Carmen, az ártatlan rosszlány
Bizet az operát Mérimée azonos című, 1845-ös regénye alapján írta, bár a regény és az opera librettója között óriási a különbség. Csupán a karakterek nevei és egy-egy szál maradt meg az eredeti regényből, mint például hogy a főhős José Baszkföldről származik és Michaela onnan megy utána Sevillába. Bár a regény nagyszerű, most mégis inkább beszéljünk a színpadi változatról.
A történet igen egyszerű. Adott Carmen, a forróvérű cigánylány, akibe beleszeret a naiv és becsületes tizedes Don José, de Carmen végül Escamillót, a torreádort választja párjául, José pedig szerelmi dühében megöli a lányt. Nos, a probléma ott van, hogy nagy általánosságban véve ennél tovább nem is gondolkodnak a rendezők, és valóban csakennyit állítanak színpadra. Persze egy jó zenekarral, jó énekes színészekkel a darab így is kivételes siker, ugyanis Bizet csodálatos zenét szerzett.
Ugyanakkor nem árt a dolgok mélyére ásni a darabbal kapcsolatban. Ha jobban megnézzük, Carmen nem egy céda. Mi több, a darab egyetlen olyan szereplője, aki mindig egyenes és őszinte, és nem vár el senkitől semmit: egyszerűen csak élni akar és boldogságra vágyik. A darab sztorija egyáltalán nem rugaszkodik el a valóságtól: az egyik legemberibb tulajdonságot mutatja be, miszerint az őszinteséget eltiporjuk és megalázzuk.
Don José egyszerűen egy balfék, aki mindent feltesz egy gyakorlatilag ismeretlen lány iránti fellángolásra, majd aki később elszúrja Carmennel való kapcsolatát, végül miután a lány nagyon egyenesen szakít vele, nem bírja nélküle, és ezért inkább megöli. Logikus.
Totál Carmen
Bár ritkán lehet jó Carment látni, azért szerencsére van rá lehetőség. Néhány éve a Rigai operaház állított színpadra egy rendezői előadást, mely az egész produkciót a mélykommunista Kubába helyezi, a Berlini Staastoper egy irtó érdekes és nagyon jól működő progresszív-konzervatív előadást tett műsorára. New York, Bécs és a Arena di Verona Zefirelli klasszikus, de nüanszokra, emberi kapcsolatokra és igazságokra nagyon adó előadását játssza, vagy éppen ott van a groteszk Lyoni előadás.
Filmben Francesco Rossi rendezett feledhetetlent Julia Migenes-Johnsonnal a főszerepben. A filmben az Habanérát Carmen egy fehér (az ártatlanságot jelképező) ruhában énekli, nem pedig egy szakadt neccharisnyában piros szoknyával, piros rúzzsal. Hanglemez is készült kismillió verzió, igen sok nagyszerű felvétel is fellelhető, mégis egyértelműen kimagaslik az 1989-ben Seiji Ozawa vezényletében felvett Jessye Norman által énekelt verzió. Norman, aki a világ valaha élt egyik legjobb operaművésze és egy kimagasló intellektus, alkatából kifolyólag soha nem játszotta el a szerepet, és talán éppen ezért lett ennyire különleges az általa felénekelt verzió. Elképesztően visszafogott, finom módon énekli végig a szerepet, mintha szexuális aktusba kerülne a hallgatóval - húzd meg-ereszd meg játékot játszik, és a végén mi, hallgatók is ájultan, katartikus állapotban omlunk össze (és ez még csak egy próba):Vájtfülűeknek itt egy kis izgalom: Jessye Norman 70. születésnapi koncertjén az Habanera jazz-verzióban >>
A világ legjobb Carmenjei jelenleg a szerepet lassan elengedő, azonban őrjítően jól alakító, éneklő Komlósi Ildikó és az igen fiatal Anita Rachvelishvili.
Aki miatt a gyerekeid operába akarnak menni
Rachvelishvili 1984-ben született Tbilisziben, és 2009-től számít világsztárnak, amikor is alig 25 évesen debütált a Scalában Carmenként, Jonas Kaufmann partnereként és amely darabban Bretz Gábor is játszott. A darab zajos bukás volt, ennek ellenére Anita élete egy csapásra megváltozott. Carmenje páratlan, izgalmas, sem hangi sem pedig színészi megoldásokban nem a megszokottat hozza. Első scalás premierje óta karrierje őrjítő sebességgel dübörög. Állandó művésze azóta is a Scalának, a Metnek, a Covent Gardennek, játszik Hollandiában, Kanadában, Franciaországban, Németországban, koncerteket – dalesteket, áriaesteket – ad világszerte a Carnegie Halltól kezdve az Arab Emírségekig.
Egy megdöbbentő tehetségű és őrjítően gyönyörű nőről van szó, aki mindennek tetejébe még kedves, helyes is.
Nagyon profin - operaművészek körében egyedülállóan jól - kezeli a közösségi médiát, Facebook és Instagram oldalai irtó szórakoztatóak.
Anita a Cár esküvője című operában, a berlini Staatsoperből, Baremboim vezényletével, a capella >>
Rachvelishvili az őrjöngő amszterdami sikere után - Marfát játszotta, s a nézők és a kritikusok is szó szerint megőrültek érte, kizárólag róla szólt a Khovanshchina-előadás - rögtön a hideg és borús Torontóba repült, hogy elkezdje próbálni az új előadást. A torontói Carment Joel Ivany rendezi, aki egyben a ház művészeti vezetője is. Ivany igyekezett mélyre ásni, de nem rendezői színházat készíteni, ugyanakkor elrugaszkodott a szokott Carmen-képektől. Egy nagyon egyszerű, de igazán méltó előadást állított színpadra. Tudomásul vette: Anita Rachvelishvilinek teret kell adni, és az ő személyes varázsára kell bízni a produkciót - s egy rendező ilyen fajta alázata a művésze iránt ritka és becsülendő.
Anita mint Carmen:
A torontói előadást április 17. és május 15. között lehet megtekinteni. Jegyek 53 és 350 kanadai dollár közötti áron kaphatóak, de ha látni és hallani is jól szeretnénk, akkor 100 dollárt fölött vegyünk jegyet, de érdemes sietni: ezek rohamosan fogynak.
Haladékot adhat a közösségi oldalnak a hétfőn hivatalba lépő elnök. 
