A bécsi városháza támogatásával 2015 óta több mint száz ilyen kis oázis épült. A helyi kezdeményezéseket a Local Agenda 21 szervezet segíti akár 5 ezer eurós támogatással és adminisztratív segítséggel. Elméletben bárki belevághat – a gyakorlatban viszont engedélyek, papírmunka és a lakók hozzájárulása is kell – foglalja össze a The Guardian. Hazánkban – tudomásunk szerint – hivatalosan nincs ilyen kezdeményezés, de ne zárjuk ki, hogy a bécsi minta megérkezhet hozzánk. Nézzük meg, hogy miről is van szó!
Fotó: Wikipédia/Skunk
Jana példája
Bécs jómódú 18. kerületének egy csendes szegletében Jana elmagyarázza, hogyan hoz egy kis zöldet a környékre a fa teraszburkolatokból és virágládákból álló összeállítása. „Egyetlen fa sincs az egész utcában – csak parkolóhelyek vannak mindkét oldalon.”
Jana először egy 2019-es bulin hallott a lehetőségről valakitől, aki nemrég épített egy kis oázist. „Néhány héttel később arra is mentem, megnéztem, és azt gondoltam: »Ez nagyon klassz«” – emlékszik vissza. Csak a következő év teléig kellett arra várni, hogy Jana és lakótársai elkezdjenek gondolkodni azon, hogy maguk is építsenek egyet.
„Elég bonyolult; rengeteg papírmunkát kell kitölteni” – mondja. Ez a városi önkormányzat három különböző részlegét érintette, és a kezdeményezők csoportjának minden díjat ki kellett fizetnie, mielőtt elkezdhették volna a munkát. De volt néhány dolog, ami megkönnyítette az építkezést. Először is, Jana egy ácsmesterrel élt együtt, aki tisztában volt a tényleges építés apró részleteivel. Másodszor, a város másik oldalán egy hasonló oázist épp akkor bontottak le, amit felszedhetnek és újra összerakhatnak.
Az utolsó akadály az utca támogatása volt, mivel néhány lakos ellenezte az ötletet. „Amíg építkeztünk, emlékszem, hogy néhányan nagyon furcsán nézték. Néhány nappal később a szomszédjaink azt kérdezték: »Miért vennél el egy parkolóhelyet?«” – mondja Jana.
De úgy tűnik, meggondolták magukat. Idén tavasszal az oázist továbbfejlesztették, mivel egy kihúzható napfénytetőt szereltek fel. „Egy hétvégét együtt építkeztünk. Mindenki, aki arra járt, azt mondta: »Ó! Ez annyira szép!«”
A parkett hatalmas büszkeség forrása Jana számára, de bizonyos kihívásokkal is jár. Télen a teraszról el kell takarítania a havat, nyáron pedig a növényeket minden nap öntözni kell.
Az oázisban található egy doboz is, ahol a szomszédok kicserélhetik a nem kívánt holmijukat. „Néha az emberek csak szemetet hagynak ott, és rám hárul, hogyan szabaduljak meg tőle” – mondja Jana. És mivel ő az oázisért felelős személy, a lebontásáért is ő a felelős – ha valaha elköltözik, új gondnokot kell keresnie, vagy kénytelen lesz lebontani.
A városi forró aszfalt
Bécs ugyan rendre az élhetőségi rangsorok élén végez – igaz most júniusban az életminőségben át kellet adnia az elsőségét Koppenhágának – azonban ezek az elismerések elfedik azt a tényt, hogy egyes kerületekben, különösen a város középső-nyugati részén, kifejezetten hiányzik a zöldterület.
„Bécsben többen utaznak autóval, mint Európa 26 városában, például Londonban, Párizsban és Berlinben” – mondja Rafael Prieto-Curiel, a város harmadik kerületében található Complexity Science Hub kutatója, az általa a világ több száz helyéről összegyűjtött mobilitási adatok alapján.
A kiváló tömegközlekedési hálózat ellenére Bécsben az utazások negyedét még mindig magángépjárművekkel teszik meg – szerinte ennek a számnak sokkal alacsonyabbnak kellene lennie. A parkolóhelyek megszüntetése lehetne ennek egyik ösztönzője – érvel.
„Az aszfalt nagyon felforrósodik – tehát ha kevesebb aszfalt van, a város élhetőbb” – mondja Prieto-Curiel. A kutatások azt mutatják, hogy Bécsben tavaly közel 50 nap volt extrém hőség, és ez a szám folyamatosan növekszik. Szeretné, ha a város előre lépne a forróság elleni harcban, és elkötelezné magát a burkolatok tömeges lebontása mellett, ahogyan azt Párizs tette a közelmúltban. Az oázisok építése az egyik módja lehet annak, hogy az embereket ráhangoljuk erre az irányra – érvel a kutató.
Átfogó jövőkép – taktikai urbanizmus
Sabrina Halkic, az oázisokat kezdeményező szervezet, a Local Agenda 21 igazgatója a „taktikai urbanizmus” példájaként írja le ezeket a zöld találkozási pontokat – alacsony költségű, gyakran a polgárok által kezdeményezett fejlesztések az épített környezetben. Az oázisokat a további változások kapujának tekinti.
„Ha az emberek látják, hogy lehet valamit tenni a helyzet javítása érdekében, akkor egy átfogóbb jövőképet is megalkotnak” – mondja.
2021-ben szervezete egy iskolával együttműködve épített több ilyen oázist: „Már volt négy oázisunk a parkolóhelyek helyén. Miután ezek sikeresek voltak, azt mondták a környékbeliek: »Miért nem cseréljük le az egész utcát?«” Tavaly meggyőzték a várost, hogy az egész utat sétálóutcává tegyék.
Az oázisok programja túlmutat a zöldfelületek kialakításán és a kertészkedésen: otthont adhatnak művészeti kiállításoknak, koncerteknek, gyermekfoglalkozásoknak, közösségi reggeliknek, fesztiváloknak, közös növényültetési és esetleg „aratási” eseményeknek, sőt városi golfnak, fűszerkeverésnek, mesemondásnak, Zumba-óráknak vagy kenyérsütő workshopoknak is – teszi hozzá a Demokratie Zentrum Wien.
Kevésbé nyíltan, de a program politikai jelentőséggel is bír: a közterek visszakövetelése és újraértelmezése a neoliberális, kereskedelmi célú privatizáció ellen hat, és elősegíti a közösségi városi tulajdonlás tudatosítását.
Az oázisok a találkozások helye – akikkel amúgy nem beszélgetnénk
Jana és Sabrina egyetértenek abban, hogy a projekt egyik legnagyobb előnye, hogy új helyeket teremt a találkozásokra. Egy olyan városban, amelyet néha – talán igazságtalanul – morcosnak és barátságtalannak jellemeznek, a több közösségi tér lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel beszélgessünk, akikkel egyébként nem beszélnénk.
Jana kis oázisát egy háztömbnyivel arrébb lévő étterem sorsához hasonlítja. Egy évtizeddel ezelőtt bezárt, a gesztenyefákkal szegélyezett kertet pedig leaszfaltozták, hogy helyet adjanak az új lakásoknak és parkolóknak.
A Grätzloase – egy hely, ahol a barátok találkozhatnak a találkozás kedvéért – megmutatja, hogy a dolgok másképp is lehetnek.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
Olyan, mint a budapesti közösségi kert?
A Közösségi kertek honlapja szerint a közösségi kert: röviden és egyszerűen nem más, mint bármely földterület, amelyet egy közösség közösen gondoz. A közösségi kerteknek számos fajtája és meghatározása létezik a városi, külvárosi és vidéki változatoktól a veteményes, dísz-, gyümölcsös vagy tankertekig. A megvalósulás formája szerint léteznek tisztán a közösséghez tartozó vagy egyéni tulajdonban lévő parcellákból álló telkek, amelyek kialakíthatóak akár iskolák vagy kórházak udvarán, akár önkormányzati telkeken vagy használaton kívüli építési területen.
Láthatjuk, hogy az alapvető különbség a bécsi oázisokkal szemben, hogy míg Bécsben az utcát, azaz közterületet használnak szomszédságok, akár ideiglenes jelleggel főleg találkozási, kikapcsolódási célra, természetesen zöld környezetben, addig a budapesti közösségi kertek magán, vagy önkormányzati – gyakran kihasználatlan – telkeket használnak főként növénytermesztési, komposztálási célra és kisebb részt közös találkozások helyszíneként.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
A hozzáférés Bécsben garantált, Budapesten azonban változó. Míg a VII: kerületi Kisdiófa utcában lévő kert a nem tagoknak csak havonta egy alkalommal nyit ki – a hetenkénti komposztálást nem számítva, addig a V. kerületi Rózsa utcában az önkormányzati telken lévő kert naponta nyitva van és tulajdonképp parkként is funkcionál.
Bő a választék, ha megszólít valamelyik ötlet, szervezésre, munkára fel!
Vasárnap egy online előkészítő meetinget tartanak Európában, aztán indul a küldöttség Washingtonba – mások mellett az EB elnöke, a NATO főtitkára is beszállhat. 
