Bokros kimondta, amit senki sem mer

Bokros Lajos szerint Magyarországon a gazdasági növekedés újraindításához nemcsak megfelelő gazdaságpolitikára, hanem mélyreható szerkezeti változásokra, átfogó intézményi reformokra van szükség.

A volt pénzügyminiszter erről szóló tanulmánya az Élet és Irodalom pénteken megjelenő számában olvasható.

Bokros Lajos az 1998-ban bevezetett nyugdíjpénztári reform 10 éves évfordulóját felemlítve megállapítja, hogy azóta az egymást követő kormányok már egyetlen érdemi reform elindítására sem voltak képesek, 1998-ban véget ért a XX. századi magyar reformkor.

A volt pénzügyminiszter szerint  Magyarország 2001 és 2006 között durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott. De a két éve tartó megszorító keresletkorlátozó gazdaságpolitika nyomán sem látszanak a kibontakozás jelei, és ezt nem lehet csak a nemzetközi pénzügyi válság számlájára írni.

2008. október végére Magyarország az államcsőd küszöbére került, a forint leértékelődése miatt a valutaválság lehetősége is felrémlett. Az ikerdeficit, ikereladósodás, ikerbizalmatlanság mesterhármasa a szakadék szélére lökte az országot, innen visszarántani csak az EU és az IMF 20 milliárd eurós hitelének bizalomerősítő hatásával lehetett - írta Bokros Lajos. A kormánynak az elmélyülő válság elhúzódó visszaesés, vagy a nyílt azonnali csőd között kellett választania, és ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy a válságot, mint kisebbik rosszat kell választani.

A tanulmányban Bokros Lajos amellett érvelt, hogy több reform együttes végrehajtása segítheti azok teljesülését. Legfontosabb területekként az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást és a közteherviselést jelölte meg.

Az egészségügyben a kötelező társadalombiztosítás mellett a kötelező magánbiztosítást javasolja, amelynek tagja lenne minden 18 éven felüli állampolgár. Egy ilyen rendszer szerinte versenyre készteti az egészségügyi intézményeket, javítva így az egészségügyi szolgáltatás minőségét is.

Ugyancsak szorgalmazza a nyugdíjreform folytatását a névleges járulék-meghatározottságú rendszer bevezetésével. Ennek lényege az lenne, hogy a nyugdíjrendszerben a járulék mértékét rögzítenék és ettől tennék függővé a járadék nagyságát. Ez szerinte tudatosan arra épít, hogy a társadalom felismeri: az állami nyugdíjrendszer pénzügyi stabilitásának fenntarthatósága fontosabb közpolitikai cél, mint az egyes nyugdíjak reálértékének megőrzése.

A közoktatásban Bokros szerint a minőség, a hatékonyság és az esélyegyenlőség növelésére az egyetlen megoldás az iskolahálózat összevonása, kevesebb, de nagyobb iskola fenntartása. A középiskolák szintjén már az érdemi versenyt javasolja az iskolák között.

A közoktatás reformja ezer szállal összefügg a közigazgatás reformjával - írta Bokros, aki szerint a járási szintű önkormányzatok helyreállítása lenne célszerű, de nem a mai alsó szintű önkormányzatok mellett, hanem azok helyett.

A felsőoktatásban alapvetőnek tartja annak kimondását, hogy Magyarországon nincs szükség ennyi és ilyen rossz minőségű intézményre. Szerinte a 77 akkreditált egyetem és főiskola közül maximum 20-25 intézményt kellene megtartani. Akár csak az egészségügyben, itt is a dolgozók közalkalmazotti jogállásának megszüntetését javasolja. Szükségesnek tartja a teljesítmény szerinti javadalmazást, a fix összegű állami támogatást, a tandíj bevezetését legalább az alapképzésben.

Az általa javasolt reformok következtében sok életképtelen és színvonaltalan oktatási intézményt bezárnának, néhány egészségügyi és oktatási vállalkozás tökre menne és százezrek kerülnének szembe azzal, hogy rendszerváltás van az ő területükön "lesznek, akik szárnyalnak az új feltételek közepette, mások keservesen szenvednek majd, szükség lesz arra, hogy az állam tompítsa a feszültséget, de a reformok semmiféleképpen sem adhatók fel" - írja Bokros Lajos.

A közteherviselés reformjánál a volt pénzügyminiszter hangsúlyozza: annak döntő láncszeme nem az adókulcsok divatos csökkentése, hanem az adózók körének bővítése és az adózandó jövedelem szélesítése.

Javasolja a minimálbér adómentességének eltörlését, például egy 10 százalékos adó bevezetésével. Szerinte az adóreform megvalósítható anélkül, hogy a költségvetés bevételei csökkennének, lehetséges az úgy nevezett semleges adóreform. Az igazságos közteherviselés alapfeltételének tekinti az értékalapú ingatlanadózás bevezetését, ami pótolhatja az szja-ból kieső bevételeket, ha ott csökkentenék a kulcsokat. Szükség lenne a kivételek, a mentességek, az adókedvezmények eltörlésére.

A vállalati nyereségadózásban a rendszer egységesítését és egyszerűbbé tételét javasolja, többek között az eva megszüntetésével. Ugyancsak szorgalmazza a helyi iparűzési adó megszüntetését, amit a vállalkozások esetében is az értékalapú ingatlanadóval váltana fel. Javasolja a kisvállalkozások adómentességének megszüntetését, az osztalékadó felemelését a személyi jövedelemadó határkulcsának szintjére és az osztalék megterhelését fix egészségügyi hozzájárulás felett fizetett úgynevezett kiegészítő adóval. Így szerinte közelíthető lenne a cél, hogy a személyes jövedelmek mind nagyobb része egyetlen csatornán, a béren keresztül legyen kivehető a vállalkozásokból.

"Elfogadom, hogy nincs mód egyszerre minden terület átfogó reformjára, de ragaszkodom ahhoz, hogy a reformok értelme elsősorban a társadalom uralkodó magatartásmintáinak, értékrendjének és hétköznapi kultúrájának a gyökeres megváltoztatása. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a reformok kritikus tömege" - szögezi le Bokros.

Ha a cégeknek jó, akkor az országnak is jó
SZDSZ: bérstop kell az országnak!
Pénz helyett: munka, munka, munka

MTI