elhatalmasodott, sokan vélhetően shortolni kezdték az angol fontot, arra spekulálva, hogy a parlamenti bukás után árfolyama összeomlik.
A piacokon azonban régi aranyszabály az, hogy jó hírnél pletykára venni, hírre adni (buy on rumor, sell on news), avagy széles körben várt rossz hír esetén előre esik az ár, mert a többség elad, a rossz hír kijövetelekor pedig emelkedés következik, hisz nem maradt már eladó. Nos, most is ez történt, sőt kisebb mértékben már az előző napokban is zajlott: 1,10-ről közel 1,13-ig erősödött a font az euróhoz képest, látványos a szavazás utáni méretes ugrás.
|
| Angol font/euró, a szavazás napján |
Ez azonban csak technikai jellegű mozgás, ha nem sikerül gyorsan megoldást találni a kialakult válságos helyzetre (a parlamenti képviselők láthatóan még mindig nem látták drámainak a helyzetet, kivéve a skótokat), akkor aztán a font is fog még kapni, de nem is ez lesz a legnagyobb baj. A cégek és a magánemberek között felbukkanhat a félelem, ahogy zajlik a visszaszámlálás március 29-ig, és nem alap nélkül.
Összeomló termelés, áruhiány
A cégek elkezdhetnek felkészülni az importból származó alkatrészellátás akadozására, és persze exportra szánt késztermékeik sorsa is bizonytalanná válik, így esetleg a termelés korlátozására kényszerülhetnek, akár már előre, biztonsági okokból. A rémült lakosság esetleg felvásárlásba kezd, bár élelmiszerhiánnyal utoljára a második világháború alatt és után találkoztak (akkor egész sokáig, az 50-es évek elejéig), de ez már nagyon régen volt, az egyetlen áruhiány, amire még érdemben emlékezhet valaki, az a benzin kifogyása 1974-ben, akkor is csak rövid időre.
A fokozott vásárlás persze stimulálhatná is a gazdaságot, az áruhiány azonban roppant különösen mutatna egy ilyen fejlett országban, és ha ténylegesen bekövetkezik a megállapodás nélküli kilépés, akkor a hiány pótlása költség-, és időigényes lenne, részben a vámkezelések, részben az új piacokról történő szállítások (USA, Brazília stb.) miatt. Ugyancsak zűrzavar alakulhat ki, ha a Nagy-Britanniában dolgozó polgárok egy része kint reked, esetleg hazamenekül, pláne, ha átmenetileg még a vízummentesség is megszűnne: a britek be lennének zárva szigetükre (a volt gyarmatokra persze lehetne utazni), mi meg ki lennénk zárva onnan.
70 nap maradt
De ne gondoljunk a legrosszabb forgatókönyvre, éppen elég, ha mostantól kezdve fogyni kezd a 70 nap, és közben nem alakul ki a megoldás. Minden egyes nap fájdalmas lesz, kérdés, hogy ezt felismeri-e Theresa May, és lerövidíti-e a bizonytalanságot akár egy népszavazás kiírásával, akár a kilépés elhalasztására irányuló tárgyalásokkal az EU-val. Nem valószínű, hogy a 27 tagállam bármelyike ellenezné ezt, egy gyors szavazás, és már odébb is lenne rúgva a konzervesdoboz, probléma elhalasztva.
Nem zárhatjuk ki persze, hogy ekkora vereség után lemondatják a kormányfőt: a probléma csak az, hogy nemigen találnak mást a helyére. Az ellenzéknek nincs annyi parlamenti képviselője, hogy elérje a többséget, az északír DUP pedig, amely most a kormánypártot támogatja, feltehetően nem állna szóba velük.
Végveszély
Így legfeljebb a konzervatív párt találhatna új jelöltet, de annak már nem sok opciója lenne: új szerződést már nem tárgyal le vele az EU, így legfeljebb May helyett kiírhatja az újabb népszavazást, lefújhatja a kilépést, vagy halasztást kér az EU-tól. Persze azt is megteheti, hogy a megállapodás nélküli kilépés mellett dönt, de ekkor már a parlamenti harag is elsodorhatja, a skótok pedig akár azonnal kiválhatnak.
A helyzet drámai, ha nem történik gyors lépés, az ország a vesztébe rohan, amit március 29-e előtt még akár az utolsó nap is elkerülhet, de addigra már súlyos károkat szenvedne a gazdaság, nem is beszélve az ország presztízséről, amely már így is megtépázódott. Kiírtak két és fél éve egy meggondolatlan népszavazást, az eredményt azóta se lenyelni, se kiköpni nem tudják.
Lemondtak egy tervezett találkozót.
