|
| Angela Merkel német kancellár, Ahmet Davutoglu török miniszterelnök (k) és Mark Rutte, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Hollandia miniszterelnöke tárgyal Törökország brüsszeli nagykövetségén 2016. március 6-án. |
Reménykedtünk, de koppantunk
A csúcs előtt Donald Tusk igen optimista volt, ez abból adódott, hogy a török fél látszólag hajlott rá, hogy korábbi megállapodások szerint járjon el. Nem így történt: jól megemeltet a tétet, és nem csak pénzt kért, ami még a kisebbik baj lenne, hanem elképesztő és lehetetlen feltételeket is felvetett, ami az egész megállapodás értelmét kérdőjelezi meg.
Nesze semmi, fogd meg jól, nagyjából így foglalhatjuk össze a tegnapi találkozó eredményét. A török fél először csak a menekültek támogatásáért járó összeget, a 3 milliárd eurót emelte duplájára. Ez még nem volt annyira meglepő, gondolták, még a pénzt a legkönnyebb kiénekelni. Ha mástól nem, hát Merkeltől, hisz tavaly Ciprasz görög miniszterelnök is ezzel próbálkozott, bár egy kicsit nagyobb tételben.
A bazári alku
A nagyobb gond ott kezdődött, hogy lényegében azonnali vízummentességet követeltek maguknak, és az EU felvételük felgyorsítását. Azonban az azonnali vízummentességgel is óvatosan kell bánni, nyilván ez is csak úgy valósítható meg, ha megfelelő megállapodások egészítik ki, melyek garantálják, hogy ez például nem jelent sem munkavállalási, sem letelepedési jogot.
A legdurvább azonban az a felvetés volt, hogy minden visszafogadott szírért vegyen tőlük át Európa egy másik szírt. Ez viszont számunkra teljesen értelmetlenné és fölöslegessé teszi az egészet, hisz akkor ugyanúgy jönnek az emberek, legfeljebb nem a tengeren, hanem a törökök közvetlenül átadják őket elszállításra. Nehéz elképzelni, ez hogy juthatott eszükbe, mit vártak ettől. Jobb esetben csak azért vetették be, hogy legyen honnan visszavonulni az alku során, ebben az esetben keserű szájízzel, de létrejöhet a megállapodás.
B-terv
Ha viszont komolyan gondolták, akkor nincs miről tárgyalni. Akkor semmi nem oldódik meg, és akkor a törökök nélkül kell megoldást keresni. Erre kéne gyorsan egy B-terv, ami ugyanolyan komoly fellépést jelent az embercsempészet ellen. Európa és a NATO teljes erejét bevetné a török partoknál, az embercsempészeket maga tartóztatná le, a menekültek számára pedig kijelölne egy helyet, ahol saját költségen, esetleg ENSZ segítséggel létrehozna menekülttáborokat.
Már csak az a kérdés, hol lenne ilyen terület? Ami a szíreket illeti, logikusnak tűnnek Szíria már felszabadított részén keresni olyan helyet, amit a nemzetközi erők már biztosíthatnak, és a helyiekkel is meg lehet állapodni. Hogy ez kurdok határánál lenne, vagy az Aszad által visszafoglalt, de már nem síiták lakta területeken, ez már tárgyalások kérdése, melybe be kellene vonni más érintett felet is, mindenekelőtt Oroszországot.
Kevés a jóindulat
Az látszik, hogy Európa hiába jóindulatú, vannak tárgyalófelek, akik ezzel visszaélnek. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint bekeményíteni, ahogy ezt Ciprasszal is tették. A török fél is nyilván elgondolkozik, ha látja, hogy Európa más megoldást is fontolóra vesz, és akkor se pénz, se vízummentesség, sem EU-tagság. Ebben az esetben talán hamar előáll a kompromisszumkészség, és gyorsan nyélbe üthető lenne az eredeti megállapodás.
