Olcsóbb áram mindenkinek? Átírja az energiapiacot, amit Ausztráliában történik

A megújuló energiákkal kapcsolatos fő kifogás régóta az, hogy ezek csak akkor termelnek, amikor a nap süt vagy a szél fúj. Így aztán egyrészt valójában nem válthatják ki az év bármely napjának bármely órájában áramot termelni képes erőműveket, másrészt nagy terhelést jelentenek a villamosenergia-hálózatokra, hiszen bizonyos pillanatokban rengeteg energiát táplálnak be a rendszerbe, míg más időszakokban a termelésüket mással kell helyettesíteni.

Nem volt ez másképp Ausztráliában sem, ahol a 2010-es évek eleje óta egyre nagyobb mértékben kezdtek elterjedni a háztartási méretű napelemes rendszerek. Miközben már 2024-ben is napenergiából fedezték a kontinensnyi ország áramszükségletének  20-25 százalékát (és ebből a háztartási panelek adtak 10-12 százalékot), esténként – ráadásul abban a csúcsidőszakban, amikor az emberek hazaértek és elkezdték használni a különböző elektromos berendezéseket – fel kellett pörgetni az ország drága gázt az üvegházhatást is erősítő módon égető gázerőműveit, hogy az áramszolgáltatók ki tudják elégíteni az igényeket.

Azonban a napelemek forradalmát az elmúlt egy-két évben egy másik is követte Ausztráliában: az akkumulátoroké. Csak hogy értsük a léptéket, Ausztráliában a most záruló pénzügyi évben Kínát leszámítva a világ összes többi országában telepített háztartási méretű akkumulátorkapacitás 60 százalékát építették ki. Tavaly július óta 415 ezer energiatároló akkumulátort kötöttek rá a hálózatra, minden 25. ausztrál háztartásonként egyet.

Az ipari méretű akkumulátorok tekintetében a 27 millió lakosú Ausztráliát csak az 1,4 milliárdos népességű Kína és a 350 millió lakosú Egyesült Államok előzi meg, és az elmúlt évben ezek kapacitása megduplázódott.

Eltárolva olcsóbb az áram

És ez már nemcsak az egyes, a fogyasztásuk egy részét napelemmel megtermelt, majd akkumulátorokban eltárolt áramból fedező fogyasztók számára jár érezhető előnyökkel, hanem az egész ország áramtermelő rendszere és az összes fogyasztója érezheti jótékony hatását. Az elektromos áram ára akár 10 százalékkal is csökkent az ország egyes területein (Ausztráliában a fogyasztók is az adott kereslettől és kínálattól, valamint áramtermelési módoktól függő, folyamatosan változó árakat fizetnek).

Korábban az árak esténként kilőttek, ahogy a fokozatosan bezáró szénerőművek helyét egyre inkább átvevő gázerőművek teljesítményét meg kellett emelni. De az akkumulátorok egyre inkább át tudják venni a gázerőművek helyét is. Az idei nyári (tehát nekünk téli) hónapokban az egy évvel korábbiakhoz képest 24 százalékkal kevesebb áramot termeltek a gázerőművek az országban.

Tennant Reed, egy több mint 60 ezer céget tömörítő érdekvédelmi szervezet, az Australian Industry Group klímaváltozással és energiával foglalkozó vezetője szerint az akkumulátorok térhódítása

„teljesen megváltoztatta az elektromos áram árképzését”.

Hozzáteszi, hogy „a gáz továbbra is ott lesz a tartalék szerepében, de átlagban az akkumulátorok olcsóbbak, mint a gáz csúcserőművek, és szorítják is ki azokat, még úgy is, hogy az energiaigény közben növekszik”.

Hasonló a helyzet egyébként Kaliforniában is, ahol a napenergiából származó elektromos áram aránya kora este magasabb, mint ebédidőben, mert ilyenkor lépnek be a rendszerbe a kisebb-nagyobb akkumulátorok és akkumulátorparkok.

A szakértők szerint az akkumulátorok már most képesek lennének sok helyen az év minden napján 0-24 óráig biztosítani az áramellátást.

Persze ennek azért ára van. Ugyan az akkumulátortechnológia sokkal olcsóbb (és egyébként sokkal biztonságosabb is) lett az elmúlt néhány évben, az ausztrál „akkuforradalom” sem történhetett volna meg állami támogatás nélkül.

Miután az ausztrál központi és helyi kormányzatok különféle támogatásokkal ösztönözték már a napelemek tömeges telepítését is, tavaly júliusban Anthony Albanese kormányfő egy 2,3 milliárd ausztrál dolláros (azaz jelenlegi árfolyamon nagyjából 500 milliárd forintos), négyéves programot hirdetett meg, amely keretében a telepítés költségeinek 30 százalékára lehetett támogatást kérni.

A terv az volt, hogy 2030-ig egymillió új akkumulátort telepítsenek az országban, de ez köszönőviszonyban sem volt a valós igényekkel, hiszen most nagyjából napi ezer újat helyeznek üzembe átlagosan. A keretet így 7,2 milliárd dollárra emelték, a nagyobb akkumulátorpakkok támogatását csökkentették, a célszámot pedig kétmillióra emelték.

Nincs egyenlőség

Akkor tehát küszöbön a teljesen megújuló Kánaán Ausztráliában? Azért ennyire még nem jó a helyzet. A napelemek és az akkumulátorok leginkább azért a tehetősebb háztartásoknál, vállalkozásoknál terjedtek el igazán nagy számban, miközben a szegényebb rétegek továbbra is a vezetékekre vannak utalva. A bérelt ingatlanokban élők eleve ki vannak zárva a programból, tehát ők legfeljebb a tulajdonosok jóindulatában vagy környezettudatosságában bízhatnak.

„Érdekel minket, hova telepítik ezeket az akkumulátorokat? Szerintem kellene, hogy érdekeljen. Biztosítanunk kell, hogy az egész országban legyenek akkumulátorok, nem csak csomókban, a nagyvárosokban. Ha ez azt jelenti, hogy a program lassabb, de jobban célzott egy gyors, de fair átállás keretében, akkor ezt fontolóra kéne vennünk”

– mutat rá Thomas Longden, a Western Sydney Egyetem vezető kutatója.

Chris Bowen, a klímaváltozási és energiaügyi miniszter ugyan elismeri, hogy a program nem ér el mindenkit közvetlenül, de úgy véli, így is széles társadalmi rétegekhez jutott el. Ráadásul szerinte azok is profitálnak belőle, akiknek maguknak nincs elég tőkéjük megvalósítani egy ilyen beruházást.

„Amikor azok az [akkumulátorral rendelkező] emberek nem használnak gázzal termelt áramot vagy kevesebb gázra van szükségük, akkor az abszolúte mindenki számára csökkenti az árakat”

– mondja. A kormány egy úgynevezett „napmegosztó” programot is bejelentett, amely keretében az áramszolgáltatóknak naponta három órányi ingyenes áramot kell biztosítaniuk minden ügyfelük számára, köztük a bérlőknek is. Ez széles körben üdvözölt lépés, azonban vannak arra vonatkozó aggodalmak, hogy a szolgáltatók az egyéb díjak növelésével igyekeznek majd ellensúlyozni a kieső bevételt.

Ha pedig kicsit tágabbra vesszük a fókuszt, az ausztrál háztartások „zöldségét” elég erőteljesen árnyalja, hogy Ausztrália a világ egyik legnagyobb szén- és gázexportőre, és az elmúlt évek élénk kereslete további kitermelési engedélyek kiadására is ösztönözte a kormányt.

Az mindenesetre jól látható, hogy amennyiben a megújuló energiák és az energiatárolási lehetőségek nem lassan csordogálva, hanem egy látványos, nagy hullámban jelennek meg a piacon, akkor az makrószinten is érzékelhető változásokat indít be. A változás egyfajta önmagát erősítő spirálba is kerülhet, Ausztráliában például az akkumulátorok gyors terjedése és állami támogatása egy újabb napelemtelepítési, illetve -korszerűsítési hullámot is elindított.

De néha egy hatásos szimbólum többet mond száz szónál is. És mi lehetne hatásosabb jelkép annál, mint hogy Ausztrália éveken át leginkább környezetszennyező módon működő energiaszolgáltatója, az AGL néhány napja látványos robbantással döntötte le a Liddel szénerőmű két, sok-sok éven át füstöt ontó kéményét. Az erőművet a napelemek gyors terjedése miatt zárták be 2023-ban, és az AGL most egy, az egykori erőmű teljesítményével megegyező kapacitású, 500 megawattos teljesítményt két órán keresztül leadni képes akkumulátorközpontot épít helyette.