Joe Biden választási győzelme komoly politikai mozgásokat indított el Európában. Az új elnök helyreállítaná Washington teljes körű támogatását a NATO irányába, és visszaerősítené kapcsolatait Berlinnel. Miközben ezen szándékok éles kormányzati reakciókat váltottak ki Londonban, Párizsban és Berlinben, Budapest mintha még nem fogta volna föl az amerikai kihívás jelentőségét.
Egyesült Királyság
A brit konzervatív kormány Brexit-stratégiája arra épült, hogy London Trump elnöksége alatt köt egy kereskedelmi megállapodást az USA-val, és ezzel aztán revolverezheti a brüsszeli tárgyalókat. A Brexitet ellenző és ír gyökerei miatt Dublin álláspontjára érzékeny Biden győzelmével viszont Boris Johnson kormányfő két szék között a pad alá esett.
Ahogyan John Major korábbi konzervatív miniszterelnök egy minapi előadásában találóan megjegyezte: „Hirtelen megszűntünk pótolhatatlan hídnak lenni Európa és Amerika között. Mára mindkét kontinens számára jóval kevésbé vagyunk lényegesek”.
Mi több, Biden ellenszenvvel figyelte a brit kormány fejének személyiségét is, és tavaly decemberben Johnsont „Trump fizikai és érzelmi klónjának” nevezte.
Biden aggodalommal követte Brexit-tárgyalásokon felvett londoni pozíciót. „Nem engedhetjük meg, hogy az Észak-Írországban békét hozó nagypénteki egyezmény a Brexit áldozatává váljon” – írta Biden a Twitteren már szeptemberben, megosztva a kongresszus külügyi bizottságának a brit miniszterelnöknek írt nyílt levelét. Bármilyen kereskedelmi megállapodás az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között attól kell, hogy függjön, hogy tiszteletben tartják-e az egyezményt, és megakadályozzák-e a kemény határvonal visszatérését. Pont – szögezte le az ír származású demokrata politikus.
De a brit diplomácia és nagypolitika az elmúlt napokban elképesztő pozícióváltást hajtott végre. Egyrészt felpuhította a Brexit-tárgyalási álláspontját, és egyes sajtóértesülések szerint már jövő hét elején meglehet a megállapodás az EU-val. Másodsorban Johnson azonnal kirúgta két, rendkívül befolyásos, Brexit-párti főtanácsadóját, Dominic Cummings-ot és Lee Cain-t.
Harmadsorban pedig – a demokraták felé tett gesztusként – az Egyesült Királyságban az eddig tervezettnél tíz évvel előbb, már 2030-ban megtiltják a benzin- és dízelüzemű új személyautók és furgonok értékesítését, 2035-től pedig a hibrid meghajtásúakét is. Johnson tegnap hirdette meg a kormány által „zöld ipari forradalom” címmel összeállított, nagyszabású és hosszú távú gazdaságátalakítási csomagtervet, amelynek meghirdetett célja, hogy a brit gazdaság 2050-re nettó semleges széndioxid-kibocsátóvá váljon.
Párizs – Berlin pofozkodás
A transzatlanti kapcsolatokat visszaerősíteni kívánó Biden győzelmével kiújult az európai vita az amerikai védelem szükségességéről, illetve az úgynevezett „stratégiai autonómia” elérésének fontosságáról. Az ütésváltás hétfőn kezdődött, amikor a stratégiai autonómia mellett kiálló francia elnök megkérdőjelezte a német védelmi miniszter korábbi szavait, miszerint „Európa a jövőben is rá lesz utalva Amerika katonai támogatására”. Macron ráadásul sértő módon hozzátette, hogy a kancellár „szerencsére” más vonalat visz.
Berlin válasza nem késett sokat. Kedden a hamburgi katonai akadémián elmondott beszédében Annegret Kramp-Karrenbauer hangsúlyozta, hogy „a legfontosabb szövetségesünk a biztonság és védelmi politikában továbbra is az Egyesült Államok”. Kijózanító tények – tette hozzá – , hogy az USA nukleáris és hagyományos képességei nélkül Németország és Európa nem tudja magát megvédeni.
A miniszter hozzátette, hogy az amerikai hadsereg katonai képességei teszik ki a NATO-képesség 75 százalékát. A ballisztikus rakéták elleni elfogó-képességek terén ez egyenesen 100 százalék. Kiemelte még az amerikai nukleáris elrettentést és a kontinensünkön tartózkodó 80 ezer amerikai katona jelentőségét is.
Budapest különútja
A Washington-Berlin tengely tehát a várakozások szerint látványosan erősödni fog, miközben az amerikai-magyar kapcsolatokban egy új, feszült fejezet kezdődik – de mindezekből mintha a hazai kormányzatban még nem vonták volna le a megfelelő következtetéseket. A miniszterelnök – szembemenve nemzeti érdekeinkkel – egy újabb csatát kezdett a napokban az EU költségvetés és a jogállami mechanizmus kapcsán. Mindezt akkor, amikor hazánk vezeti az OLAF listáját – ennyi visszaélés sehol másutt nincs az uniós alapok felhasználása körül.
Az elmúlt évtizedben a magyar kormány brutálisan visszaélt azzal, hogy az EU alapítói jogállamok voltak, ezért nem is léteztek megfelelő büntető mechanizmusok az igazságszolgáltatást és a média függetlenségét aláásó tagállamok megrendszabályozására. Orbán belengetett vétója széthasítja a Visegrádi Négyeket, hazánk ellen fordítja a dél-európai országokat és tovább növeli Berlin ellenszenvét Budapesttel szemben. Egy új Washington-Berlin tengely viszont a belátható időn belül jelentősen szűkítheti a hazai kormány politikai mozgásterét.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
