A válság nyomán fontos lett a Valutaalap Európának

Az államadósság-válság megoldásához elengedhetetlen intézményként lép fel ma a Nemzetközi Valutaalap, amelynek szerepét a rendelkezésére bocsátott jelentős új eszközök és világjáró vezérigazgatója, Dominique Strauss-Kahn rendkívüli ambíciói is növelik - mutatott rá a The New York Times azzal a szereppel kapcsolatban, amelyet az IMF töltött be a görög válsággal kapcsolatban létrehozott mentőcsomag és az euró biztosítására szolgáló 750 milliárd eurós keret kidolgozásában.

A valutaalap igyekszik feledtetni azt a róla kialakult képet, amely szerint hajthatatlan iskolamesterként viselkedik, inkább a nemzetközi szervezetek beruházási bankjaként lép fel, amely mindent megtesz, ami egy megállapodás tető alá hozásához szükséges. A 62 éves Strauss-Kahn francia közgazdásszal, az IMF vezérigazgatója az ideges európai vezetőkkel folytatott hétvégi megbeszéléseiről a lapnak beszámolva kifejtette: a beruházók bizalmát csak egy olyan terv segítségével lehet visszanyerni, amely jelentős összegű pénzfedezettel bír és pénzügyi fegyelmet biztosít.

A lap szerint a megegyezés részeseként Strauss-Kahn "meglehetősen vakmerő módon" kiemelkedő szerepet biztosított magának egy olyan vállalkozásban, amely a következő évtized talán legkomolyabb politikai kihívásává válhat. A kérdés az, sikerül-e meggyőzni az eladósodott európai országokat arról, hogy vissza kell fogniuk a kiadásaikat, ha azt akarják, hogy a nemzetközi piacok elfogadható kamatok mellett adjanak számukra hitelt. Ám akadnak, akik azt kérdezik: még több adósság vállalása hogyan enyhítheti Európa adósságválságát? Strauss-Kahn azt reméli, hogy Görögország példája - az, hogy kénytelen lenyelni a húsba vágó kiadáskorlátozások és az adóemelések kínos keverékét - arra fogja késztetni Spanyolországot, Portugáliát és a hozzájuk hasonló országokat, hogy kemény intézkedéseket hozzanak.

Ugyanakkor az IMF egyes korábbi illetékesei úgy vélekedtek, hogy a vezérigazgató, akiről feltételezik, hogy indulni szeretne Nicolas Sarkozy elnökkel szemben a következő francia elnökválasztásokon, talán túl messze ment az európai partnerek igényeinek kielégítésében - amiben szerintük szerepet játszhatott abbeli törekvése, hogy címlapra kerüljön a hazai francia pályán. Görögország esetében az IMF elfogadta az európai igényt, hogy ne tárgyaljanak a görögök súlyos adósságterhének átstrukturálásáról - ami pedig valamelyest tompíthatta volna a görögök fájdalomérzetét és a teherből valamit azokra a bankokra háríthatott volna át, amelyek felelőtlenül kölcsönöztek Athénnak.

Barry Eichengreen, a University of California gazdaságpolitikai elemzője, az IMF volt tanácsadója a NYT-nak nyilatkozva "szörnyű hibának" nevezte, hogy az adósságszerkezet átalakítását nem vitatták meg. Szerinte "hiú ábránd feltételezni, hogy az adósság a GDP 150 százalékára emelkedhet, s akkor a görögök majd igent mondanak arra, hogy gazdaságuk 10 százalékát átutalják a külföldi hitelezőknek". Eichengreen ezzel a NYT szerint komoly vádat fogalmazott meg, nevezetesen azt, hogy az alap a politikai célokat előbbre valónak tekinti a kemény, objektív elemzésnél.

Strauss-Kahn erre a lapnak azt válaszolta: a felvetés kiindulópontja hibás, az adósság átstrukturálása nem segítene Görögország versenyképességének problémáján. Szükség volt a kompromisszumra, mert Görögországot csőd fenyegette és konfliktusba került európai partnereivel - ezért kellett közbelépnie az IMF-nek, nem csupán pénzalapokkal, hanem azzal is, hogy előnyösebb oldalát felmutatva meggyőzi a dühös németeket: Görögország számára szabott feltételeik túl kemények.

"Kész vagyok a rossz zsaru szerepét eljátszani" - utalt arra Strauss-Kahn, hogy az IMF az 1990-es évek ázsiai válságában a legkeményebb politikát kényszerítette ki. "Ebben az esetben azonban azt mondtuk, hogy irreális és túl fájdalmas lenne egy 2012-ben véget érő kiigazítás" - ehelyett az alap azt szorgalmazta, hogy a kiadások csökkentését hosszabb időre nyújtsák el. "Ez kevésbé ártalmas" - mondta az eurót támogató keretre utalva, amely bizonyítja a világnak az IMF készségét arra, hogy központi szerepet töltsön be az államadósság-válság kezelésében

Az IMF évente közzéteszi minden tagállamára vonatkozó gazdasági elemzését és ezek tartalmaznak előrejelzéseket - például a Görögországról szóló korábbi jelentések jelezték mindazt, ami ma az újságok címoldalán szerepel, a nagy adósságot és az óriási állami túlköltekezést. Ezek az elemzések olyan súlyra tehetnének szert, mint a hitelminősítő intézetek jelentései, ha az IMF jobban felhívná rájuk a figyelmet. Ugyanakkor azonban azt, hogy az IMF hangosabban jelezze Európa, Nagy-Britannia sőt az Egyesült Államok növekvő adósságproblémáit, akadályozza, hogy fő részvényesei éppen az Egyesült Államok és Európa, az alap pénzét pontosan azok biztosítják, akiket ma a legszorosabban ellenőrizni kellene.

"Mindenki híve egy olyan rendszernek, amely figyelmeztet a veszélyre, de amikor azt mondjuk egy kormánynak, hogy gondok vannak, nem akar ránk hallgatni" - mondta Strauss-Kahn. Igaz, néhány kormány, így a portugál és a spanyol, már kezd odafigyelni, meghoztak néhány kemény takarékossági intézkedést - ismeri el a lap - és Strauss-Kahn elismerően szól Papandreu miniszterelnökről, aki Görögország modern történelmében példátlanul kemény intézkedéseket fogadtatott el. Azt azonban csak az idő mondhatja meg, hogy a többi európai ország követi-e ezeket a példákat. "Az IMF igazi ereje csak az, hogy könyörtelenül kimondja a tényeket" - idézte a NYT Strauss-Kahnt.

MTI