Hiába rögzítették az árfolyamot és tiltották be a feketepiacot: a kereskedés vidáman folytatódik tovább, ahogy ez minden ilyen esetben lenni szokott. Nálunk sem volt ez másként a rendszerváltás előtt, amikor a forint hivatalosan nem volt szabadon átváltható. Valójában nagyon is az volt, a fekete-, avagy mondhatnánk, szabadpiacon, ahol a kereslet-kínálat hatásai érvényesültek.
Érdekes számok
Az iráni valuta tavaly még 42 ezer volt a dollárhoz képest, múlt hónap végén 57 ezren járt, most pedig 65 ezer a kurzus. A nominálisan óriási számok azt mutatják, hogy nem csak egyszeri problémáról van szó: sok évig tartó, elhúzódó inflációt és leértékelődést jeleznek. Még a forint, melyből 250-et, 300-at kell adni egy normál léptékű valutáért (dollár, euró), is nagyot zuhant az idők során, hisz bevezetésekor kevesebb, mint 12 dollár és 2,70 svájci frank és 4,7 angol font volt.
Hosszú elértéktelenedés
Visszatérve Iránhoz: 1979-ben, az Iszlám Köztársaság létrejöttekor még csak 120 riál körül volt a dollárárfolyam, utána jött a szakadatlan hanyatlás, de az utóbbi pár évben sikerült stabilizálni a kurzust 40 ezer körül, ez borult most fel újra. A lakosság dollárba próbál menekülni, félvén az esetleges újabb amerikai szankciók okozta gazdasági nehézségektől. Ráadásul a riálnak nemcsak az árfolyama alacsony, hanem kezdi elveszteni szerepét is: az üzleti tranzakciók dollárban bonyolódnak, ha pedig egyszerűen elfogy a dollár, akkor egy a Reuters által megszólaltatott iráni közgazdász szerint akár a barterkereskedelem is kialakulhat, árut áruért.
Még grafikont is rajzolnak
A hatóságok megpróbálták 42 ezer dolláron rögzíteni az árfolyamot és börtönnel fenyegetni, aki a szabadpiacon vált, de mivel a szabott árfolyamon nem tudtak elég kínálatot biztosítani, virulni kezdett a feketepiac, márpedig a fél országot nem lehet börtönbe zárni, amikor mindenki szalad dollárt venni. Egy teheráni elemző szerint ráadásul olyan szofisztikált a föld alatti piac, hogy jól követhető az árfolyam (nincs nagy rés a vételi és eladási ajánlatok között), sőt még chartot (grafikont) is rajzolnak, hogy a kedves ügyfél, aki esetleg az árfolyam ingadozásból profitálna, meghatározhassa a be-, és kilépési pontokat.
Bizalomhiány
A hatóságok egyúttal olyan törvényt is hoztak, hogy egy ember csak 10 ezer dollár készpénzt tarthat, a többit bankszámlára kell helyezni, de ezt bizalom hiányában nem teszik meg, mivel a múltban már előfordult, hogy nem jutottak a számlán lévő pénzükhöz az ügyfelek. A probléma alapja ebből is látszik: alapvetően a gazdasággal és a bankrendszerrel szembeni bizalom rendült meg, annak ellenére, hogy az országnak komoly fizetésimérleg többlete és 112 milliárd dolláros valutatartaléka van az IMF szerint.
Ha mindez így lenne, akkor Irán megtehetné, hogy a tartalékból kiszolgálja a dollár vásárlókat, ebben az esetben magától is megszűnne a pánik, sőt az azt óhatatlanul követő korrekcióban esetleg kifejezetten riál-kereslet lépne föl. Azonban korántsem biztos, hogy az ország rendelkezik ekkora likvid eszközökkel: az iráni parlament gazdasági biztosságának elnöke szerint az országból 30 milliárd dollárnyi tőkét menekítettek ki pár hónap alatt.
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
