- Nagyarányú változásokról szólnak a tervek az új uniós pályázatok kapcsán, de de vajon tényleg lehetőség van arra, hogy az uniós pénzek döntő részét valóban szigorúan vett gazdaságfejlesztésre fordítsuk?
- Alapvetően más helyzetben kell most megfogalmazni a céljainkat. Azt gondolom, egyértelmű, hogy a 2004-ben hazánknak és a velünk együtt csatlakozó országok egyik fő érve és elvárása volt, hogy az Unió komoly pénzekkel segíti majd a csatlakozó országok gazdaságának felzárkózását. Ma azonban már látható, hogy a nettó befizető országok is egyre komolyabb belső ellenállással küzdenek, amiatt, hogy költségvetésük jelentős részét a többi uniós állam felzárkózására költik, miközben ezekből az országokból továbbra is emberek tízezrei érkeznek az adott állam munkaerő-piacára. A fentiek kapcsán egyáltalán nem biztos, hogy 2020 után is fennmarad a jelenlegi fejlesztéspolitikai rendszer. Ez pedig azt jelenti, hogy úgy kell készülnünk erre a pályázati körre, mintha az utolsó volna.
Az jól látható, hogy – hiába vagyunk talán a legnagyobb nyertesei az új uniós pénzelosztásnak – összességében kevesebb a rendelkezésre álló forrás, mint a fejlesztési igény. A fentiek miatt két irányba lehet elindulni, két prioritást kell ésszerűen összhangba hozni: a tényleges technológia fejlesztéseket és a munkaalapú társadalom elvárásait. Az elsővel kapcsolatban egyértelmű elvárás, hogy ne csapjuk be magunkat: a technológiai fejlesztésekből önmagukban következik, hogy kevesebb lesz az élőmunka-igény – épp ezért dőreség lenne ezektől a pályázatoktól elvárni, ezek esetében kikötni azt, hogy pályázónak tartani, vagy akár növelnie is kell a foglalkoztatotti létszámot. Ennek ellentéte ugyanakkor, hogy olyan fejlesztési irányokat is prioritásként kell kezelni, amelyek munkaerő-igényesnek mondhatóak, azaz rövid-középtávon nem gépesíthetőek. Ezek speciálisan a mezőgazdasághoz kapcsolódó területek lehetnek. Ami fontos, a szinergia megteremtése a pályázatok között.
Kevesebben többet
- Sokan attól tartanak, hogy az előzetes szép szavak felpuhulnak és a pályázati pénzek jó része továbbra is egyfajta likviditási támogatásként kerül majd a gazdaságba. Mit gondol erről?
- Nem akarunk minden magyar cégnek támogatást nyújtani. Az előző költségvetési ciklusban összesen 63 ezer vállalkozás nyert uniós támogatást, ezek 90 százaléka 100 millió forint alatti támogatás volt. Nem tagadható, hogy a gazdasági válság után a beszűkült finanszírozásnak köszönhetően sok cég számára a túlélést, a finanszírozhatóság fenntartását jelentette az EU-s pályázati rendszer, de ez nem vihető tovább: kis túlzással – mert a vállalkozásfejlesztésben direktben ismeretlen a szó – de nem keverhető a továbbiakban a fejlesztéspolitika és a „szociális” rész. Azaz valóban kiérlelt vállalkozások fejlesztéseire kell koncentrálni az uniós forrásokat – nem baj, ha csak 40 ezer vállalkozás kap majd támogatást, ha az általuk beindított projektek révén az eddigieknél szélesebb vállalkozói kör kaphat majd megrendeléseket. Ezt célozza az is, hogy 1 milliárd forint keretösszeg alatt a jövőben nem hirdetünk meg konstrukciókat.
- Többen azért az összevont gazdaságfejlesztési pályázatokat továbbra is elég „guminak” látják – például az innovációs célok kapcsán. Ráadásul – teszik hozzá – az innovációra az EU-pénzek mellett szinte nem is áldoz a kormány, márpedig ez így kevés lehet. Mi erről a véleménye?
A magyar gazdaságfejlesztés célja az, hogy az innováció terén közelebb kerüljünk Európához. Jelenleg a hazai kis- és középvállalkozásoknak mindössze a 13 százaléka innovál, míg Európában ez az arány 30 százalékos. Ezt az arányt 18 százalékra szeretnénk a következő EU-s költségvetési ciklus alatt növelni. A pénzek döntő része valóban uniós forrásból érkezik, de – ahogy korábban a „sima” gazdaságfejlesztési területnél, így itt is újak lesznek a játékszabályok. A GINOP keretében 700 milliárd forint áll dedikáltan innovációra rendelkezésre, de ennek az összegnek a felosztását három részre bontanám. Egyrészt lesznek valóban a kkv-k innovációit célzó pályázatok, emellett ugyanakkor szeretnénk elérni, hogy a 70 hazai felsőoktatási intézmény sokkal komolyabb mértékben kapcsolódjon be a kutatás-fejlesztésbe. Emellett pedig hangsúlyozottan támogatnánk a nagyvállalatok k+f tevékenységét is, ha azok révén újabb kkv-k számára lehet megbízásokat teremteni.
Hogyan leszünk innovációs hatalom
- Ettől még nem győzött meg arról, hogy nem „fedőtevékenység” lesz a kifizetéseknél az innováció...
- Az innováció rendkívül széles körű és érdekes lehetőségeket biztosít. Erre hadd meséljek el két példát: a közelmúltban avattunk fel egy mezőgazdasági üzemet, ahol ugyanakkor a termelés célja egy bizonyos, az Audi számára egyedi árnyalatot biztosító festék-adalékanyag előállítása. Korántsem biztos, hogy az üzem önmagában életképes volna, de mivel a fejlesztései révén „nélkülözhetetlenné” vált az egyik hazai autóipari multi számára, szép jövő elé nézhet. De korábban az ilyen fejlesztések elindulását nem tudtuk támogatni, hiszen a start-up cégek esetében csak a Jeremie pénzekből megvalósítható tőkebefektetések révén mehetett pénz a rendszerbe, ehhez ugyanakkor komoly menedzsment-jogokról kellett (volna) lemondani.
A másik elgondolás inkább a víziót jelöli. Ismeretes, hogy az autógyártók elkezdték a tesztelését a vezető nélküli gépkocsiknak. Európában ugyanakkor sehol nem lehet ezeket a teszteket valós körülmények között, azaz forgalomban elvégezni – két amerikai városra koncentrálódik jelenleg a tesztüzem. Ha Magyarország hozna egy olyan döntést, hogy Európában elsőként nálunk nyílik nyílt tesztre lehetőség, az az amúgy is erős autóipari k+f jelenlétet tovább erősítené és meggyőződésem, hogy új márkák új fejlesztőit is az országba vonzaná.
Bővül a visszatérítendő támogatási kör
- Ön is említette, hogy előfordulhat, hogy „ez a pénz lesz a végső”. Miként lehetne megoldani, hogy ezek a pénzek valóban sokáig a rendszerben maradjanak, ha a kormány sikerként könyveli el, hogy sikerült elérni Brüsszelben, hogy a támogatások jelentős részét újra vissza nem térítendő formában adják oda a vállalkozásoknak?
- Azt, hogy e tekintetben az utolsó pillanatig zajlik a számolgatás, azt gondolom, jól mutatja, hogy az EU partnerségi szerződés szeptember elejei aláírása ellenére csak a múlt héten jelentek meg az első pályázatok. Való igaz, hogy Brüsszellel komolyan megküzdöttünk, de ez nem jelenti azt, hogy lemondtunk volna arról, hogy sok területen már az indulástól ne visszatérítendő formában tegyük hozzáférhetővé a pályázatokat. Például a turisztikai fejlesztések, ezen belül a szálláshely-bővítés és bizonyos turisztikai attrakciók esetében elvárható, hogy olyan üzleti terv készül, amely számol, azzal, hogy a bevételből fedezni lehet a ráfordításokat – elkerülendő, hogy majd minden zsákfaluban termálfürdő épüljön a magyar vízkincsre. Nem tagadom, volt olyan gondolat is, amelyben minden pályázati pénzt visszatérítendő formában biztosítottunk volna a vállalkozásoknak, s amelyből azok, akik ténylegesen, az előzetes adatok kapcsán meg is valósították a beruházást és a fenntartási időben is rendben üzemeltek később csökkentett mértékű visszafizetésre kaptak volna lehetőséget, vagy akár a teljes összeg támogatásként lett volna leírva. Ez egyelőre csak elképzelés, de a pályázati ciklus második felében viszonylag könnyen megléphető megoldási alternatívát jelent majd. Ugyanezen okból számolunk azzal, hogy hamarosan újra tudjuk indítani a kombinált konstrukciót, ahol a fejlesztésekhez elnyerhető vissza nem térítendő forrásokhoz automatikusan kapcsolódik egy hitelkonstrukció vagy egyéb pénzügyi eszköz is. Ez a forma ugyanis fokozott felelősséget kíván a pályázótól: a tervek meghiúsulása esetén nem csak a támogatás – kamatokkal növelt – visszafizetését, de a hitel bebukását is kockáztatja. Itt bizonyos brüsszeli akadályokat kell még leküzdenünk.
Bürokrácia-mentesítés
- Újításból azért több is van, ha a múlt heti bejelentéseket nézzük...
- Azt gondolom, hogy az új pályázati rendszer jó mintája lesz az Államreform II. keretében meghirdetett változásoknak – amelyekről Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilatkozott. Részben a korábbi témához kapcsolódik, hogy komoly könnyítést jelent majd, hogy a vállalkozásokat nem kényszerítjük arra, hogy azt „hazudják”, hogy rendelkezésükre áll a beruházás megkezdéséhez szükséges önerő, amikor tudható, hogy aligha van így. Az önerő meglétét nem a pályázat indulásához, hanem a pályázati kifizetések végéhez kötjük: az utolsó 10 százalék lehívásához kell igazolni az önerő rendelkezésre állását. Ezt pedig addigra a beruházáshoz beszerzett eszközök fedezetbe állításával könnyebben teheti meg az érintett cég.
Ami pedig a bürokrácia csökkentését illeti: a jövőben csak elektronikus formában lehet majd pályázni, s itt nyomon is követhető lesz a pályázat állása. és a megújuló elektronikus felületen követni lehet majd a teljes pályázati életcikluson keresztül az ügyintézési folyamatot. A jövőben az állam nem oszt pluszfeladatokat a cégekre: a házon belül elérhető igazolásokat a társszervezetektől az elbírálást végzők szerzik majd be. Így nem kell időről-időre a NAV-hoz, a Cégbíróságokhoz és a földhivatalba zarándokolnia a cégeknek.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
