„Én nem a menekültektől félek. Én tőletek félek”
|
| A Hitlerjugend páncélos divíziója (fotó: Bundesarchiv, Wikimedia Commons) |
Biztosan sokaknak feltűnt már, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb a külföldiek aránya, mégis itt a talán leghangosabbak a menekültek és a bevándorlók ellenzői. Bár az ország annyiban más, hogy itt a kormányzat a szélsőjobbtól kölcsönzött ideológiákkal maga is szítja az idegengyűlöletet. (Lásd plakátkampány.)
De másutt is megfigyelhető ilyen jelenség, Németországban épp a keleti, volt szocialista tartományokban gyakoribb az idegenellenes megmozdulás, amelyekben pedig jóval kevesebb a külföldi, mint a fejlettebb Nyugaton és Délen. Az NDK-s gyökerű idegengyűlöletnek és a neofasizmusnak szentelt egy hosszú cikket az ország egyik legnevesebb lapja, a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Kezdetben alig voltak külföldiek
Az NDK-ban az ötvenes évektől „restriktív”, azaz korlátozó bevándorlópolitikát folytattak, a szovjet csapatoktól és családtagjaiktól eltekintve 1964-ben mindössze 18 500 külföldi élt az országban. (Magyarországon mintegy 400 ezer volt a számuk nemrég, igaz, ennek talán fele is határainkon túli magyar.) Ugyanekkor Nyugat-Németországban átlépte az egymilliót a „vendégmunkások” száma.
Az NDK titkosszolgálatai minden külföldiben kémgyanús elemet láttak, és mindenkit külön figyeltek – derül ki a cikkből. A Berlini Fal felépítése után a külföldiek sokszor Nyugat-Berlinbe jártak bevásárolni, ami a hatóságoknak sem tetszett, de a fal mögé zárt lakosságot is irritálhatta.
Táborba zárták, aki NDK-s akart lenni
A külföldiek letelepedését ezután az NDK-ban külön engedélyhez kötötték, és a jelentkezőket hetekig egy gyűjtőtáborban tartották fogva. Később azonban az NDK munkaerő-hiánnyal küzdött, ezért vendégmunkásokat importáltak, akik száma 1989-re 93 ezerre nőtt. Például vietnamiakat, akik szigorú munkamorálja és fegyelmezettsége azonban felbőszítette a keletnémet munkásokat, akik verekedéseket provokáltak. („Túl szorgalmasak voltak" – írják.)
A külföldiek számítógép-alkatrészekkel, motorkerékpárokkal is sefteltek, ez is irritálta a lakosságot, rendszeressé váltak a verekedések, összecsapások. Egy kutató 8600 szélsőjobboldali és rasszista megmozdulásról talált híradást az NDK-ban, legalább tíz halottal és számos sérülttel.
Náciból lesz a jó kommunista
A cikk szerint a „nácitlanítás” nem zajlott le a második világháború után az NDK-ban, a náci párt számos egykori tagját hamarosan felvették a kommunista pártba, egyes vidékeken a kommunista párttagok 12-15 százaléka egykori náci volt. Ha pedig a nácik ifjúsági szervezetének (Hitler-Jugend) és nőszövetségének (Bund Deutscher Mädel) tagjait is beleszámolják, Erfurtban 35,8 százalék volt a náci múltú kommunisták aránya.
Minderről a hivatalos szervek mélyen hallgattak, a hivatalos propaganda szerint nácik csak az NSZK-ban léteztek. A náci múlt azonban a mélyben elfojtva izzott, gyakoriak voltak a szélsőséges megmozdulások, megemlékezések, a falakra mázolt horogkeresztek, meggyalázott zsidó temetők.
Magyarok is voltak
Az NDK végnapjaiban 191 ezer külföldi élt ott, a vietnamiakon kívül legyelek, mozambikiak, kubaiak, magyarok, a Szovjetunió polgárai, főleg tehát a baráti szocialista országokból érkezettek. Az NDK-diktatúra megszűnésével a külföldiek elleni támadások még fel is erősödtek, sok keletnémet szélsőséges a nyugati neonácik táborát gyarapította – fejezi be a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Ahogy egy magyar blogger a napokban nagyon jól megfogalmazta: „Én nem a menekültektől félek. Én tőletek félek.”
