Egy forradalom titkos története II: egy őrült zseni praktikái

Gianroberto Casaleggio 2014-ben. Forrás: Wikipédia/Livioandronico2013

(Az első rész itt érhető el.)

Ivrea az Alpok lábánál fekszik, harminc kilométerre a svájci határtól. A hetvenes években ez a kisváros volt Olaszország válasza a Szilícium-völgyre: itt született a háború utáni európai dizájn, elektronika és információs technológia ikonja, a számítógépeket, szoftvereket és irodai eszközöket gyártó Olivetti. Ennél a cégnél lett szoftverfejlesztő az ifjú Gianroberto Casaleggio, miután otthagyta a fizika szakot az egyetemen.

Futurisztikus ideák

Az Olivetti kiváló műhely volt azok számára, akiket vonzottak az utópisztikus ideák. A tulajdonos, Adriano Olivetti filozófus-ügyvezetőként irányította a vállalatot: futurisztikus gyárakat és élettereket épített a dolgozóknak. Harmadik utas politikai gondolkodást preferált, valahol a jobb- és a baloldal között.

Elindította saját, a liberalizmus, a szocializmus és a helyi önrendelkezés elveiből összegyúrt politikai mozgalmát, és bekerült a Parlamentbe. A Demokrácia politikai pártok nélkül című könyvében azt írta: a technológiát arra kell felhasználni, hogy visszaadjuk a polgároknak a politikát.

Casaleggiót szintén érdekelte, hogy milyen transzformáló erők rejlenek a számítástechnikában. Olyan rendszereket hoztak létre, amelyek szétosztották a számítógépek között a feladatokat, és lehetővé tették az egymástól távoli csomópontok kooperálását. A döntéshozatal egy szintje kikerült a perifériákra.

„Casaleggio számára szükségszerűnek tűnt, hogy ezek az architektúrák mindent megváltoztatnak majd a társadalomban.”

Irányított véleményformálás

A kilencvenes években megalapította saját cégét, a Webegget, amely rövid időn belül Olaszország egyik vezető webes tanácsadó vállalata lett. Őt azonban az érdekelte, hogy hogyan lehet az internetet valamilyen jóval nagyobb dologra felhasználni.

Casaleggio úgy vélte: a világháló valódi jelentősége abban rejlik, hogy radikális szociális és forradalmi változások hajtóereje lehet. Az foglalkoztatta, hogy miként lehet megváltoztatni a szervezeteket belülről, és ezért cégét néha bizarr szociális kísérletek terepévé tette.

Az egyik projektben például arra kereste a választ, hogy milyen módon változtatható a kommunikáció dinamikája a vállalat belső, intranetes kommunikációjában. Kiválasztott néhány témát a belső fórumokról, majd megbízta munkacsoportjának tagjait, hogy játsszanak el egy-egy szerepet a viták során.

Ha például az volt a cél, hogy a fórum egy témában „X” konklúzióra jusson, akkor egyik embere ezt javasolta, a másik egy ellentétes álláspontot képviselt, majd egy idő után egy harmadik, szintén beépített tag bedobott egy, az „X”-hez hasonló javaslatot – és így tovább. Így terelték a fórum mit sem sejtő tagjait a kívánatos konklúzió felé.

A kísérletnek a céges világnál jóval messzebbre nyúló vonatkozásai is voltak. Casaleggiót ugyanis az érdekelte, hogy miként lehet konszenzust létrehozni látszólag organikus módon. Húsz évvel később az orosz trollok hasonló technikákat használtak arra, hogy bizonyos irányba tereljék a vitákat a Facebookon és más online fórumokon.

„Úgy tűnt, hogy Casaleggio laboratóriumként használja saját cégét. Ki akarta deríteni, hogy miként lehet az online diskurzust fentről irányítani.”

Kalandozás a tudatalattiban

Eközben létrehoztak egy másik munkacsoportot is, amely tagjait bevezették az úgynevezett Neuro-lingvisztikus programozás (NLP) alapjaiba. Az NLP egy new age pszichoterápiás eszköz, amely lehetőséget teremt az emberek befolyásolására azáltal, hogy rejtett módon „belenyúl” a viselkedésüket irányító tudatalatti mintákba.

Az embereket – írja a Wired – ezáltal újra lehet programozni, hogy megszabaduljanak fóbiájuktól vagy megkívánjanak egy terméket. Ha például azonosítják az ügyfél által kedvelt  metafora-típusokat, akkor fogékonyabbá tehetik őket a cég üzeneteire. (Az NLP a sales guruk figyelmét is felkeltette, a pszichológusok azonban hajlamosak áltudománynak tartani.)

A munkacsoport foglalkozott egy amerikai hipnoterapeuta, Milton H. Erickson tanításával is, amely szintén a tudatalatti befolyásolhatóságát kutatta – Erickson állítása szerint képes volt olyan transzállapotba vinni pácienseit, amely simulékonyabbá tették őket. A havi üléseket két pszichológus vezette, akik állítólag folyamatosan jelen voltak a Webegg irodáiban.

Úgy tűnt, hogy az intranetes viták, a csoportülések, a pszichológiai beavatkozások eszközként szolgáltak Casaleggiónak, hogy megkerülje a középvezetői réteget, és maximális befolyást szerezzen a dolgozók felett.

’Kezdtem úgy látni Casaleggiót, mint egy gonosz tudóst’

- mondta Carlo Baffè fejlesztő, aki maga is részt vett a kísérletekben. Ezt a benyomást erősítette főnöke egyre excentrikusabb viselkedése. Az egyik cikkében például dicsőítette Dzsingisz nagykán „módszerét”: a mongol hódító hadvezéreinek random legyilkolásával biztosította uralmát alattvalói felett.

Szabadulás a Mátrixból

Casaleggio ugyanakkor azt is vizionálta, hogy az internet korában a tömegek uralkodni fognak vezetőik felett. A web halott, éljen soká a web! című könyvben például leírta, hogy miként kényszeríti majd a technológia a kormányokat a teljes átláthatóságra és elszámoltathatóságra.

„A nemzeti jelentőségű ügyekben tartott referendumok olyan mindennapos rutinná válnak, mint az újságolvasás (....) Az új politikus interaktív vezető lesz, aki folyamatosan megvalósítja a közvélemény igényeit. Ezt az új politikust már nem kell értelmeznie a ma ismert médiának, amely így elveszíti jelentőségét.”

A többi cyber-utópista gondolkodóhoz hasonlóan Casaleggio is megjósolta az újságírás halálát. Azt gondolta, hogy az információ néhány éven belül olyan „alapszolgáltatás” lesz, mint a villany vagy a víz, és leváltja a sajtó által konstruált virtuális valóságot, a „minket körülvevő Mátrixot.”

Ebben az időben, a kétezres évek elején Silvio Berlusconi miniszterelnök nem csak a vezető kereskedelmi tévéhálózatot birtokolta, hanem az olasz közszolgálati rádiót és televíziót, a RAI-t is uralta.

Miközben Casaleggio a futurisztikus projektekre állította rá legjobb embereit, a bevételt biztosító alapüzletágat elhanyagolta. „Egy ponton felülkerekedett az egója” - emlékszik vissza Baffé. A veszteségek nőttek, 2003-ban pedig a fő részvényes Telecom Italia kiszorította a Webeggből. A cég nem sokkal később bezárt.

Ugrás a politikába

A tech gurunak ugyan megvolt a tapasztalata és kapcsolati hálója ahhoz, hogy az üzleti életben maradjon, ekkor már jobban érdekelte egy másik terület: a politika. A hirtelen fordulat azokat is meglepte, akik közelebbről ismerték – de talán nem olvasták könyveit. Amikor pedig egyik kollégája megkérdezte, hogy tényleg beszáll-e a politikába, csak nevetett – a többit megtartotta magának.

„Casaleggio érdekes helynek tartotta az olasz politikát, amely megérett arra, hogy kipróbálja benne a web alapú, alulról építkező mozgalomról szőtt ideáit - egy politikai start upot”

- véli Edoardo Narduzzi, a Webegg egykori igazgatósági tagja.

Casaleggio 2004-ben független jelöltként elindult a helyhatósági választáson szülőfalujában, Ivrea közelében, de mindössze hat szavazatot kapott. A vereség ellenére nem adta fel a harcot. Tudta, hogy szüksége van egy frontemberre – Beppe Grillóra.

- Harmadik rész: A nagy Nyasgem Nap
- Negyedik rész: A hatalom vonzásában