Még a sokat látott Bosznia-Hercegovinában is sokan megremegtek, amikor a bosnyák muszlim közösség vezetője Bakir Izetbegovic kijelentette a német közszolgálati adónak adott interjújában, hogy hajlandó háborút vívni a szerb közösséggel, ha azok kiválnak az államközösségből. A szerb sérelmeket ráadásul növelte azzal, hogy reményét fejezte ki, miszerint Bosznia-Hercegovina el fogja ismerni Koszovó függetlenségét. Belgrádban a szerb belügyminiszter, Nebojsa Stefanovic a nemzetbiztonsági tanács azonnali összehívását kérte a hír hallatán.
Dodik egy gyalog a sakktáblán
Márpedig a boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik már számos alkalommal kifejtette, hogy egyszer kikiáltják a függetlenségüket. Dodik hosszú évek óta igyekszik bomlasztani a bosnyák állami intézményeket és szabotálni az állam működését függetlenedési ambícióinak érdekében.
Dodik rendszeresen találkozik Putyin elnökkel is és 2014-ben, a Krím elcsatolása kapcsán kijelentette, hogy „egyszer majd mi is rendezünk népszavazást, de a pillanatot nagy körültekintéssel kell megválasztani”. Moszkva a boszniai Szerb Köztársaságot egy hídfőállásának tekinti a hagyományosan geopolitikai tűzfészeknek tekinthető Balkánon. Nem tekinthető véletlennek, hogy a boszniai szerb törvényhozás képviselői október 18-án egy olyan határozatot fogadtak el, amelyben ellenzik országuk potenciális NATO-tagságát.
Igaz, hogy Törökország pedig a boszniai muszlimokkal épített ki stratégiai kapcsolatot az elmúlt években. Ellentétben a kemalista elődökkel, Erdogan elnök és iszlamista társai már nem egy csődtömegként tekintenek a Balkánra, hanem az oszmán birodalom egy volt erőközpontjára, amely számos vezírt és tábornokot adott a birodalomnak. Boszniában tapasztalható a legerősebb török befolyás a Balkánon, ahol Erdogan rendszeres pénzügyi támogatásban részesíti Bakir Izetbegovic-ot, akit csak ’Bakir testvér’-nek hív.
Amerikai szankciók
Figyelemre méltó, hogy az amerikai sajtó is felkapta a fejét a fortyogó Boszniára. A Bloomberg tegnapi cikke egyenesen Európa következő szeparatista időzített bombájának nevezi. A cikk emlékeztet rá, hogy Putyin és Dodik az elmúlt hat évben hétszer találkoztak.
Az ország különböző etnikumú kormányzó testületei közben képtelenek megegyezni a legalapvetőbb, az IMF által megkövetelt gazdasági reformintézkedésekről. Az ország GDP-je csupán 17 milliárd dollár, egy főre tekintve az EU-átlagnak csupán 15 százalékát teszi ki. A düledező gazdaságot jórészt a kölföldön dolgozó bosnyákok hazautalásai tartják a víz felett.
|
| Káncz Csaba |
Bár Washington az 1990-es évek második felében még komolyan számított Dodik-ra, napjainkra kimondottan ellenséges lett a viszony. 2013 óta Dodik nem hajlandó az 1995-ös srebrenicai mészárlást – ahol 8000 muszlim férfit és fiút gyilkoltak le a szerbek – „tömeggyilkosságnak” nevezni. Idén januárban az amerikai pénzügyminisztérium szankciókat vezetett be Dodik kormányzata ellen, azzal vádolva, hogy a Daytoni-megállapodás szabotálásával „veszélyezteti Bosznia-Hercgovina szuverenitását és területi integritását”.
Dodik viszont úgy gondolja, hogy az idő neki dolgozik és Bosznia egyszerűen szét fog esni, még egy szerb függetlenségi népszavazás megrendezése nélkül is.
Ahogyan kifejtette a minap a belgrádi Vecernje Novosti napilapnak: „5, 10, vagy 15 év múlva, nem számít. Garantálom nektek, hogy a független bosznia szerb köztársaság úgy fog az ölünkbe hullani, mint egy érett alma”.
Káncz Csaba jegyzete
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
