|
| Merkel és Erdogan |
Március 13-án három német tartományban (Baden-Württemberg, Rajna-vidék-Pfalz és Szász-Anhalt) tartanak egy időben törvényhozási választásokat. A ’Willkommenskultur’-t a polgárok nyakába testáló kormányzó pártok várhatóan komoly figyelmeztetést kapnak a választóktól, a baloldal pedig egyenesen történelmi pofonra számíthat. Jelenleg a bevándorlásellenes és eurószkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) a tizenhatból 5 szövetségi állam parlamentjében vannak képviselői. Márciustól már a tartományok felében ott lesznek.
Az AfD valódi megerősödését az utóbbi fél év hozta meg igazán, amint az országba érkező menekültek számának növekedésével párhuzamosan egyre népszerűbb lett. A populista pártnak 2013-ban 4,7 százalékkal még épp hogy nem sikerült megugrania a parlamenti küszöböt, de a menekültválság kezdete óta folyamatosan nő a támogatottságuk, a legújabb felmérések alapján 12 százalékkal most ők országosan a harmadik legnépszerűbb párt. A Kelet-Német Szász-Anhalt tartományban pedig a forrongó helyzet miatt az AfD támogatottsága már 17 százalékra szökött.
A Szociáldemokrata Pártot (SPD) fekete vasárnap fenyegeti március 13-án mindhárom tartományban. Rajna-vidék-Pfalzban az előrejelzések szerint 25 év után kiesik a kormányzásból, a másik két tartományban az SPD-t még az AfD is le fogja előzni. A protest-pártok korában a német baloldali néppártot megkísérti a vég. Nehéz megemészteni a párt moguljainak, hogy az SPD lesz lemészárolva, holott éppen a jobboldalon, a CDU és a CSU között folynak napi szinten a lövészárok-harcok.
Merkel megtiltja a CDU-soknak, hogy a határzárról beszéljenek
A színfalak mögött a CDU-ban is óriási a zúgolódás a Merkel-kurzussal szemben. A párt veteránjai szerint Merkel politikája emelte ki az AfD-t a jelentéktelenségből és kreált belőle egy komolyan veendő, országosan két-számjegyű támogatottsággal bíró politikai formációt a kormányzó CDU-tól jobbra. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha a CDU az elmúlt egy évben nem ignorálta volna ilyen szinten a választók akaratát – teszik hozzá.
Hiszen Merkel még mindig olyan megoldásokról papol, amelyet már régen mindenki elutasított. Valójában az EU kurzusa a menekültügyben már régen molekuláira hullott és most ráadásul még az Egyesült Királyság kilépése is valós veszéllyé vált – éppen a rendezetlen kontinentális menekült-válságtól megrettent brit választók miatt.
|
| Káncz Csaba |
A múlt heti Európai Csúcs vitája a migráns-kérdésről káoszba fulladt a színfalak mögött. A német kancellár ezért egy hétfői tele-konferencián felszólította a CDU tartományi vezetőit, hogy tartózkodjanak a nemzeti határvédelem témájának emlegetésétől, nehogy veszélyeztessék a március 6-án sorra kerülő, sorsdöntőnek tekintett EU-Törökország csúcs sikerét. Merkel tilalma érzékenyen érinti a Baden-Württemberg-ben és a Pfalz-ban most kampány-üzemmódban dolgozó CDU-s vezéreket, Julia Klöcknert és Guido Wolf-ot. Ők ugyanis egy közös dokumentumban követelték a napi kvóták bevezetését és menekült-központok felállítását a határokon.
A török zsarolás már súlyosan veszélyezteti Európa érdekeit
Merkel még mindig abban bízik, hogy egy megállapodás a törökökkel a március 6-i csúcson egy csapásra megoldja a problémáját. Erdogan elnök azonban helyesen érzi Merkel beszorulását mind német, mind európai szinten, ezért sorozatos követelésekkel áll elő az együttműködésért cserébe. A zsarolás első lépéseként a napokban befejezte a menekültek a visszavételét, akiket a NATO hajói mentettek ki a tengerből. Egyes források szerint már nemcsak az eredeti megállapodásban szereplő 3 milliárd euró többszörösét követeli, hanem diplomáciai támogatást is a szíriai kurdokkal szembeni agresszív török fellépés során.
Merkel egy stratégiai kérdésben vesztette el az európai játszmáját. Személyes politikai túléléséért cserébe tehát most már olyan kompromisszumokba és megalkuvásokba próbálják belekényszeríteni az ankarai autokraták, amelyek már súlyosan szembe mennek Európa érdekeivel. Ebből pedig Berlinben le kell vonni a megfelelő politikai konzekvenciákat, mielőtt túl késő lesz.
Káncz Csaba jegyzete
