A szabadtéri fesztiválokban mindig van valami romantika. Számos jó szabadtéri tánc-, prózai- és operafesztivál van szerte a világon, de ezek közül is kiemelkednek a több ezer éves tradíciókra visszatekintő intézmények, mint amilyen az Arena di Verona, az Epidaurus színház vagy éppen a Tiltott Város szabadtéri színháza.
A több száz méter magas erőd, alig a tengerszint fölött
Izraelbe el kell menni. Meg kell nézni Jeruzsálemet, kell egy jó trip Tel Avivban, rá kell nézni a kibucokra, aztán hogy frissen és üdén érkezzünk haza, a Holt-tengerben és annak iszapjában kicsit összerakhatjuk magunkat. Nem messze a Holt-tengertől magaslik a Masszáda – Heródes palotája, amely i.e. 37-31 között épült, és tündöklő története nem sokkal építése után, az első zsidó-római háború végén 77-ben, a legenda szerint a vár lakóinak tömeges öngyilkosságával ért szomorú véget.
Az 1963-65 között feltárt erődöt szinte érintetlenül találták meg, és bár tömegeket vonz, a hírhedt építmény használata problémás. Lehetetlen helyen fekszik a sivatag közepén, távol mindentől - és nem feltétlen bírja el a turisták hadát. Izraelben nem igazán van olyan épület, ami lehetővé tette egy nagy tradíciókkal rendelkező operafesztivál létrejöttét - az ezeréves épületek közül azokat, amiket meghagyott a viharos történelem, jellemzően vallási célokra használják.
Az izraeli színház/opera/táncművészet viszont igen izgalmas, sajátos irányzatot és magas színvonalat képvisel - így születhetett meg néhány évvel ezelőtt az ötlet a Masada Opera Festival létrehozásáról.
Évezredes miliő egy óvodáskorú fesztiválon
A Masada Opera Festival csupán öt éves, mégis, az elmúlt öt évben nem egy sikeres produkciót tűztek színpadra, köztük azt a Traviatát, amelyben Aurelia Florian játszotta a főszerepet, és amely darab óriási közönség- és szakmai siker lett. Ez adta meg a kellő súlyt a fesztiválnak, és meggyőzte a szkeptikusokat: ez nem egy trendi turistalátványosság – ez egy valóban komoly értékekkel bíró színpad, fiatal kora ellenére.
A siker azonban csak egy dolog: a sivatag közepén megrendezni egy közel 20 ezer ember befogadására alkalmas operaelőadást nem olcsó mulatság. Eleve az alapötlet is borzasztó drága: a háttérben a Masszáda van, az erőd maga a díszlet, melyet egy az egyben meg kell tudni világítani az adott produkció illetve jelenet igényei szerint, vagy akár el is kell tudni tüntetni. Miközben a Masszáda 440 méter magas.
Ott van még a hatalmas színpad és nézőtér, a művészek és stáb napi szintű utaztatása, a víz és áram biztosítása, ésatöbbi. Idén sokáig úgy tűnt, elmarad és ezzel együtt fiatalon el is hal a Masada fesztivál, de végül bejelentették: 2017. szeptember 15-én és 17-én ismét elvarázsolják a sivatagot, és az Izraeli Operaház bemutatja a Sámson és Delilát.
Nagy taps jár annak, akinek kipattant a fejéből, hogy ezen a helyszínen ezt a darabot mutassák be. Nagyon ritka, ugyanakkor egészen katartikus élmény, hogy az adott mű és a történelmi helyszín valóban fedik egymást. Heródes valódi palotájával a háttérben, Izraelben, a zsidók egyik legnagyobb hőséről, Sámsonról előadást nézni - feledhetetlen élményben lesz része annak, aki eljut az előadásra, Ez egy olyan adu, amivel egyelőre biztosan életben fogják tudni tartani a fesztivált. Hogy képes lesz-e a továbbiakban a nagyok mellett fönnmaradni illetve akár túl is nőni őket, az persze a jövő zenéje.
Sámson és Delila
A történetet mindenki ismeri. Sámsont, az erőtől duzzadó férfit a zsidók elleni bosszúvágytól fűtött, lélegzetelállítóan gyönyörű Delila elcsábítja, kiszedi belőle erejének titkát, miszerint az a hajában lakozik. A nő leborotválja Sámson haját, aki a filiszteusok kezére kerül, udvari majmot csinálnak belőle. Végül Sámson, amikor titokban visszanyeri erejét, megöli a palota lakóit, ám ő is belehal a pusztításba.
Camille Saint-Saens 1876-ban komponálta a művet, melyet eredetileg oratóriumnak szánt, és melyet hosszas kínlódás után Liszt Ferenc unszolására fejezett be, és óriási sikerrel debütált Weimarban. Franciaországban nem voltak hajlandóak a témája miatt bemutatni a darabot, sőt, a nagy siker ellenére Párizsban csupán 1892-ben vitték színre.
A darab dallamos, nem csak vájtfülűeknek szól.
Íme a Csók-ária – mely a világ egyik legszebb mezzo áriája - így hangzik Anita Rachvelishvili előadásában:
Jegyet szinte lehetetlen szerezni. Még nem kezdték el árulni őket, és az sem nyilvános, mikor fogják elkezdeni. Célszerű jegyüzérek, nagyobb nemzetközi irodák segítségét igénybe venni, ugyanis ezeket a jegyeket valóban nehéz megszerezni. Hogy ennek az előadásnak pontosan mennyibe fognak kerülni a jegyei, azt még nem tudni, de viszonyítási alapnak megfelelnek a 2015-ös Tosca árai: a jegyek akkor 366 és 889 dollár közötti összegbe kerültek.
Ha a cikkből nem jött át a Masszáda hangulata, érdemes belenézni a 2014-es Traviata werkfilmjébe >>
Helyreállt a teljesítmény. 
