A nyolc fejlett ipari hatalom csoportja (G8) mint intézmény hanyatlik, mivel jelentőségét elhalványítja a legnagyobb fejlett és fejlődő gazdaságok alkotta G20-csoport
Problémák a házigazdával
A G8 napirendjének két kritikus eleme, a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás iránt Berlusconi nem sok érdeklődést mutat. Irán ügyében Róma a legkeményebb és a legenyhébb álláspontok között "ugrándozik", abba pedig már az Egyesült Államok is belefáradt, ahogy Berlusconi a Moszkva és Washington közötti közvetítő szerepében tünteti fel magát, áll a Financial Timesban, amely ez utóbbit egyenesen "abszurdnak" minősíti.
A lap felidézi, hogy a brit elnökség idején, 2005-ben tartott skóciai G8-csúcson a tagállamok kötelezettséget vállaltak az Afrikának nyújtott segélyek megkétszerezésére 2010-ig. Japán azóta 150 százalékkal, Kanada 206 százalékkal emelte hivatalos segélyezési programját, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország időarányosan jórészt szintén teljesítette eddig vállalását, Olaszország azonban visszafelé halad: az olasz kormány az idei segélyezési előirányzatot 56 százalékkal csökkentette.
Ez még egy olyan béketűrő embert is kihozott a sodrából, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, aki a közelmúltban nyers stílusú személyes levélben rótta fel mindezt Berlusconinak, áll a Financial Times írásában.
A G20 többet vállal?
A lap a G8 és a G20 vállalásai közötti különbségeket nem számszerűsíti, de ez utóbbi csoport - amelynek intézményként tagja az EU is - áprilisi londoni csúcstalálkozóján ezer milliárd dolláros globális ösztönző csomagot hagyott jóvá. Ennek felét a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mozgósítható tőkekészletének megháromszorozása teszi ki. Ennek nyomán a tervek szerint az IMF kihelyezhető tőkéje 250 milliárd dollárról 750 milliárd dollárra emelkedik.
Az IMF társszervezetének, a Világbanknak az elnöke a G8-csúcs előtt azt üzente a nyolc vezető ipari hatalom állam- és kormányfőinek, hogy még nincs itt az ideje a gazdasági ösztönző programok visszafogásának, mert ha a fejlett térség már most felhagy a gazdaságélénkítéssel, annak "pusztító" hatásai lennének a fejlődő országcsoportra.
Robert Zoellick a levélben - amelynek egy másolata a Financial Times birtokába jutott - azt írta: egyes fejlett országok már olyan gazdaságpolitikai intézkedésekben gondolkodnak, amelyek alapja a küszöbönálló gazdasági kilábalás feltételezése.
Zoellick szerint azonban ha most elkezdődik "a rohanás a kijárat felé", "a leggyengébbek hátramaradnak az égő házban". Hozzátette: 2009 "továbbra is veszélyes év", az utóbbi időszak piaci felfutásai könnyedén visszafordulhatnak, és távolról sem egyértelmű, hogy 2010-ben milyen ütemű lesz a fellendülés.
Maradjunk a középúton - ajánlják a németek
Berlusconi nőkkel kedveskedett vendégeinek
Barroso kijelölte a G8 csúcs irányát
MTI
„Spanyolországnak forradalomra van szüksége”, de ezt egyelőre csak az urnáknál képzeli el a spanyol Néppárt vezetője. 
