KoKo
Ez az instrumentum, angol nevén „Contingent convertibele” bond, általában bajban levő bankok eszköze, mivel a lényege az, hogy az átváltás automatikusan, bizonyos kedvezőtlen esetben történik meg (mintha csak egy előre programozott E-Star lenne). Ilyen esemény lehet a részvényárfolyam adott szintje, de bankok esetében újabban gyakori, hogy a bank tőkehelyzetéhez kötik. Mondjuk, ha egy tőkemegfelelési mutató aláesik egy adott, általában elvárt szintnek, akkor a banknak nem kell külön tőkét emelnie, vagy más módon pénzt szerezni, hanem az ilyen kötvény máris részvénnyé válik, a pénz ott marad a banknál, a probléma megoldva.
A kötvényesből pedig így részvényes lesz, de nem kényszerűen, hanem előre vállaltan. A kötvény jegyzésekor, vételekor a befektető tudja ezt a lehetőséget, és ennek megfelelő hozamot vár el, ezért ezeknek a kötvényeknek rendszerint viszonylag kedvező a kamatozásuk.
Minek?
Hogy az OTP-nek minek kell ilyen kötvény, azt el sem tudjuk képzelni. A tőkehelyzete olyan stabil, hogy kizárható az előbb említett ok. Egy logikus magyarázat maradna, miszerint a bank nagyobb akvizíciót tervez, bár ebben az esetben kibocsáthatna hagyományos, esetleg alárendelt kötvényeket (mint az OPUS vagy a Perpetual). Ekkor persze nem kedvezőtlen eseményhez lenne kötve az átváltás, hanem akár egy pozitív dologhoz, mondjuk magas részvényárhoz. Vagyis ebben az esetben úgy tekinthetnénk, hogy a kötvényesek részvényesként (is) profitálhatnak az akvizíció sikeréből. Így a kötvény egy KoKo változatú OPUS lenne lényegében.
Izgatottan várjuk a részleteket az április 17-i közgyűlésen. Most mindenesetre óriás rali zajlik az OTP-ben, miután a JP Morgan egy meglehetősen brutális, 50 százalékos céláremelést hajtott végre, 6950 forintra emelve a célárat. A mai szputnyik 4 százalék feletti, a papír a 4900 forintos szintet közelíti.
Éves szinten nőtt, havi összevetésben nem változott októberben 
