A világháború utáni német történelemben első alkalommal fordult elő, hogy a kereszténydemokraták vereséget szenvedtek egy tőlük jobbra elhelyezkedő populista párttól. A csupán három éve alakult euroszkeptikus és bevándorló-ellenes AfD győzelme Merkel mecklenburgi választókerületében szeptember 4-én viharos vitákat váltott ki a német politikában múlt héten. Az AfD mára a 16 német szövetségi államból 9-nek a törvényhozásában működik és jövő vasárnap Berlinben is sikerrel mérkőzik meg a felmérések szerint.
Merkel fittyet hány a polgárok véleményére
A megalázó vereség után mindenki számára világossá vált, hogy Merkelnek, akit pár éve még »Európa császárnőjének« tartottak, most harcolnia kell pozíciója megtartásáért. A konzervatív CDU-CSU pártok számára egyre inkább politikai tehertétellé válik ájtatos migráns- és menekültpolitikája, amelyen nem hajlandó változtatni. Ez a kártékony csökönyösség pedig a német politikában egy bizalmi válsággá nőtte ki magát, hiszen a legutóbbi felmérések szerint a polgárok 82 százaléka Merkeltől kurzusváltást akar a menekültpolitikájában.
Mára ki lehet mondani, hogy a kancellár politikai pályafutásának legnehezebb szakaszába érkezett, támogatottsága öt éves mélypontra esett. Merkel az elmúlt évek krízisei során gyakran próbálta meg a realitásokat eltorzítani, hogy a népet meggyőzze saját igazáról. De amíg az euró megmentésénél ez eddig sikerült, az a menekültválságnál most végzetesnek bizonyult. A polgárok az euró-mentési politikáját túl drágának, a menekültpolitikáját pedig irreálisnak és a valóságtól idegennek tartják. A nyitott kapuk politikája következményeképpen a belügyi hatóságok adatai szerint az országban 520 olyan iszlám fegyveres él, aki képes lehet terrorakciót végrehajtani akár egymagában, akár kisebb csapatokba tömörülve. Az AfD vezetője pedig tegnap már polgárháborúra figyelmeztetett, ha tovább növekszenek a bevándorlás negatív következményei.
A CDU soraiban fokozódik a bizonytalanság, hiszen aki a választási kampányban Merkelt védi, az bukásra van ítélve. Ahogyan Mike Mohring a türingiai CDU vezetője kifejtette: „Az embereknek az az érzése, hogy az állam már nem tartja a menekült-kihívást az ellenőrzése alatt.” Ezzel pedig megrendül a német politikai stabilitás, amely a modern demokratikus intézmények mellett olyan politikai erényeken alapult, mint a folyamatosság és a kiszámíthatóság.
A konzervatív uniónak új fejezetet kell kezdenie
A német parlamentben a konzervatívok és a szociáldemokraták még egy ideig szövetséget köthetnek, de az egykori túlsúlyuknak már vége és ráadásul napról napra olvadozik. Ausztriában a két nagy, tradicionális párt hanyatlása figyelmeztetőül szolgál Berlin számára is. Németországban már napjainkban a választók egyharmada jobb- illetve baloldali populista pártot választ, amelyek »a Rendszert« elutasítják.
A polgárok egy nem jelentéktelen része már nem bízik a kormányban, a főáramlatú pártokban és egyáltalán az elitekben. Egy hatalmi kartellt lát maga előtt, amely elnyomja és nevetségessé tesz eltérő véleményeket és narratívákat. Ez a közszolgálati médiára is igaz, amely az NDK-s időket idézve parancsra éljenzett a "Willkommenskulturnak" egy éve, és most a népnyelv "hazugságsajtónak" csúfolja.
A német politika bizalmi válsága mára egy Merkel-válságban csúcsosodik ki. Ez addig tart, amíg a CDU nem hajlandó beismerni az elkövetett hibákat és megszabadul attól a groteszk helyzettől, hogy a párt jobban fél Merkeltől, mint a választóktól. A konzervatív uniót túszul ejtették. Ezért a jövő évi általános választásokra egy új kancellár-jelölt megnevezésével ki kell szabadulniuk ahhoz, hogy önmaguk és az ország megújulását hitelessé tegyék.
Káncz Csaba jegyzete
