Romló kapcsolatok, retusált emlékek: ezt kapjuk Orbán pávatáncáért

A hétvégén kiemelt ünnepségekkel emlékeztek meg Németországban arról, hogy huszonöt éve, 1989. november 9-én leomlott a hidegháború egyik kiemelt szimbóluma és ütközőpontja, a berlini fal. A német megemlékezések koreográfiája újabb bizonyítékát adtak annak, hogy a szoros, meghitt, bizalmi kapcsolatok Berlin és Budapest között már a csupán múlt tűnő emlékei. A magas rangú politikai szónokok kiemelték, hogy a fal leomlása Európa újraegyesítésének ünnepe, de már nem méltatták Magyarország kiemelt szerepét. Az elmúlt évek kötelező retorikai fordulatát, miszerint „Magyarország ütötte ki az első téglát a falból”, egyszerűen félretették.

Ehelyett Budapest döntő lépéseit homályosra retusálták és regionális kontextusba helyezték. Ahogy Angela Merkel fogalmazott beszédében, a fal leomlásában „nagy szerepe volt a kelet-közép-európai mozgalmaknak és változásoknak, a csehszlovákiai Charta 77-től kezdve a magyar-osztrák határon húzódó vasfüggöny 1989-ben történt lebontásáig”.

Elhidegült kapcsolatok, PR-offenzíva 

Mára a magyar miniszterelnök átvette az EU mumusának szerepét az olasz Silvio Berlusconitól a német közvéleményben. Az a közelmúltbeli tény pedig, hogy Budapest mindenfajta konzultáció nélkül szeptember 25-én váratlanul és határozatlan időre megszakította a gázszállítását Ukrajna felé, kiverte a biztosítékot a berlini politikusoknál. Az azóta eltelt időszakban két magas rangú német külpolitikai vezető is hazánkban járt és nemtetszésüknek adtak hangot a lépéseket illetően.

Orbán Viktor érzi a helyzet tarthatatlanságát, ezért az utóbbi napokban olyan kijelentésre ragadtatta el magát, hogyaszongya: “számunkra külpolitikában Németország az irányadó”. Múlt héten Horst Seehofer bajor miniszterelnökkel alaposan meghányták-vetették a világnak és Európának folyását. Orbán a bajor miniszterelnökkel egyetértve kiemelte, hogy „az EU valóban zseniális találmány”. Az EU értékeivel kapcsolatban pedig kijelentette: „számunkra az EU ugyanazt jelenti, mint a demokrácia”. Hozzátette, hogy a demokrácia „eredeti formájáról” beszél, amelyben a fogalom jelentése az, hogy „a néptől, a nép által, a népért”. Veretes és nemes gondolatok, semmi kétség.

Haza is üzent a miniszterelnök az Ő népének. A korrupcióval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a „zéró tolerancia” elvét követi, és „az a jó ország, ahol nincs korrupció”. Mindjárt hozzá is tette az áthallások és a félreértések elkerülése végett, hogy ilyen országot „sajnos nem ismer, de nem szabad feladni ezt az eszményt”.

A németek ezzel nem vállalnak közösséget

A magyar miniszterelnök hazatérve aztán megtalálta igazi, autentikus hangját. Választóinak harci szellemét buzdítandó egy múlt szombati írásában kifejtette, hogy „Ha nem vigyázunk, az Európai Unió újabb tanulságos példájává válhat az elhibázott utópisztikus kísérleteknek. A mi felelősségünk, hogy ez ne következzen be”.

Nos, mára teljesen világossá vált, hogy ezzel a pávatánccal és a mesterkélt aggodalmaskodásba bugyolált euroszkepticizmussal a német kormány nem vállal és nem is vállalhat közösséget. Berlin úgy érzi, hogy Budapesten olyan történelmi démonok kacérkodnak a politikai centrummal, amelyet ők a rémálmaikba sem kívánnak. 

Káncz Csaba jegyzete