Mire jó (és mire nem) a bizalmi vagyonkezelés?

Mindössze néhány éve lehetséges Magyarországon is bizalmi vagyonkezelést létrehozni – ez gyakorlatilag az angolszász “trust” jogintézmény hazai meghonosításaként fogható fel. A konstrukció lényege, hogy az alapító (vagyonrendelő) vagyona egy részét egy másik személy (vagyonkezelő) tulajdonába adja azzal a céllal, hogy a vagyonkezelő azt meghatározott feltételek esetén a kedvezményezett személyek részére átadja.

A jogintézmény kiválóan alkalmas különböző vagyongazdálkodási célkitűzések elérésére, különösen ami a vagyon szétforgácsolódásának megakadályozását, a vagyon megvédését, illetve generációk közötti átadását illeti.

A kezdeti időszakban mind a cégek, mind a magánszemélyek érthető módon idegenkedtek az újszerű és szokatlan lehetőség használatától. Az időközben eltelt évek ugyanakkor elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az óvatos érdeklődést követően sokan a tényleges megvalósítás felé mozduljanak el.

A Deloitte Private szakértői szerint a legtöbben a trust valamely hagyományos felhasználási területének megfelelő céllal hoznak létre bizalmi vagyonkezelést. A családon belüli vagyonkezelés és vagyontranszfer, illetve a magánvagyon jogi védelme talán a legjellemzőbb motivációs tényezők. A magánszemélyek és magánvállalkozások jogi és adózási kérdéseivel foglalkozó szakértői csoport vezetői ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy vannak, akik a kialakulatlan joggyakorlatból fakadó jogértelmezési bizonytalanságokat agresszív adótervezés céljára kívánják felhasználni.

Nem szabályoznak mindent - de ez nem azt jelenti, hogy trükközni lehet

A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó adózási szabályozás keretjellegű. A jogalkotó értelemszerűen nem szabályozhat minden esetet tételes rendelkezésekkel, ezért az egyes élethelyzetek adózási megítélése értelmezés kérdése lehet. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy az alapvető szabályozói cél az adósemlegesség: a bizalmi vagyonkezelés főszabály szerint se hátránnyal, se előnnyel ne járjon az érintett személyek részére. Az ettől az elvtől eltérő értelmezés, még ha a szabályokból – némi “kreativitással” – akár ki is olvasható, komoly adózási kockázatot vonhat maga után – mondta el dr. Baranyi Gábor, a Deloitte Private igazgatója.

Inkább kérdezzük az adóhatóságot

A magyar jogtól korábban idegen jogintézmény esetében nem meglepő, hogy hosszú évek szükségesek a jogértelmezési gyakorlat kikristályosodásához. Szerencsére, a törvényhozó célja megismerhető.

„Még nagy múltú jogintézmények esetén sem ritka, hogy a helyes adózási kezelés meghatározása kérdéseket vet fel. Az értelmezési bizonytalanságból fakadó kockázat ugyanakkor kezelhető: az adóhatóság kérésre tájékoztatást bocsát ki, sőt, a Nemzetgazdasági Minisztérium akár kötelező érvényű “állásfoglalás” útján is segítségére lehet az adózóknak. Nagy összeget érintő tranzakciók esetében mindenesetre feltétlenül szükséges a kérdések körültekintő vizsgálata” – tette hozzá dr. Baranyi Gábor.

Pórul járhat, aki csak az adótrükköt látja

A Deloitte Private vezetői találkoztak olyan adózókkal, akik – adott esetben kevésbé megfontolt tanácsadók véleményére alapozva – az értelmezési bizonytalanságokat, vélt vagy valós joghézagokat kihasználva kívánnak a jogalkotó által nem támogatott adóelőnyhöz jutni. A jogalkotói célnak nem megfelelő konstrukciók azonban olyan adózási kockázatokat hozhatnak létre, amelyek ráadásul utólag nehezen orvosolhatóak.

„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az adózásban a jóhiszemű joggyakorlás alapelvi jelentőségű követelmény és az adóhatóság a tranzakciókat azok valós tartalma, célja szerint ítéli meg. A mesterséges, vagy legalábbis visszaélésszerű jogügyletek megvalósítása számottevő adókockázatot hordoz magában. Érdemes tehát fenntartásokkal kezelni a feltűnően jelentős adóelőny ígéretével kecsegtető ötleteket; különösen ha az ötlet gazdája ódzkodik a hatóság megerősítését kérni. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor valamely üzleti, családi, személyes célt támogató konstrukció egyúttal előnyösebb adópozícióval is jár; egyenrangú alternatívák közül nem kötelező a kedvezőtlenebbet választani. Aki ugyanakkor az adóspórolás célját valamely látszólagos üzleti motivációval kívánja leplezni, okkal számíthat az adóhatóság figyelmére” – mondta el dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private magyarországi vezető partnere.