Sok gondot okozhat majd az amúgy sem szívesen látott anyós abban az esetben, ha gyermeke elhalálozik, mivel „beülhet” a családi vagyonba. A Polgári Törvénykönyv új öröklési szabályai szerint ugyanis új szabályként a felmenő szülők is részesedhetnek gyermekük vagyonából, amennyiben az gyermek nélkül hal meg. Mint azt Dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) elnöke a Privátbankár.hu-nak elmondta, leszármazó hiányában a közösen lakott lakáson kívül mindent az örökhagyó szülei, és özvegye ötven-ötven százalékban örökölnek.
A szakember ugyanakkor nem tartja kellően megalapozottnak azt az érvet, amely ezen új öröklési vonal létrehozását azzal indokolja, hogy a szülök sok esetben jelentősen támogatták gyermeküket, akinek korai halála megfoszthatja őket az „eltartójuktól”. (Első ránézésre akár az állami nyugdíjpillér meggyengülésének előszeleként is felfogható lehet az idősek eltartásának és öröklésének biztosításának ilyen fajta törvényi kodifikálása.)
Dr.Tóth Ádám elmondása szerint 20 éves gyakorlatában olyan eset, amikor az elhunyt családtag után nem a feleség örökölte volna a vagyont, hanem a szülők, legfeljebb akkor fordult elő, amikor fiatal házasok esetében az életben maradt özvegy úgy látta tisztességesnek, hogy visszaadja azokat a vagyontárgyakat, így a lakást is, amit a frissen induló életükhöz az elhunyt családjától kaptak. Az évek előrehaladtával ez a szülői „pályára állítási támogatás” már sokat veszít értékéből - arról nem is beszélve, hogy a házasságok fele felbomlik, nem egy házasságban éli le az ember az életét – miként lehetne a második válás után azon gondolkodni, hogy az első házasságba behozott vagyon után mi az, ami „megmaradt” a szülői támogatásból az örökhagyónak.
Még mindig nemzetség?
Dr. Tóth Ádám úgy véli, a múlt század elején még érthető volt, ám a XXI. század társadalmi viszonyaival már nehezen egyeztethető össze az ági öröklési rend továbbélése az új jogszabályban: a szülőktől örökölt vagyontárgyakat az új szabályok szerint a túlélő házastárs csak abban az esetben örökölheti, ha a szülők vonala, a „nemzetség” megszakad – minden ellenkező esetben a szülőktől származó vagyon a legközelebbi ági rokonra, a testvérre szál.
Változik a haszonélvezet is
Leszármazókkal történő együttes öröklés esetén változik a túlélő házastárs haszonélvezeti joga is, amely a korábbi gyakorlattal szemben, már nem terjed ki mindenre. Az özvegyet a lakott ingatlan, és a benne lévő berendezési tárgyak, illetve egy gyermekrésznyi tulajdon illeti meg az örökségből. Az ezen felüli további vagyonelemeken egyenlő arányban osztoznak a leszármazók (gyermekek). Újraszabályozták a köteles részt is: az örökhagyó legközelebbi rokonainak és feleségének járó minimum részesedése törvényes örökrészük 50 százalékról egyharmadára csökkent.
|
Lemaradásban A MOKK elnöke szerint a végrendelet készítésnek, még nincs kialakult kultúrája Magyarországon. Tavaly a halálesetek alig tíz százalékában történt végrendelkezés, ami jóval kevesebb a több mint 30 százalékos európai átlagnál. |
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke szerint a fentiekből is jól látszik, hogy elkél a szakmai segítség – ehhez képest a magyar öröklési jog nem ír elő közreműködői kényszert sem a közjegyzőre, sem az ügyvédre nincsen szükség a végrendelkezésnél, noha sok hibát lehet elkövetni és amikor a végakarat érvényesül már nincsen lehetőség a módosításra. Például új elemként szerepel a Ptk.-ban a házastársak közös végrendeletének kérdése is, amelyről ugyanakkor kevesen tudják, hogy azonnal hatályát veszti abban az esetben, ha a házaspárnak gyereke születik. Minek akkor így, „közösen” végrendelkezni – kérdezi a MOKK elnöke?
Írásbeliség mindenek felett
Ugyancsak gondokat okozhat, hogy már nem formai követelmény a keltezés helyének feltüntetése, hiszen nemzetközi magánjog szerint a végrendelet érvényesíthetősége kapcsán bizony fontos tudni, hogy hol készült a végrendelet, mivel alapszabályként az ottani jogi előírásokat kell érvényességi feltételként figyelembe venni.
Láthatatlant igazolni?
Vannak továbbá megmagyarázhatatlan szabályok, amelyek kapcsán az új szabályozás nemhogy oldja, hanem növeli a problémákat. A géppel készített végrendeleteknél egyértelmű kikötés például, hogy tanú kell az aláíráshoz, ez alól csak akkor adható felmentés, ha a végrendelet közjegyzői letétbe kerül, mert az aktus „tanúpótló” szerepet tölt be. Sokszor azonban formailag tökéletes végrendeletet helyeznek közjegyzői letétbe, mert a közjegyző bizalmi szerepét kívánják igénybe venni. A régi szabályozás szerint az ilyen végrendelet nem veszítette el hatályát a felvétellel, ha alakilag kifogástalan volt. Az új szabályozás a felvételhez hatálytalanságot fűz. Mindez azért furcsa, mert sok esetben a közjegyzők nem is látják a végrendeletet, hiszen azt zárt iratként bízzák rájuk, így a hagyatéki eljárásban nem lesz olyan, aki meg tudja mondani, hogy mely végrendelet volt közjegyzői letétben és mely végrendelet veszítette el hatályát.
Elfogadták az orosz mintára készült törvényt, ez sokaknak nem tetszett. 
