Szerda délután végre előáll a farbával az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság az unió területén befagyasztott orosz vagyon Ukrajna támogatására való felhasználása ügyében. Az, hogy az uniós ügyekért felelős tagállami nagykövetek és a bizottság képviselőinek találkozóját este háromnegyed hétről előrehozták délután fél kettőre, egyfajta jelzés arra is, hogy a probléma megoldása egyre sürgősebb. Az pedig, hogy a tanácskozásra csak a nagykövetek mehetnek, stábtagok nélkül, illetve mobilokat sem lehet a terembe bevinni, azt mutatja, hogy igencsak kényes a helyzet.
Azonban Ursula von der Leyenék nem néhány órával, hanem hónapokkal vannak lemaradva az előkészítésben, és egyáltalán nem biztos, hogy most sikerül életképes javaslatokat letenniük az asztalra. Az idő pedig vészesen fogy.
A probléma, mint tudjuk, alapvetően a következő: Ukrajna jelen állás szerint valamikor 2026 második negyedévében (egyes feltevések szerint már hamarabb – a szerk.) kifogy a pénzből. Mivel az Egyesült Államok kihátrált Ukrajna anyagi támogatásából, a következő két évre az Ukrajna túléléséhez szükséges, 135 milliárd euróra becsült összeget az ország európai szövetségeseinek kellene valahogyan összedobni.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Csakhogy az uniós tagállamok többsége nem tud vagy nem akar saját zsebből fizetni (a kétoldalú megállapodások, kölcsönök lennének a támogatás legegyszerűbb módjai, hiszen ehhez csak az érintett kormányoknak kellene döntenie). A második lehetőség a közös uniós hitelfelvétel, azonban ez is újabb adósságokba verné az amúgy is köhögő gazdaságú uniót, és valamikor ezt a pénzt is vissza kellene fizetni. Ráadásul egyes országok – elsősorban persze az Ukrajnával kapcsolatban az „egy fillért se közös európai vagy magyar pénzből” álláspontot képviselő magyar kormány – vétóval is megakadályozhatja az ehhez szükséges közös döntést.
Befagyasztott megoldás
A harmadik lehetőség pedig a már említett megoldás lenne, azaz az, hogy a szükséges összeget a befagyasztott orosz vagyon felhasználásával teremtenék elő – hogy aztán egy esetleges békemegállapodás keretében ezt a kifizetett összeget levonnák az Oroszországra kivetett jóvátételből.
Ez alapvetően – a magyar vezetésen kívül – tetszene a tagállami vezetők túlnyomó részének, csakhogy a részleteket tekintve már komoly ellentétek vannak. Elsősorban a belga kormány – amelynek fennhatósága alá tartozik az az Euroclear nevű intézmény, amely a befagyasztott orosz vagyon nagy részét őrzi – köti az ebet a karóhoz. Bart De Wever belga kormányfő leginkább azon aggodalmaskodik, hogy ha Oroszország valamilyen módon visszakövetelné a pénzt, és ez a követelés jogosnak bizonyulna, akkor Belgiumnak egyedül kéne hirtelen előteremtenie a hiányzó eurómilliárdokat.
Ráadásul Belgium attól is tart, hogy ha jogilag nem tökéletesen körbebástyázott módon nyúlnak hozzá a náluk parkoltatott külföldi vagyonhoz, akkor az megrengetheti a bizalmat a belga, sőt az egész uniós pénzügyi intézményrendszerben is, komoly károkat okozva. (Ez egyébként más uniós és tagállami tisztviselőket is aggodalommal tölt el.) Ezért a bizottság olyan megoldásban gondolkozik, hogy az unió és a tagállamok vállaljanak kezességet Belgium irányába, megosztva ezzel a kockázatokat.
Fotó: X/@Bart_DeWever
Az egyik fő kockázatot azonban az jelentené, ha egyszer csak eltörölnék azokat az uniós szankciókat, amelyek része az uniós területen található orosz vagyonelemek befagyasztása is. Ilyen esetben Oroszország azonnal kérhetné a pénzét – ami adott esetben már ukrán lőszerekben, erőművi alkatrészekben vagy éppen köztisztviselői fizetésekben lenne.
A szankciók meghosszabbításáról pedig a dolgok jelen állása szerint félévente egyhangú döntést kell hoznia a tagállamoknak. Ez erős fegyvert ad a magyar kormány kezébe – és hatalmas kockázatot jelentene Belgiumnak, illetve az egész uniónak, amennyiben létrejön a kockázatközösség valamilyen formában.
Kicseleznék Orbán Viktor vétóját?
Erre a problémára jelentene megoldást az, amit a Politico keddi híre alapján lapunk is megírt. A bizottság „trükkje” azt használná fel, hogy az uniós alapszerződés 122-es cikkelye „súlyos gazdasági nehézségek” esetére különleges felhatalmazást tesz lehetővé. Erre a cikkelyre hivatkozva a kormányok testülete az uniós alapszerződések eljárásainak „sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről” – és ehhez nem kellene egyhangú döntés, csupán minősített többség.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Tehát a magyar – vagy más „renitens” kormány – vétója esetén a beláthatatlan gazdasági és biztonsági következményekre hivatkozva a 122-es cikkely alapján kerülnék meg ezt a vétót, és hosszabbítanák meg a szankciókat. Mi több, a bizottság új javaslata szerint ezt a kiskaput arra is felhasználnák, hogy a büntetőintézkedések meghosszabbításának szükségességét féléves ciklusok helyett hároméves ciklusokra tolják ki.
Ezt a „trükköt” egyébként már bevetette a bizottság nemrég, a közösen felvett, 150 milliárd eurós, védelmi célokra fordítható hitel esetében is. Azonban ezért az Európai Parlament be is perelte a bizottságot, és erős kétségek merülhetnek fel az eljárás jogszerűségével kapcsolatban.
Egyelőre azt sem tudni, hogy a belga kormány vevő-e erre az ötletre. A Politico brüsszeli hírlevele megkérdezte Bart De Wever belga kormányfő irodáját – egyelőre nem kaptak választ.
Zavaros részletek
És ez még mindig csak az egyik probléma a bizottság terveivel. Keddi hír volt az is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megtagadta, hogy a tagállamok helyett beálljon kezesként az orosz vagyonból nyújtott kölcsön mögé, ezzel levéve a kockázat terhét a belga, illetve a többi uniós kormány válláról, ha valamilyen okból hirtelen vissza kéne fizetni az összeget. Az EKB szerint ugyanis ez tiltott finanszírozásnak minősülne.
Ennek helyébe valamilyen „likviditási mechanizmust” javasolna a bizottság, amelynek keretében az unió szükség esetén kölcsönadná a tagállamoknak a szükséges összeget – azonban ennek a részletei egyelőre nem tisztázottak.
Az idő azonban szorít. A döntésnek – ahhoz, hogy Ukrajna jövője legalább pénzügyi értelemben, a következő két év távlatában biztosított legyen – az Európai Tanács következő, két hét múlva esedékes ülésén meg kell születnie. Ellenkező esetben a bizonytalanság nagyban gyengítheti az ukrán vezetés – és a vele szövetséges európai kormányok – tárgyalási pozícióit a most is zajló béketárgyalásokon. Ráadásul Ukrajna az unión kívüli fontos támogatóit – például Nagy-Britanniát, Norvégiát, Kanadát, Japánt vagy éppen Ausztráliát – is elbizonytalaníthatja. Ezek az országok eddig súlyos dollár- vagy eurómilliárdokkal járultak hozzá szomszédunk védelméhez, de ha reális lehetőségként merül fel a pótolhatatlan európai támogatás megszűnése, könnyen dönthetnek úgy, hogy ők se áldoznak többet a cél érdekében, hiszen a lényegen ez már nem tudna változtatni – Ukrajna kezét el kell engedni.
Fogy az idő
Mint a fentiekből is látható, az Ukrajnának adandó uniós támogatás rendkívül bonyolult jogi, pénzügyi és politikai kérdések összessége, amelyekre lehetetlen néhány egyszerű válasszal megfelelni. Az, hogy sikerül-e valamilyen megegyezésre jutni, abban az esetben is kérdéses lenne, ha a bizottság jó előre, alaposan kidolgozott javaslatokat terjesztett volna a tagállami vezetők elé.
De erről szó sincs. Láthatjuk, hogy most állnak elő Ursula von der Leyenék újabb és újabb, még mindig nem részleteikben letisztázott ötletekkel.
„Rengeteg időt elvesztegettünk”
– mondta a Politicónak Jonatan Vseviov, az észt külügyminisztérium főtitkára (ez a magyar viszonyok szerint nagyjából a közigazgatási államtitkári posztnak felel meg).
„A figyelmünk kizárólag a bizottság elnökére irányult, azt kérve, hogy álljon elő a javaslatával” – folytatta Vseviov. Üdvözölte, hogy immár érkeznek a bizottság írásos javaslatai, de hozzátette, hogy „még jobb” lett volna, ha ezek korábban megszületnek.
„Az Európai Tanács mind közül a legfontosabb következményekkel járó ülését készítjük elő”
– húzta alá Vseiov, aki szerint a következő két hét kulcsfontosságú lesz. Ugyan úgy véli, hogy a – részben általa jogosnak, részben kevésbé jogosnak tartott – aggodalmakat el kell oszlatni, arra figyelmeztetett, hogy
„ne veszítsük szem elől, ami a fontos. Ez nem egy könyvelési feladat. Nem lábjegyzeteken dolgozunk. Azt próbáljuk biztosítani, hogy Európa helyet kapjon az asztalnál, ahol a történelmet írják.”
A tétek tehát hatalmasak. Nemcsak Ukrajna, hanem az európai biztonság, illetve az Európai Unió jövője tekintetében is. Ursula von der Leyenék pedig kapkodnak, miközben az egyik oldalról a Trump-adminisztráció, a másik oldalról Oroszország is egyre nagyobb nyomás alá helyezi az uniót.
De ahelyett, hogy az Európai Bizottság legalább azt elérte volna, hogy az Ukrajna támogatása mellett elkötelezett uniós tagállamok egységes frontot mutassanak a külső kihívásokkal, illetve az egységes kiállást belülről gáncsoló Orbán-kormánnyal szemben, még az utolsó pillanatban is csak próbálja beállítani a sorba az uniós vezetőket.
