„Ha elveszítjük az egységünket, azt kockáztatjuk, hogy mindent elveszítünk – magunkat, Ukrajnát, a jövőnket” – ezekkel a drámai szavakkal üzent Ukrajnának Volodomir Zelenszkij múlt pénteken.
Zelenszkij legbelsőbb köre is érintett
Az ukrán elnök egyúttal bejelentette az Ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének, egyben legfontosabb emberének, Andrij Jermaknak a lemondását, akinek a Zelenszkij-éra legsúlyosabb korrupciós ügyével, az Energoatom-botránnyal összefüggésben kellett távoznia. A felmentéséről szóló határozatot, amely röviddel a bejelentés után meg is jelent a hivatal honlapján, maga Zelenszkij írta alá.
Jermak korántsem az első volt a sorban, hiszen néhány héttel korábban ugyanezen ügy miatt lemondásra kényszerült German Galushchenko igazságügyi (korábbi energiaügyi) miniszter, valamint Szvitlana Hrynchuk energiaügyi miniszter is.
Egy másik gyanúsított, Timur Mindich, Zelenszkij barátja és üzlettársa néhány órával a házkutatása előtt Izraelbe menekült (mivel izraeli állampolgár is), és kereket oldott egy másik gyanúsított, Olekszandr Zukermann üzletember is – mindkettejük ellen letartóztatási parancs van érvényben.
A korrupciós üggyel összefüggésben letartóztatták Olekszij Csernyisov korábbi miniszterelnök-helyettest, aki szintén közeli szövetségese volt Zelenszkijnek.
Fotó: MTI/EPA/STRINGER
A botrány tehát már korábban elérte az ukrán elnök közvetlen környezetét, a legnagyobb csapás számára azonban kétségkívül az elnöki hivatal vezetőjének a bukása.
Jermakot, aki 2020 februárja óta volt Zelenszkij kabinetfőnöke, helyi elemzők az elnök kulcsfontosságú szövetségesének, az ország második legfontosabb emberének tartották.
Ráadásul nemrég nevezte ki őt Zelenszkij a Trump-adminisztrációval a háború lezárásáról folytatott tárgyalások vezetőjévé.
100 millió dollárnyi kenőpénz
Bár Jermak egyelőre nem gyanúsított, múlt pénteken az ő kijevi otthonában is házkutatást tartott az ukrajnai Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Főügyész Irodája (SAP). Ezt követően jelentette be a lemondását. Egybehangzó sajtójelentések szerint a házkutatás a már említett korrupciós üggyel áll összefüggésben.
A NABU még november elején jelentette be, hogy jelentős sikkasztást leplezett le az ukrán állami tulajdonban lévő, atomerőműveket üzemeltető cégnél, az Energoatomnál: a kenőpénzek a gyanú szerint több száz millió dollár értékű vállalati beszerzésekhez kapcsolódtak. A korrupciós rendszert állítólag a már említett Mindich alkotta meg és részben ő is működtette, és annak számos magasrangú haszonélvezője is volt.
A NABU által felderített kenőpénzek összesen több mint száz millió dollárt tettek ki.
Ez – mint a Lettországban működő orosz független hírportál, a Meduza fogalmaz – „a legnagyobb korrupciós botrány, amit valaha lelepleztek Ukrajnában”, ahol amúgy sem ritkák a vesztegetési botrányok.
Bár – ahogy említettük – Jermak egyelőre nem gyanúsított az ügyben, felmerül a gyanú, hogy – tekintetbe véve kulcsszerepét a Zelenszkij-adminisztrációban, valamint a sikkasztás nagyságrendjét – tudott a történtekről. Jaroszlav Zselesznyak ukrán parlamenti képviselő pedig azt is állítja, hogy Jermak neve szerepel abban a több ezer órányi beszélgetésben, amit a NABU rögzített a 15 hónapig tartó nyomozása során.
Az elnöki hivatal volt vezetőjének állítólagos viselkedése szintén gyanúra adhat okot. Az Ukrainska Pravda értesülései szerint Jermak anno arra utasította az elnökhöz hű rendőri vezetőket, hogy „készítsenek elő” egy büntetőügyet az említett SAP vezetője, Olekszandr Klimenko ellen.
Jermak annyit közölt, hogy mindenben együttműködik a hatóságokkal. Majd bejelentette, hogy a frontra szeretne menni. Azt nem közölte, hogy mikor tervezi ezt megtenni, és csatlakozik-e az ukrán hadsereghez. Ukrán sajtóértékelések szerint azért lépett félre, hogy ne okozzon további politikai károkat Zelenszkijnek.
Ellentmondásos viszony
Ami az ukrán elnököt illeti, ténykedése a korrupciós ügyeket tekintve ellentmondásos: amikor a NABU és a SAP nyomozása a belső körét is célba vette, megpróbálta megfosztani a korrupcióellenes szerveket a függetlenségüktől. Az ukrán tüntetők és a nyugati szövetségesek nyomására végül elállt ettől a tervtől.
Az ukrán elnök korábban hajlamos volt tisztességtelen támadásokként tekinteni a korrupciós botrányokra, amelyek szerinte a vele szemben álló érdekcsoportokhoz köthetők.
Ugyanakkor nyilvánosan támogatja a NABU nyomozását, és szankciókkal sújtotta például Mindichet.
A korrupcióellenes ügynökség november eleji bejelentése után egyébként már felerősödtek azok a hangok, miszerint Zelenszkijnek azonnal menesztenie kellene Jermakot. Az ukrán elnök ugyanakkor sokáig ellenállt: pártja november 20-i ülésén például jelezte, hogy ez nem áll szándékában. Végül mégis kénytelen volt elengedni a kezét.
Zelenszkij meggyengült – felkészül Zaluzsnij?
De milyen hatással lesz mindez az ukrán elnök jövőjére, illetve az ukrajnai béketervvel kapcsolatos tárgyalásokra?
Az biztos, hogy a jókora korrupciós botrány nagyon rosszkor jött Kijevnek, hiszen a kirobbanása után nem sokkal szivárgott ki az az amerikai béketerv, amely nagyon súlyos árat – például a teljes Donbász feladása, a hadsereg méretének jelentős csökkentése – követelne Kijevtől a háború befejezését célzó alku részeként.
Bár azóta kiszivárgott egy másik, Ukrajna számára jóval előnyösebb béketerv is, az egyértelmű, hogy belpolitikai hátországának megrendülése enyhén szólva sem erősíti Zelenszkij tárgyalási pozícióit.
Napvilágot láttak olyan feltételezések is, hogy a béketervet nem véletlenül most szivárogtatták ki a sajtónak az amerikaiak vagy az oroszok. (Ettől függetlenül az ukrán katonáknak is elegük van a hatalom korrupciós botrányaiból, ahogy ez az alábbi podcastunkból is kiderül.)
Elemzők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az eredeti, 28 pontos béketervet még egy meggyengült ukrán elnök sem fogadhatja el, sőt, már csak hatalmának megingása miatt sincs mandátuma egy ilyen megállapodás aláírására (erre Zelenszkij egyébként nem is hajlik).
Zelenszkijnek ugyanakkor abból a szempontból szerencséje van, hogy a béketerv körüli vita elvonja a figyelmet a korrupciós botrányról. Most úgy tűnik, hogy az ő politikai jövője elsősorban nem utóbbitól függ – hacsak nem lesz belőle is gyanúsított –, hanem attól, hogy milyen békét vagy legalább tűzszünetet tud kiharcolni az országa számára.
A csatatéren mindenesetre rosszul alakul a helyzet Zelenszkij és Ukrajna számára: az orosz erők hétfőn bejelentették a stratégiai jelentőségű, kelet-ukrajnai Pokrovszk teljes elfoglalását. (Az ukrán erők ezt egyelőre tagadják.)
Mindezt figyelembe véve talán nem teljesen véletlen, hogy éppen most aktivizálódott egyik vetélytársa, Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg egykori népszerű főparancsnoka.
Mint arra Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője felhívta a figyelmet, Zaluzsnij – aki jelenleg Ukrajna nagy-britannniai nagykövete, és akit Zelenszkij 2024 februárjában váltott le a hadsereg éléről – a napokban két cikkben is a háború lezárása mellett érvelt: szerinte az időt és lehetőséget jelentene Ukrajnának az újjáépítésre, valamint az Oroszországgal szembeni védelem kiépítésére.
Az orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat értesülései szerint – amelyek nyilván fenntartásokkal kezelendők, de jelen esetben nem illogikusak – a britek és az amerikaiak egyenesen arra készülnek, hogy Zaluzsnijt „ültetik” Zelenszkij helyére.
(Források: Meduza, Kyiv Independent, Ukrainska Pravda, Financial Times)
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
