|
| A frontember: Beppe Grillo a Nyasgem Napon Bolognában. Forrás: La Stampa |
(Az első rész itt, a második pedig itt érhető el.)
Beppe Grillo, Olaszország leghíresebb vándorszínész-humoristája hozzá volt szokva a túlbuzgó rajongókhoz, de senki sem gyakorolt rá olyan hatást, mint Gianroberto Casaleggio.
Az első találkozás
A tech guru 2004-ben, egy áprilisi éjjelen jelent meg az öltözőjében egy fellépése után Livornóban, és internetes vállalkozóként mutatkozott be neki. Vad, ősz hajkoronája, John Lennon szemüvege és személyiségének csendes ereje azonban inkább egy gonosz géniuszra emlékeztette Grillót.
A humorista szerint Casaleggio olyan dolgokról kezdett beszélni, mint az internetes közvetítés, a direkt demokrácia, a chatbotok, a wikipédia, a downshifting (egy jól fizető, de lelketlen állás feladása egy értelmesebb, nagyobb kielégülést nyújtó munkáért), a használhatóság, a digitális interakció, a közösségi hálók, a Reed-törvény (a hálózatok haszna exponenciálisan növekszik azok nagyságával), az intranetek és a copyleft (a felhasználás szabadságának garantálása).
Grillo – aki korábban még technofób volt, és kalapáccsal verte szét a számítógépeket a színpadon – Assisi Szent Ferenchez hasonlította Casaleggiót azzal a különbséggel, hogy ő nem farkasokhoz és madarakhoz, hanem az internethez beszélt.
„Teljesen nyilvánvaló volt, hogy őrült”.
Őrültségét azonban jó cél szolgálatába állította. Egy olyan jövőt vizionált, amelyben a cégek demokratikusan működnek, a politikai hatalom pedig visszaszáll az egyénre.
A találkozó után Casaleggio felajánlotta Grillónak, hogy készít neki egy blogot. Gyakorlatilag új elérést kínált a közönségéhez, amellyel addig csak a turnékon találkozott. Azt ígérte, hogy az oldal egyike lesz a világ három top blogjának. Így kezdődött a partnerség, amely átalakította az olasz politikát.
A Grillo-blog
Kilenc hónappal azután, hogy Casaleggio megjelent Grillo öltözőjében, elindult a beppegrillo.it. A blog kezdetben napi egy-két cikket közölt a turnédátumok mellett, és látszatra nem sokban különbözött más rajongói oldalaktól. Az oldal egyik funkciója azonban jelezte, hogy itt jóval többről van szó:
„Beppe Grillo blogja nyitott tér, amely a rendelkezésedre áll. Haszna a hozzájárulásodtól függ. Emiatt te vagy az egyetlen valós személy, aki felelős a tartalmáért és a sorsáért.”
Grillo első posztjai rövidek és ütősek voltak: „Van még értelme jobboldalról, baloldalról vagy centrumról beszélni?” "Nincs szükségünk vezetőre, felnőttek vagyunk!” Néhány hónapon belül a kommentelők száma több százra, majd több ezerre duzzadt.
Idővel a bejegyzések is részletesebbek, alaposabbak lettek, megjelentek bennük a videók, képek, karikatúrák. Video- és telefoninterjúk készültek olyan intellektuális nagyágyúkkal, mint Joseph Stiglitz közgazdász, Noam Chomsky nyelvész és politikai aktivista, valamint Dario Fo drámaíró. A blog helyet adott más szerzők cikkeinek és leveleinek is, és egyre inkább olyan lett, mint egy kulturális intézmény.
Megkapták, amit máshol nem
Az Öt Csillag későbbi prominens tagjait leginkább az vonzotta, hogy a blog alternatív információk forrása volt, és a Berlusconi dominálta média riválisává nőtte ki magát.
„Beppe blogján elolvashattam, amit mindig el akartam olvasni az újságokban, de soha nem találtam meg bennük. (...) Olyan politikai álláspontokat képviselt, amelyek számomra alapvetőnek tűntek, de amelyeket senki sem mert felvállalni”
- mondja Alessandro Di Battista, aki végzős egyetemistaként lett az oldal követője.
Grillo és Casaleggio politikai mozgósításra is használta az oldalt. A Tisztítsd meg a Parlamentet című kampányban például azt kezdeményezték, hogy az olvasók e-mailben tiltakozzanak a büntetett előéletű személyek politikai szerepvállalása ellen.
2005 júliusában elindították a Beppe Grillo barátai nevű csoportot a Meetupon (ez egy olyan hálózatépítő portál, amely a fizikai térben zajló találkozók szervezésére szolgál), hogy a virtuális vitát valódi változássá transzformálják. Rövid időn belül számos ilyen csoport alakult szerte az országban.
„Két hónapon belül csaknem 300 tagunk volt. Miután befejeztem a munkát, egyből mentem a találkozókra, a tüntetésekre. (...) Ez is politika volt, de a hagyományos intézményeken kívül”
- mondja Roberto Fico, aki egy nápolyi csoport tagja lett. Aktivitásuk nem maradt eredmény nélkül: 2006-ban részben az ő tiltakozásuk nyomán állítottak le egy helyi privatizációs projektet.
Tudom, hogy ki vagy
Az oldal saját blogok indítására is ösztönözte az olvasókat. Ennek a felhívásnak tett eleget Marco Canestrari is, aki 2006-ban egy eseményen találkozott a számára akkor még ismeretlen Casaleggióval.
„Tudom, hogy ki vagy. Követem a blogodat”
- mondta a tech guru, és nem sokkal később állást ajánlott neki az új internetes tanácsadó cégénél. Canestrari szerint Casaleggio nagyon okos, érdekes és izgalmas személyiség volt, aki történelmi könyveket, képregényeket és science fictiont (például Isaac Asimovot) olvasott, és állandóan a világhálóról és a jövőről beszélt.
A beppegrillo.it három év alatt a legnépszerűbb olasz internetes oldal és a világ tíz legolvasottabb blogjának egyike lett. Grillo azonban egyetlen szót sem írt – állítja Canestrari, akit akkor neveztek ki az oldal menedzserévé. Grillo és Casaleggio naponta többször egyeztetett a posztok tartalmáról, de a blogot valójában a tech guru írta.
2007-ben már több mint egymillió komment volt, amiket Casaleggio állítólag naphosszat olvasott. Úgy gondolta, hogy ezáltal beleláthat Olaszország lelkébe, és megtudhatja, hogy mit éreznek, gondolnak az emberek. És azt látta, hogy az emberek dühösek.
A harag napja
2007. június 14-én éjjel Grillo neve alatt közzétett egy posztot, amelyben – a V mint vérbosszú című futurisztikus thriller által inspirálva – meghirdette a Vaffanculo Dayt, azaz a Nyasgem Napot. Arra kérte az olvasókat, hogy három hónap múlva gyűljenek össze, és mutassanak be együtt a politikai elitnek.
„Csinálnunk kell valami nagyot. A harag egyre nagyobb, és ha nem tudjuk kiereszteni, akkor el fog halni”
- mondta Casaleggio egy másnap reggeli megbeszélésen. A Nyasgem Napot hivatalosan azért hívták életre, hogy aláírásokat gyűjtsenek, és elfogadtassanak a Parlamenttel egy törvényt a büntetett előéletű személyek kizárásáról a politikából. A valódi cél azonban az erődemonstráció volt. Meg akarták mutatni, hogy a mozgalom nem csak a virtuális térben létezik.
Canestrari éjt nappallá téve dolgozott, mobilizálta a Meetup-csoportokat, és Casaleggio is mozgósította minden kontaktját. Miközben a mainstream sajtó hallgatott, az internet megtelt lelkesedéssel.
2007. szeptember 8-án végül eljött a nagy nap. A fő helyszínen, Bolognában több mint 50 ezren gyűltek össze, kétszáz másik városban szintén tömegek lepték el a központot.
„Nem hittünk a szemünknek”
– emlékszik vissza Fico. Amikor Grillo fél 5 körül odalépett a mikrofonhoz, láthatóan meg volt rendülve. „Hú, mit tettünk?” – mondta hitetlenkedve. Majd belecsapott a húrokba, és torkaszakadtából üvöltve ostorozni kezdte a politikai elitet.
A Nyasgem Nap sikere elképesztő volt: kétmillió embert mozgósítottak és 350 ezer aláírást gyűjtöttek országszerte. Mindezt – írja a Wired – Casaleggio cége aprólékosan megtervezte. Az aláírásokat ugyan valóban a Meetup-csoportok gyűjtötték, de „minden mást mi szerveztünk”, mondja Canestrari.
„A frontember mindig Grillo volt. Ezt tudta és élvezte. De valójában soha nem hozott döntéseket.”
Új párt született
A siker láttán a Grillo barátai csoportok tervezgetni kezdték, hogy elindulnak a helyhatósági választásokon. Már néhány képviselői hely is elég ahhoz – gondolták –, hogy a mozgalom „ellenkultúrája” beszivárogjon a városi és regionális döntéshozó szervekbe. Canestrari eközben egy olyan portálon dolgozott, amely „egyesítette” a Meetup-csoportokat.
Ezzel párhuzamosan Casaleggio elkezdte politikai formába önteni a mozgalmat, és felállított néhány szabályt. Jelöltjeiknek büntetlen előéletűeknek kellett lenniük, korábban nem indulhattak választáson más párt színeiben, győzelmük esetén pedig maximum két ciklust vállalhattak. Amatőröket akartak, nem pedig karrieristákat. Grillo eleve kiesett a rostán, mivel 1981-ben emberölés miatt elítélték egy tragikus autóbaleset után.
Habár a Grillo barátai csoport kezdetben a voksok alig egy-két százalékát szerezte meg a helyhatósági választásokon, ez még korántsem jelentette a mozgalom végét. Miközben a gazdasági válság kezdett beszivárogni Olaszországba, 2009. október negyedikén, egy zsúfolásig telt milánói színházban hivatalosan is megszületett az Öt Csillag Mozgalom.
„A színpadon Grillo azt mondta: azért alapítanak pártot, mert senki sem hallgatta meg őket.”
Bár az új párt a következő helyhatósági választásokon sem teljesített túl jól, a 2013-as parlamenti választáson végül berobbant az országos politikába. A szavazatok 25 százalékát szerezte meg, és 163 „szűz”, kvázi nulla politikai tapasztalattal rendelkező képviselőt delegált a Parlamentbe. A neheze még csak most jött.
- Negyedik rész: A hatalom vonzásában
